Végtelen óta folynak a percek,
Végtelen óta folynak a könnyek -
Harsog a tenger, árad a tenger
És jaj! utánok még többen jönnek.

Ezer forrás sír végeszakadlan
És jaj, az anyja úgy szereti!
Harsog a tenger, árad a tenger,
Fáradt a lelkem, ölelgeti.

Folynak a könnyek, folynak a percek,
Nem tudni: Hová? Merre? Mivégre?
Harsog a tenger, árad a tenger -
Eltünik egyszer a Semmiségbe.

1921. okt. 31.


Elemzések

József Attila "Végtelen óta" című versének elemzése irodalomtudományi szempontból:

1. Formai elemek:
- A vers hagyományos szerkezetű, négy egyszerű sztánszból álló költemény.
- A strófák alapvetően rímesek, a 2-4. soroknál fordul elő a rímeltelen sor, ami hangsúlyozza a vers feszültségét és különlegességét.
- Az egyszerű nyelvezet átláthatóvá teszi a verset.

2. Tematika:
- Az idő és az elmúlás problémája központi téma. A versben megjelenik a végtelenség, a múlás, az anyaság motívuma.
- A vízi témák (tenger, források) jelképesen kötődnek az idő és az érzelmek folytonosságához.
- Az utolsó sor "Semmiségbe tűnk el" kifejezi az egyéni lét és megszűnés közötti ellentmondást.

3. Stílus:
- A versben megtalálható az expresszionizmus stiláris jellemzői, mint az érzelmi intenzitás, a fájdalom és a léthullámok ábrázolása.
- Egyszerű nyelvezet és közérthető képek jellemzik a stílust.
- Az ismétlődő motívumok (folynak a percek, könnyek, harsog a tenger) hangsúlyozzák az idő és az érzelmek állandóságát vagy változását.

4. Kapcsolatok a magyar és nemzetközi szépirodalommal:
- József Attila verseinek megjelenése a magyar avantgárd, modern irodalom környezetében történt. Hatott rá az európai modernizmus.
- Az expresszionizmus és az érzelmek kifejezése a 20. századi európai líra többi ágát is befolyásolta.
- A végtelenség és az idő problémája olyan témák, amelyek az egész világirodalomban előfordulnak, és más költőktől is ismertek.
- A versekben megjelenő természeti képek (tenger, források) a romantika vagy a természettudat hangulatára utalhatnak.

A fentebb idézett József Attila vers természettudományos szempontból egy olyan nézetet tükröz, amelyet a modern tudományos felfedezések alapján értelmezhetünk.

Az első sorokban a vers hangulata úgy írja le, hogy végtelen ideje folynak a percek és a könnyek. Ezt a felfogást a modern fizikai elméletek támogatják, amelyek szerint az idő egy konstans módon halad előre, és nincs végpontja. Az univerzum óriási mennyiségű recseg és roppan alapján hajlamos elhinni, hogy azóta folynak a könnyek, hogy a világ kezdete óta folyamatosan történnek tragédiák és megpróbáltatások.

A második versszakban a források sírása és az anya szeretete megfér egymás mellett. Ezt a kontrasztot a számtalan tudományos kutatás vizsgálta meg, amelyek rámutatnak arra, hogy a természeti jelenségekben a szépség és az erőszak, a szerelem és a tragédia egyidejűleg jelen lehet. Az emberi érzelmek és a természeti folyamatok összefonódása a tudományos vizsgálatok alapján komplex kölcsönhatásokat eredményezhet.

A harmadik versszak a könnyek és a percek folyamatosságát hangsúlyozza, anélkül, hogy tudnánk, hová és miért tartanak. Ezek az érzések és idő múlása ismeretlen célok felé haladnak. Az elmúlt években a kozmológusok többet tudtak meg arról, hogyan alakult ki az univerzum. A világűr és az idő viszonylagos jellegének felfedezése korábbi tudományos elképzeléseinket megváltoztatta, és még mindig rengeteg kérdés van a világegyetem struktúrájával és sorsával kapcsolatban.

A vers záró soraiban a Semmiségbe való elenyészés szempontjából érdekes utalások rejtőznek. A tudományos felfedezések egyre bővülő területe lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, hogy az anyag és az energia soha nem semmisül el teljesen, hanem átalakul más formákba. Az anyag újrahasznosításával és az energia megújuló forrásokból történő előállításával kapcsolatos kutatások, valamint az univerzum végtelenül sok dimenzióban történő létezése az állítások arra utalnak, hogy semmi soha nem vész el véglegesen.

Összességében, a József Attila "Végtelen óta..." vers természettudományos szempontból fontos kérdéseket vet fel az idő, az érzelmek és az univerzum véges és végtelen dimenziói közti kapcsolatokról és kölcsönhatásokról. A modern természettudományos kutatások napjainkban felfedezett tényeivel kombinálva a vers arra ösztönöz minket, hogy folytassuk az értelmünkbe kapcsolódó kérdések megválaszolását és az univerzum működésének megértését.

A vers első négy sorában József Attila a végtelenség és az idő koncepcióját fejezi ki. A végtelen óta folynak a percek és a könnyek, amelyek az örök időhöz kötődnek. Ez teológiai kérdéseket vet fel, hiszen a végtelen és az idő Istenre utalhat. Az idő és a könnyek folyása egyfajta tragikus létezést sugall, amely az emberi lét véges volta előtt hódol.

A következő négy sorban az anya-szerep kerül előtérbe. A szerető anya, aki sír és szereti a fáradt lelket, szintén teológiai értelemben is értelmezhető. Az anya a gondviselés és az Isten szeretetének megtestesítője lehet, amely a lelket megtartja és vigasztalja.

Az utolsó négy sorban a vers zárul. A könnyek és a percek folyása iránytalan és ismeretlen, nincs tudása annak, hogy hová, merre és mivégre tartanak. Ebben az értelemben a tenger hatalmas, és a Semmiségbe vezethet, ami az örök élet és az Istenhez való közelség jelképe lehet.

Bibliatudományi szempontból a versben a végtelenség és az idő, valamint az anya-szerep összefüggésében értelmezhetjük a Teremtéstörténethez és az emberi lét kérdéseihez kapcsolódó bibliai témákat. A véges és az örök közti kontraszt a Teremtés könyvében is előfordul. Az anya szeretete pedig felidézheti az Isten szeretetét, melyet az Ószövetségben is hangsúlyoznak.

A patrisztika szempontjából a vers hozható kapcsolatba a keresztény gondolkodók egyik alapvető témájával, az isteni gondviseléssel és az Istennel való kapcsolattal. A végtelen óta folynak a percek és a könnyek idejének folytonossága a teremtésben meglévő isteni jelenlétet és gondviselést hangsúlyozhatja. Az anya szerepe szintén teológiai alapokra helyezhető, hiszen a patrisztikus írók is kiemelték az Istennel való anyaságot és Isten anyaszeretetét.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő véges és végtelen, valamint az idő és a könnyek kontrasztja megfelel a skolasztikus filozófia alapkérdéseinek, például a véges és végtelen fogalmi megkülönböztetésének. A végetlent az Istenhez kötődő örökös idő fogalma is magában foglalhatja, amelyet a skolasztikus filozófusok is tárgyaltak. Az anya szeretete pedig kapcsolódhat a skolasztikus gondolkodásban az Isteni szeretet és isteni akarat témaköréhez.

A vers további megsértése is lehetséges a teológiai szempontból, például a mélységes szorongás kifejezésében vagy a fáradt lélek költői megfogalmazásában. Egyéb modern vagy posztmodern értelmezések is lehetségesek, például a végesség és a halandóság kérdése, az emberi szenvedés és a tragédia, vagy a világegyetem és az emberiségre jellemző örökkévalóság közti különbség megjelenése.