József Attila "Virágos" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük, és összefüggéseket találhatunk más magyar és nemzetközi szépirodalmi művekkel is.
A versben megjelenő motívumok és képek többek között a természet, az otthon és a szeretett személy jelenléte. A virágos fák, a nyár és a fények az idilli természetképet és a boldogságot jelképezik. Az otthonhoz és a házhoz kapcsolódó képek a biztonságot és a szeretetet sugallják.
József Attila versének költészeti stílusa modernista, a kortársával, Nyugattal is összefügg. A költemény rövid, tömör sorokból áll, és a szavak és sorok minimális használatával kifejezi az érzelmeket és gondolatokat. Ez általában jellemző József Attila költészetére, amely egyedülálló és újító volt a magyar irodalomban.
A versben megjelenő temaik és motívumok nemzetközi irodalmi művekben is megtalálhatóak. A természet és otthon szimbólumai gyakran fordulnak elő más költők műveiben is, például William Wordsworth, Robert Frost vagy Emily Dickinson verseiben.
A versben megjelenő szerelmi motívumok és a feleséggel való találkozás vágya szintén általános tematikát képvisel az irodalomban. Más költők és írók is foglalkoztak a szeretet és a vágy kérdésével, például William Shakespeare, Johann Wolfgang von Goethe vagy Emily Brontë.
Az időszak, amelyben a vers íródott, az 1920-as évek, olyan időszak, amelyben a világháború utáni traumák és a modernizáció hatásai mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban erősen érezhetőek voltak. A József Attila által kifejezett vágy és boldogság utáni vágy érzései sok más kortárs költő és író műveiben is megjelennek, mint például T.S. Eliot vagy Virginia Woolf műveiben.
Összességében József Attila "Virágos" című verse irodalomtudományi szempontból bemutatja a költő egyedi költészeti stílusát és jellegzetes motívumait, amelyek más magyar és nemzetközi szépirodalmi művekben is megtalálhatóak. A szerelmi és otthoni motívumok, valamint az időszak kontextusa mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban általános tématikát képviselnek.