Kazánt súroltam; vágtam sarjat;
elnyúltam rothadt szalmazsákon;
bíró elítélt; hülye csúfolt;
pincéből tódult ragyogásom.
Csókoltam lányt, aki dalolva
ropogós cipót sütött másnak.
Ruhát kaptam és könyvet adtam
a parasztnak és a munkásnak.
Egy jómódú leányt szerettem,
osztálya elragadta tőlem.
Két naponként csak egyszer ettem
és gyomorbajos lett belőlem.
Éreztem, forgó, gyulladásos
gyomor a világ is és nyálkás,
gyomorbeteg szerelmünk, elménk
s a háború csak véres hányás.
S mert savanykás csönd tölti szánkat,
szivembe rúgtam, ordítson már!
Hogyan is hagyna dolgos elmém
feledtető, de bérdaloknál.
Kínáltak pénzt nagy sok bosszúmért,
pap mondta: Fiam, szállj az úrhoz!
S tudtam, ki üres kézzel tér meg,
baltát, kapát meg köveket hoz.
Villogó szívű, győzni bíró
vagyok, kinek kell legyen kedve
igazat tenni, pártot állni,
ím, e szigorú emlékekre.
De emlékhez mi közöm nékem?
Rongy ceruzámat inkább leteszem
s köszörülöm a kasza élit,
mert földünkön az idő érik,
zajtalanul és félelmesen.

1926 nyara / 1930

Elemzések

A vers teológiai szempontból a szenvedést, próbák sorát és a hit kérdéseit boncolgatja. A költő saját életének nehézségeit és küzdelmeit fogalmazza meg, miközben vallási, hitbeli elemeket is belecsempész a sorokba.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenik József Attila küzdelme és kétségei a hit terén. A versekben felbukkanó csalódások, elutasítások és bántalmazások a költő próbáinak érzését keltik. Ezek a próbák azonban a hit megerősítését szolgálják, hiszen a költő nem adja fel és továbbra is kitart a küzdelemben. Az utolsó sorokban leírt zajtalan és félelmetes idő arra utal, hogy a próbák és küzdelmek eljötte. A szellemben és hitben gyökeres változás várható.

A patrisztikus nézőpont szerint a vers sorokban megjelenő küzdelmek Isten által küldött próbák, amelyek segítenek a személyes tökéletesedésben. A költő próbái az Isten által kijelölt úton járását jelképezik, amely során megtapasztalja a szenvedést és a bántalmazást. A próbákon keresztül megerősödik a hitében és közelebb kerül Istenhez. Az utolsó sorokban megfogalmazott zajtalan és félelmetes idő a későbbi megtapasztalható kegyelem időszakát jelképezi.

A skolasztikus nézőpontból a versben felbukkanó ellentétek és szenvedés az emberi természet valóságát tükrözi. A költő által megélt próbák és nehézségek világosan mutatják az emberi élet sérülékenységét és sebezhetőségét. Az utolsó sorokban megjelenő csöndes és félelmetes idő a halálra és a végső ítéletre utal, amely minden ember életében bekövetkezik. A vers így a halandóság és a halál fontosságára hívja fel a figyelmet.

Összességében a vers teológiai szempontból a szenvedés, a küzdelmek és a hit kérdéseit tárja elénk. A próbák segítenek az emberi lélek és hit mélyebb megértésében, és lehetőséget adnak a személyes tökéletesedésre.

Ez a vers József Attila Végül című műve, amelyben a költő ízléstelen és kizsákmányoló társadalomkritikát fogalmaz meg. Míg a vers szimbolikus és lírai stílusában elsősorban az emberi érzelmekre és társadalmi viszonyokra fókuszál, az alábbi elemzésben a természettudományos szempontokra fogunk összpontosítani.

A vers elején a költő leírja, hogy "súrolta a kazánt" és "vágta a sarjat", ami az emberi munka és a természet erős kapcsolatára utal. Ez a kapcsolat a modern természettudományos kutatásokban is jelen van, amelyek rámutatnak arra, hogy az emberiség és a természeti környezet szorosan összefügg, és a humán tevékenység hatással van a környezetre.

A versben említett "gyomorbaj" és "gyomorbeteg" kifejezések is relevánsak a mai természettudományos megközelítés szempontjából. Az újabb kutatások többek között rámutatnak a táplálkozással és az emésztőrendszerrel kapcsolatos problémák jelentőségére az emberi egészség szempontjából. Az étrend és az emésztőrendszer egészsége szorosan összefügg a táplálkozási szokásokkal és az életmóddal, és befolyásolja a fizikai és mentális jóllétet is.

A versben az emésztőrendszeri problémák a társadalomra és a háborúra is átvitelre kerülnek, amikor a költő azt írja, hogy a háború "véres hányás". Ez a hasonlat a háború káros hatásaira utal, amelyekben az emberek és a természet is szenvednek.

A versben megemlített "kasza" is összefüggésbe hozható a természettudományos felfedezésekkel, mivel ez egy olyan eszköz, amellyel az emberek a természetet alakítják és uralják. A mezőgazdasági fejlesztések során a kasza használata révén történik a növények vágása és az élőlények élőhelyének átalakítása.

Az utolsó sorokban a költő utal az időre, ami zajtalanul és félelmetesen érik. Ebben a kontextusban lehetünk figyelemmel az idő múlásával és a természeti jelenségek változásával kapcsolatos legújabb természettudományos kutatásokra, például az éghajlatváltozásra és az időjárási mintázatokra, ami szintén hatással van az emberi életre és a természetre.

Összességében a vers a természettudományos kutatásokhoz kapcsolódó témákat érint a munkával, az egészséggel, a környezettel, a háborúval és az idővel kapcsolatban. Segít megérteni azt a komplex kapcsolatot és hatást, ami az emberek és a természet között fennáll.

A versben számos lehetséges összefüggés található mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A következő elemzés a következő szempontokat veszi figyelembe:

1. Stílus: A vers József Attila sajátos stílusában íródott, amit a lírai és expresszív nyelvezet, a szimbólumok és a képek használata jellemzi. A hangulat feszült és szorongó, a szavak és a képek sötét, erőteljes és néha groteszk hatást keltőek.

2. Tematika: A versben átható téma a szegénység, az elnyomás és a társadalmi igazságtalanság. Az evokált képek és történések a vers kezdetén és végén arra utalnak, hogy az emberi szenvedés és reménytelenség mindig jelen van, és hogy az idő egyre fenyegetőbben és zajtalanul múlik.

3. Szimbolikus elemek: A számos szimbólum és kép segít a versben ábrázolt témák további megértésében és értelmezésében. Például a "kazánt súrolni" és a "sarjat vágni" az emberi munka és kitartás képét jelképezik. A "róhadtszalmazsák" a szegénységet és kilátástalanságot fejezi ki, míg a "gyomorbaj" a testi és lelki betegségeket jelképezi. Az "állam" a hatalmat és az elnyomást szimbolizálja, míg az "üres kézzel" való visszatérés az elutasítást és a csalódást jelenti.

4. Kapcsolódás a magyar irodalomhoz: József Attila a huszadik századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. A verseiben ábrázolt szegénység, társadalmi igazságtalanság és a munkásosztály problémái kapcsolódnak azokhoz az irodalmi szempontokhoz, amelyeket a korszak más jelentős alkotói is feldolgoztak, például Radnóti Miklós és Kosztolányi Dezső.

5. Nemzetközi kapcsolatok: József Attila versei az általános emberi tapasztalatokra és érzelmekre hivatkoznak, ezért számos nemzetközi szépirodalmi kapcsolatot is fel lehet fedezni. A szegénység, a társadalmi igazságtalanság és a lelki szenvedés általános témák a világirodalomban. A versben megjelenő képek és szimbólumok hasonlóak az európai modernizmus és szürrealizmus jellemzőire, például Salvador Dalí vagy Pablo Picasso műveiben.

6. Történelmi kontextus: A versben érzékelhető háborús utalások és szorongásos hangulat kapcsolódnak a világháború súlyos hatásaihoz, amelyek az 1930-as években különösen nagy hatással voltak Európára és Magyarországra. József Attila élete és művei is szorosan összefonódnak ezzel az idővel, és a versben megjelenő kilátástalanság és szorongás az ő saját élményeit tükrözi.