Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák - kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
      Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
      de mind-mind pénzre vált reményt;
      ki szenet árul, ki szerelmet,
      ki pedig ilyen költeményt.

És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét -
      mivelhogy rend kell a világba,
      a rend pedig arravaló,
      hogy ne legyen a gyerek hiába
      s ne legyen szabad, ami jó.

S ha száját tátja a gyerek
és fölnéz rád, vagy pityereg -
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy elkábítják elveid!
      Nézz a furfangos csecsemőre:
      bömböl, hogy szánassa magát,
      de míg mosolyog az emlőre,
      növeszti körmét és fogát.

1936. júl. - okt.


Elemzések

József Attila "Világosítsd föl" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük. A versben a költő szülőként szólítja meg a gyermekét, és tanácsokat ad neki az emberi természetről és a világ működéséről. A következőkben részletesen kifejtjük a versben jelen lévő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Magyar irodalom:
- A vers kifejezi József Attila politikai nézeteit és a korabeli társadalmi viszonyokat. A versben megjelenik a szegénység képe, és a szegények közti különbségekről szóló gondolatok, ami jellemző a költő műveire.
- A versben megjelenik József Attila szociális lírai jegye, amely a korszakban jellemző volt a magyar irodalomban. A költő a társadalmi igazságtalanságok és a nyomorúság témáit dolgozza fel.

Nemzetközi szépirodalom:
- A vers magában foglalja a gyermeki naivitást és a felnőtt tapasztalatosságát, ami a nemzetközi szépirodalomban is gyakori téma.
- A vers általánosabb érvényű üzenete, hogy a világ nem mindig olyan, aminek látszik, és hogy a következetes gondolkodás és az önálló véleményalkotás fontosak.
- A versben megjelenik a hatalom, a társadalmi rend és a korlátozás témája, amelyek az emberi természettel és a társadalommal kapcsolatos általánosabb mesékben és mítoszokban is gyakorta szerepelnek.

A "Világosítsd föl" vers tehát irodalomtörténeti szempontból értelmezhető a költő korabeli politikai és társadalmi nézeteinek, valamint a gyermeki és felnőtt világ közötti ellentéteknek a tükrében. A vers általánosabb üzenetei pedig kapcsolódhatnak a nemzetközi szépirodalomban is előforduló témákhoz.

A József Attila "Világosítsd föl" című versében a természettudományos szempontokra való hivatkozás meglehetősen indirekt és szimbolikus módon történik. A vers központi témája a világban uralkodó általános hiúság és álszent szemlélet, amelyeket a költemény a haramiák, boszorkák, kofák és kasok képében ábrázol.

Azonban a vers a természettudomány legfrissebb felfedezéseivel is összekapcsolható. Az első négy sorban például megemlíti "a csahos kutyákat", amelyekhez negatív tulajdonságokat társít (nem farkasok), és lopnak az emberektől. Ez összhangban van a kutatók újabb megfigyeléseivel és tanulmányaival, miszerint a kutyák az emberi társadalomhoz való alkalmazkodással jelentős változásokon mentek át, és egyes fajták (például a dúvad, vadász típusú kutyák) még mindig megőrizték ösztönös viselkedésüket.

A versek másik részében a költő utal a rend és fegyelem fontosságára a világban. Ez a gondolatmenet arra utal, hogy a természettudományos kutatások és eredmények számos területen kiemelt jelentőséggel bírnak a társadalom szervezésében és működésében. Világosítva a gyermeket erről az összefüggésről, azt jeleníti meg, hogy szükség van a tudásra és az oktatásra a rend és a társadalmi stabilitás fenntartásához.

A vers egy másik szakaszában a költő figyelmezteti a szülőket, hogy ne higgyék el minden mit mond a gyermek, és ne engedjék elveiket áltatni. Ez a rész arra utalhat, hogy a tudományos gondolkodás és kritikai képesség kiemelt fontossággal bír a modern világban, különösen az információs túlterhelés és az álhírek korszakában. A gondolkodásmód, amit a költő itt hangoztat, összhangban áll a természettudományos kutatások módszereivel és azoknak a kritikai értékelésével.

Összességében a József Attila "Világosítsd föl" versét a természettudományos szempontból a következőképpen lehet elemezni: a kutyák evolúciójának és viselkedésének tanulmányozása, a társadalmi rend és fegyelem fontosságának hangsúlyozása a tudományos kutatásokhoz képest, és a kritikai gondolkodás és tájékozottság szükségessége a modern világban.

A vers József Attila számára meglehetősen szokatlan, mivel teológiailag nézve kritikusabb hangot üt meg. A költeményben az emberi természettel és a társadalmi struktúrával kapcsolatos kérdések kerülnek szembe, amelyek összefüggésbe hozhatók a bibliatudománnyal, a patrisztikával és a skolasztikával.

A bibliatudomány szempontjából figyelhetjük meg a moralitást és erkölcsi kérdéseket, amelyek körülveszik a verset. A haramiák és boszorkák metaforái az emberek rossz oldalát képviselik, és rámutatnak arra, hogy minden ember bűnös és hajlamos a hazugságra és manipulációra. Ezenkívül a vers megkérdőjelezi az erkölcsi értékrendet, és felhívja a figyelmet a társadalomban tapasztalható hamisságra és képmutatásra.

A patrisztika nézőpontján keresztül az emberi természet és a bűn elemzése is kiemelhető a versből. A patrisztikus gondolkodás szerint az emberi természetben jelen van az örök megfeszítés - azaz az ember bűnös eredetű és hajlamos a bűnre. Ez megjelenik a versben a "haramiák" és a "boszorkák" közvetítésében, akik a bűnös emberi természetre utalnak. A vers szintén emlékeztet arra, hogy az ember képes megtéveszteni és manipulálni egymást, ami a bűn és a nyomorúság forrása lehet.

A skolasztika nézőpontjából a társadalmi struktúrák, az erkölcsi értékek és a hatalom jelentősége kerülnek előtérbe. A versben említett "alkudoznak, vagy bölcselnek" rész arra utal, hogy az emberek különböző módokon próbálják megszerezni a hatalmat és befolyást, ami gyakran a pénzhez és a gazdagsághoz kapcsolódik. A skolasztikus gondolatvilágban a társadalomrendet és az erkölcsi alapokat a hatalom szankcionálja, és az egyes emberek alárendelt szerepére összpontosít.

Ezen nézőpontok mellett további értelmezési lehetőségek is felmerülnek. Például a vers kritikája az erkölcsi korlátoknak és a hatalomnak lehet az eredménye, vagy arra utalhat, hogy az erkölcsi és társadalmi struktúrák korlátozzák az egyéni szabadságot és kreativitást.

Összességében József Attila "Világosítsd föl" című verse teológiai szempontból is értelmezhető, és megfigyelhetők benne az emberi természet és a társadalmi struktúrák kritikái, amelyek összefüggésbe hozhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.