Ó színek színe, ördög bibliája,
          fújd meg lelkembe roppant riadód.
Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem,
          vidd az ördöghöz drága véradód.
Puffadt erszényed, mely vértől hizott meg,
          az élet asztalára dobd oda,
          és hogyha aludt a sors ezer évig,
          mostan történjék végre a csoda.
Vesztett csaták, vér és kudarc után
          más nem maradt, csak ez még és a semmi.
Ó érzitek-e, micsoda hivás:
          szaladni, úszni s menni, menni, menni,
          örökre folyni örök körforgásban
          újhodni, veszni, hullni lefele,
          csók és halál, bús kezdet és búsabb vég,
          színkeverés, tánc és örök csere.
Lélekzeni parázsló oxigénben,
          és nézni, hogy minden hogy folyik el,
          és érezni, fejünkön a sisakkal
          a harc előtt, hogy menni, menni kell?


Elemzések

A Kosztolányi Dezső által írt "A kártyás" című vers irodalomtudományi szempontból számos összefüggésre utal mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Egyik lehetséges összefüggés a magyar szépirodalom terén a költőhöz kapcsolódik. Kosztolányi Dezső a 20. század egyik legfontosabb magyar költője, akit a líra terén is kiemelkedőnek tekintünk. E versében is láthatóak azok a formai és tartalmi jellemzők, amelyek az ő költészetére jellemzők. Irodalmi stílusában jellemző a szimbolizmus, mely a metaforák, titokzatos és mélyebb értelmű képek használatát jelenti. Ezeket a jellemzőket megtaláljuk "A kártyás" versben is, például az "Ó színek színe, ördög bibliája" vagy az "Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem" sorokban.

Egy másik összefüggés a versek témájában rejlik. A versben megjelenő kártyás figura és az általa képviselt életforma számos műben szerepel a szépirodalomban. A kártyajáték és a szerencsejátékok gyakran szimbolizálják az emberek életét, az óvatlanságot és a kalandvágyat. Az ilyen jellegű központi figura megjelenik például Dostoyevsky "A játékos" című regényében, amelyben a kártyázás általában az emberi lélek és szenvedélyek képviselője. Ezáltal Kosztolányi versében is találkozunk ezzel a témával.

A versben megjelenő képek és hangulat kapcsolatot mutathat más költők műveivel is. Az "Ó érzitek-e, micsoda hivás:/ szaladni, úszni s menni, menni, menni" sor például emlékeztet Robert Frost "The Road Not Taken" című versére, amelyben a költő egy hasonló vándorút képét festi le.

Az utolsó összefüggés a versek formájában rejlik. A vers egy örök körforgásra utal, amely visszatér az ördög bibliájának megemlítéséhez. Az örök körforgás motívuma sok más műben is megjelenik, például Dante Alighieri "Isteni színjáték" című művében vagy William Blake "The Tyger" című versében.

Ezek az irodalomtudományi szempontok lehetővé teszik a "A kártyás" versének szélesebb kontextusba helyezését mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Együtt azt mutatják, hogy a vers sok kapcsolódási ponttal rendelkezik más irodalmi művekkel, és hozzájárul a költő stílusának és témáinak megértéséhez.

A vers szövege elsősorban egy fohász, amelyben a költő Istenhez szól, és vallja, hogy az élet végső teremtője az ördög. Az első sorban az "ó színek színe, ördög bibliája" kifejezéssel a költő arra utal, hogy az ördög által képviselt sötétség és gonoszság minden más dolgot maga mögé utasít. Ez a bibliatudomány szempontjából is érdekes, mivel az ördög az Isten elleni lázadás szimbóluma a Bibliában.

Az ördöghöz intézett fohász sorai között valójában a keresztény erkölcsiség és vallási elvek kritikája rejlik. Az "úszni s menni, menni, menni" szavakkal a költő a végtelen keresés és vágy kitartását fogalmazza meg, ami a keresztény utat jelképezi, az örök körforgást, a folyamatos újra születést és vesztést.

A költő azt is vallja, hogy az életben csakis a semmi és az ördög könyve, azaz az ördögi képviselő, azaz a szenvedés és gonoszság maradt fenn a vesztett csaták és kudarcok után. Ez az állítás meghasonlik a bibliatudomány pátriarchális szemléletével, amelyben az Isten és a jó győzelmének gondolata dominál.

A "lélekzeni parázsló oxigénben" kifejezés mögött a költő talán a létezés mibenlétéről való gondolkodást rejti. A lélekzés az életben való részvétel, azonban a "parázsló oxigén" kifejezés a szenvedést, a gyötrelemet és a poklot jelzi, amelyben az emberek gyakran léteznek. Ez összehasonlítható a patristika, különösen Jézus Krisztus halálával és megváltásával kapcsolatos tanításokkal.

A vers tanúsága szerint a költő belső harcot és szenvedést érez, és vágyakozik a végére, hogy bekövetkezzen a csoda. Ez a vágy a vég felé, a halál és az örök élet igazságának összezavarodása, valamint a skolasztika teológiájával kapcsolatos kérdésekkel is kapcsolatos lehet, különösen az örök élet és az örök fájdalom egyidejűségével.

Összességében a vers teológiai szempontból a vallás kérdésével és az emberi tapasztalatok és vágyak kapcsolatával foglalkozik. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika aspektusai figyelembe véve a költő kétségbeesett és sötét világmagyarázattal küzd, meghasonlásban van a hagyományos keresztény hitrendszerrel, és keresi a válaszokat a létezést és a szenvedést körülvevő misztikus összefüggésekben.

A fenti vers, Kosztolányi Dezső "A kártyás", egy olyan művészeti alkotás, amelynek tematikája és mondandója közvetlenül kapcsolódik a természettudományos kutatások aktuális eredményeihez.

Az első sorokban a költő az "ó színek színe, ördög bibliája" kifejezéssel hivatkozik a színek sokféleségére és intenzitására, ami a világ mindennapi észlelhető jelensége. A legújabb kutatások lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebben megértsük a színek természeti eredetét és azok fizikai tulajdonságait. A kutatók felfedezték például, hogy a színek a fény spektrumának más és más hullámváltozásaiból erednek, és hogy az érzékelése az emberi látás rendszerének működéséhez kötődik.

A vers további sorai arra utalnak, hogy a költő aggodalmat fejez ki a szívbetegségekkel kapcsolatban. A modern orvostudomány felfedezései lehetővé teszik, hogy gyógyítsuk és megértsük a szívbetegségek különféle formáit. Az "Ó szívek szíve, züllött, furcsa szívem" kifejezés olyan kérdéseket vet fel, amelyek a szív működésének és a keringési rendszernek a kutatásához kapcsolódnak.

A versben továbbá említést tesznek a véradásról és az élettelen dolgokra, mint például a puffadt erszény, amely vértartalmával hízott meg. Az emberi vér, ahogy a modern biológia megállapította, alapvető fontosságú az élet fenntartásában, és a véradás fontos eszköze lehet a betegek gyógyításában és életmentésében.

A versben jelen vannak a sors és a csoda motívumai is. A mai természettudományi kutatások sok olyan területet fedeztek fel, amelyek az emberi sors, vagy a sorsunkat meghatározó külső elemek megértéséhez vagy befolyásolásához kapcsolódnak. Például a kvantumfizika kutatásai rámutattak az univerzumban zajló véletlen folyamatokra, és az új technológiák, mint a mesterséges intelligencia, lehetővé teszik a hatalmas adatmennyiségek elemzését és az események előrejelzését.

A színkeveréssel, táncolással és örök körforgással kapcsolatos gondolatok a természettudományos kutatásokon keresztül is megérthetők. A modern fizika felfedezte a természetben végbemenő körforgásokat, például az anyag átalakulását az energia és vissza, vagy az élőlények életciklusát. A színkeverés pedig az optikai tulajdonságok és a fény szétválasztásának tudományához kapcsolódik.

Végül a versben említik az oxigént és a sisakot, amelyek a küzdelemre, a harcra utalnak. A modern tudomány a levegő összetételének és a légzés folyamatának kutatásával segít megérteni a testünkben zajló biokémiai és fiziológiai folyamatokat. A sisak a költő harci készenlétről, a küzdelmekről és az előrelépésről szóló vágyairól is tanúskodik.

Összességében a Kosztolányi Dezső "A kártyás" című versben számos olyan elem található, amelyek kapcsolódnak a modern természettudomány által felfedezett és kutatott témákhoz. A vers érzékletesen és költőien közelíti meg a természeti világot és az emberi létezést, miközben utal a természettudományok legújabb felfedezéseire és eredményeire.