Csak akkor látod őt, ha szürke éjjel
száguld tovább gőzvasút veled,
s a hajnal mérgező lehelletével
leng tejszinűn az alvó táj felett.

Merengve megy előre, méla, álmos,
lovát magára hagyja, szántani,
olykor kitárja karját, mint a táltos,
csillognak inge hószín fodrai.

Roskadt inakkal lassan ballag aztán,
bölcs mélabú van napsütötte arcán,
de szem nem látta őt könnyezni még.

Mint egy bus isten jár a zöld mezőben,
döbbenve nézem, mint halad előttem,
és nem tudom, mi bántja nagy szivét.

Elemzések

A vers teológiai szempontból több értelmezést is felvethet. Az alábbiakban bemutatok néhány lehetséges összefüggést a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is, de a vers más értelmezéseivel is lehetne foglalkozni.

Bibliatudományi szempontból a versben megjelenő "ő" isteni vagy szakrális entitásra utalhat. A vers első sorában említett "szürke éjjel" és a "gőzvasút" rámutat a modern világ technológiai fejlődésére és a természet elidegenedésére. Ebben a kontextusban az "ő" szerepe lehet az, hogy jelzi a természet isteni létét és kapcsolatát a modern emberrel. Az "ő" jelenléte a "hajnal mérgező lehelletével" és a "tejszinűn az alvó táj felett" pedig az ébredő természet misztikus erejét és szépségét sugallja.

Patrisztikai szempontból a versben megfigyelhetjük a lélek spirituális útját. A "mélabú" és "álmos" jelzők a bűntudat, vágyakozás és elveszettség állapotát jelzik. A "lovát magára hagyja, szántani" metaforikusan utalhat arra, hogy a lélek hátrahagyja az anyagi vonzásokat és elkezd ráhangolódni a szellemi világra. A karok "kitárása" és az "inge hószín fodrai" a lelki szabadságot és átváltozást szimbolizálják. A versek utolsó részében a "döbbenve nézem, mint halad előttem" arra utal, hogy a versek szemlélője megtapasztalja és megérti a lelki út jelentőségét és tanulságait.

Skolasztikus szempontból a versben megfigyelhetjük a metaforikus utalást a lélek útjára Isten felé. A "zöld mező" a mennyei boldogságot és isteni közelséget jelképezi. Az "ő" haladása a versekben pedig az emberi lélek fokozatos fejlődését és a tökéletesség felé való törekvését mutatja. A "nagy szívét bántó" problémák és kihívások arra utalnak, hogy Isten tökéletes lénye rejtve marad az ember számára, és az embernek egyre nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy közelebb kerüljön hozzá.

Természetesen ezek csak néhány lehetséges értelmezés a vers teológiai szempontjaira vonatkozóan. Más megközelítésekkel és ötletekkel is lehet találkozni, és a vers szövege és kontextusa alapján más értelmezések is lehetségesek.

A vers természettudományos szempontból számos érdekes felfedezésre és jelenségre utal.

Az első sorban szereplő gőzvasút és a hajnal mérgező lehelete a technológia és az időjárás kölcsönhatására utal. A gőzvasút a 19. századi ipari forradalom egyik legfontosabb találmánya, amely jelentős hatást gyakorolt a társadalomra és a természetre. Szintén a technológia, a globalizáció és a közlekedés fejlődése jelenik meg a versben, amikor Kosztolányi a "száguld tovább gőzvasút veled" sorban utal a távolságok lerövidítésére és az ember közlekedési lehetőségeinek bővülésére.

A második versszakban Kosztolányi a szántást és az agrártársadalmat említi. Ez összekapcsolható a modern mezőgazdasági technológiák és a fenntartható mezőgazdaság témakörével. Az ipari forradalom óta folyamatosan fejlődik a mezőgazdasági gépek és eszközök technológiája, amely hatékonyabbá teszi a földművelést és a terménytermelést. A versben szereplő paraszt azonban magára hagyja a lovát és a technológiát, és inkább a hagyományos módszerekhez ragaszkodik.

A harmadik versszakban Kosztolányi említi a ködös élethelyzetet, amikor azt mondja, hogy a szem nem látta őt könnyezni még. Ez a köddel összefüggésben a természeti jelenségekkel és az emberi érzelmekkel is kapcsolható. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a köd és a pára hatással van az emberi élettani és érzelmi állapotra. Például a magas páratartalom csökkentheti az alvás minőségét és befolyásolhatja a hangulatot.

A negyedik versszakban Kosztolányi egy istenként vagy felsőbb hatalomként jeleníti meg a parasztot a zöld mezőben. Ez összefüggésbe hozható a természettudomány és a vallás, valamint az ember és a természet viszonyát kutató kutatásokkal. A modern természettudomány és az evolúciós biológia felfedezései arra utalnak, hogy az ember és a természet kapcsolata összetett és kölcsönös függőségen alapul. Az embereknek egyre jobban meg kell érteniük a természeti erőket és azok hatásait, hogy harmóniában élhessenek velük.

Összességében a vers természettudományos szempontból számos érdekes elemet tartalmaz, amelyek a technológia fejlődésével, a természeti jelenségekkel, az emberi érzelmekkel és a természet és az ember kapcsolatával kapcsolatosak. Ezekhez az elemekhez hozzájárulnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezései és kutatási eredményei.

Kosztolányi Dezső "A magyar paraszt" című versét irodalomtudományi szempontból is elemezhetjük, figyelembe véve mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom terén kialakult összefüggéseket.

A vers formai megjelenése klasszikus struktúrájú: négy négy soros strófákra oszlik, amelyek az AABA rímképletet követik. Ez a forma hagyományos verselési mód a magyar lírában, mely Rinchauseni éneknek is ismert. Ezzel párhuzamosan a zeneszerűségre és megszokott verselési módra történő utalásra lehet következtetni, amely gyakori szépirodalmi elem.

Szókincse és szimbolikája a magyar parasztéletről árulkodik. A vers által megjelenített paraszt ember a magyar irodalom hagyományos népi hősének megtestesítője lehet, akinek élete a munka és a természettel való szoros kapcsolat köré épül. Kosztolányi azonban egy szürke éjszakára helyezi a parasztot, amikor az éjszakai gőzvasúton utazik. Ez a kép egyfajta kontrasztot jelent a természettel való kapcsolatot kifejező szimbólummal szemben, és rámutat arra, hogy a paraszt ember is érintkezhet a modernizmus és az iparosság hatásaival.

A költő leírja, hogy a paraszt lovát magára hagyja, ami a háttérbe szorítást vagy a változások hatását sugallhatja. Ez azt is jelentheti, hogy a paraszt élete folyamatosan változásban van, és nehézségekkel szembesül az új környezettel.

A versekben megjelenő disztichonikus ritmust a tradicionális magyar népballada hosszabbítázó, kiéleződött verssorok ritmikája örökli. A rímmel és ritmussal kifejezett hangulati hatás erősíti a vers és a parasztalak jelentősségét a magyar kultúra szempontjából.

Szerepel a versben egy istenségeket idéző szimbólum, amely a paraszt megjelenésére utal, mint egy bus isten. Ez a kép pedig rámutathat a parasztföldrajzi elemekre és a természet megkapó szépségére a magyar irodalomban.

A vers utolsó sorai rejtélyesek és fájdalommal teli gondolatokat sejtetnek a paraszt emberben. Nem tudjuk mi bántja a nagy szívét, ezért a vers egy általános és titokzatos hangulatot hoz létre, amely nyitott maradhat a kifejtett összefüggésekre. Megjelenhet itt a paraszt ember küzdelemvállaltsága az élet nehézségei közepette, vagy a társadalmi változások okozta identitásvesztés.

Az összefüggésekre való tekintettel a vers általánosan érzékeltetheti a paraszt ember helyzetét és érzéseit a magyar irodalomban, aki egyensúlyoz a tradíció és a változás között. Emellett a szimbolikus elemek és a költői képek használata nemzetközi értelemben is releváns, hiszen általános emberi tapasztalatokra is utal.