Három bús párka áll az élet útján,
a
nő, a kártya, a halál.
Ó fátylasarcú, rejtett, furcsa párka,
engem
kötényed titka vár.
Nem kérdezem, tündér vagy-e, banya?
A szeretőm leszel száz éjszaka.
Az életem péntekjén fölkereslek,
hozzád
őrjöngve fölfohászkodom,
és
kérem az igét, a szót, a kulcsot,
lábadra
ejtve ráncos homlokom.
Lassú nekem az élet - sokszorozd meg
és
adj a láznál lázabb lázakat.
Oly titkos ez a kincsesláda, nyisd föl,
hulljon
le róla a kemény lakat.
Pörögjenek most gyorsan minden orsók,
lássak
ragyogva, mint még sohasem,
mutass
nekem most bölcsőt és koporsót,
bűvös
ujjakkal illesd meg a sorsot
és
gombolyítsd le lassú életem.