Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem, ki adta
s tenyerével megnyugtatta.

Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.

Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, de zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtür téged is szivemben.

1928 tavasza


Elemzések

A Tószunnyadó című vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrét utalásokat vagy felfedezésekkel összefüggő információkat. A vers inkább az érzelmek, a szeretet és a békesség kifejezése, melyek nem tartoznak a természettudomány témakörébe. Az említett verselemek inkább az emberi tapasztalatokra, belső érzelmekre fókuszálnak.

A természettudomány mai legfrissebb felfedezéseiről szólva azonban számos terület lenne, amelyek kapcsolódhatnak a természeti jelenségekhez vagy a világmindenség működéséhez. Például az asztrofizika legújabb felfedezései lehetnek a távoli galaxisok, fekete lyukak vagy az első galaxisok kialakulásának kutatásával kapcsolatosak. A részecskefizika legfrissebb eredményei is említhetők, mint például a Higgs-bozon felfedezése vagy a kvantummechanika anomáliái. A genomika és a biológia területén történt felfedezések is jelentősek lehetnek, mint például a genetikailag módosított organizmusok előállítása vagy a CRISPR-Cas9 technológia fejlődése.

A versben azonban nem található összefüggés a mai természettudományos felfedezésekkel, ezért a bennük rejlő információk és jelentések nem illeszkednek a vers témájához.

A vers teológiai szempontból valamilyen transzcendens erőre, vagy Istenre utal, aki óvja és megnyugtatja a szerelmes személyt. Az alábbiakban részletesen bemutatom a vers egyes sorait és azok összefüggéseit a bibliatudomány, patrisztika, és skolasztika nézőpontokkal.

A vers első soraiban a "tószunnyadó békesség" és az "elülő végtelenség" kifejezések arra utalnak, hogy a szerelmes személy egy olyan isteni erővel van kapcsolatban, amely védelmezi és nyugalmat hoz számára. Ez a gondolat a bibliatudományban az isteni gondviselésre és az Isteni szeretetre utal, ahol Isten vigyáz és irányítja az ember életét.

A következő sorokban a szerelmes személy elfelejti a "bajocskáit" és elejti a "karddá nőtt bicskáját". Ezek a sorok azt mutatják, hogy a szerelmes személy egyfajta megtérésen megy keresztül, és elhagyja a negatív viselkedésmintáit, valamint a fegyveres önvédelmi eszközt is, mert már nem érzi szükségét ezeknek a dolgoknak. Ezen a ponton a bibliatudományban a bűnbánatra és az újjászületésre lehet gondolni.

A vers folytatásában a szerelmes személy szavaival kapcsolatos zavarát fejezi ki. A "nem értem, de sürgés" és "nem értem, de zengés" formában megjelenő kifejezések arra utalnak, hogy a szerelmes személy Isten szavát (a megnyugtató végső igazságot) próbálja megérteni és megélni, bár néha nehézségei vannak ebben. Ez a gondolat a bibliatudományban az igazság keresésére és az Istennel való kapcsolatra utal.

A vers végén a szerelmes személy azt állítja, hogy nagyon szeretik őt, és hogy a szívükben helyet talált. Ez a gondolat az Isteni szeretetet és elfogadást hangsúlyozza. A bibliatudományban az Isteni szeretet és elfogadás fontos témák, amelyeket Jézus tanítványai is hirdettek.

A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő transzcendens erő vagy Isten Isteni jelenlétet és gondviselést jelent a világban. Az isteni gondviselés és a szeretet kulcsfontosságú fogalmak a patrisztikus gondolkodásban, amelyet a szeretet és az elfogadás vezérel.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő transzcendens erő vagy Isten a természetfölötti és az értelem által is megérthető. A skolasztika a hit és a tudás összekapcsolását képviseli, ahol a hit és az értelem egészíti ki egymást. Ebben a közegben az isteni gondviselés és az Isteni igazságok megértése fontos témák.

Összességében a vers a teológiával kapcsolatos témákat érint, például az isteni gondviselést, a bűnbánatot, az Isteni szeretetet és elfogadást. Ezek a témák a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika gondolkodásmódjában is hangsúlyosak, amelyek hozzájárulnak a vers verselemzéshez a teológiai szempontból.

József Attila Tószunnyadó című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdemes elemezni. Először is, az időpontja, 1928 tavasza, már önmagában utalhat korszakos változásokra a magyar irodalomban és társadalomban. Ebben az időszakban történtek meg a Nyugat című irodalmi folyóirat állományának átvételével kapcsolatos események, melynek hatása nagyban érződött a magyar irodalomra és József Attila műveire is.

A vers nyelvezete és formai megvalósítása is jellegzetes a modern költészet szempontjából. József Attila sokszor törekszik a letisztult, egyszerű nyelvezetre, miközben mély érzelmi tartalmat közvetít. A versszakok közötti szünetek és a mondatok tördelése is a modern költészet sajátosságaihoz tartozik.

A vers elején megjelenő "Tószunnyadó békességgel" kép nagyon jellemző József Attila lírájára. Az állandó keresés, a békétlenség hangulata mellett itt egy pillanatra megérkezik a nyugalom, az elcsendesedés. Ez az állapot azonban csak átmeneti, hiszen az élet tovább folyik, és az emberi lélek újra keresni kezdi a helyét a világban.

Az első versszakban megjelenő "szerelmem, ki adta, s tenyerével megnyugtatta" egy intim, szerelmi kapcsolatot sugall, melyben a nő jelentőségét hangsúlyozza József Attila. A nő a költő számára oltalmat nyújt, megnyugvást ad a kétségek és fájdalmak között.

A második versszakban a költő "bajocskáimat felejtem" és "karddá nőtt bicskám elejtem" képekkel fejezi ki, hogy lemond a harcos és erőszakos szerepről a szerelem érdekében. A költő a virággal kapcsolatos metaforával a gyengédséget és sebezhetőséget fejezi ki, mely a szeretet által újra előtérbe kerül.

A harmadik versszakban a szavak játéka és az értelmezés kérdése kerül előtérbe. "Szavad: nem értem, de sürgés" és "szava: nem értem, de zengés" sorokkal József Attila azt sugallja, hogy az érzelmek és a zene, a zengés talán még fontosabb, mint a szavak értelme. Ez összhangban van a modern költészet esztétikájával, amelyben az érzékek és az intuitív megértés elsődlegessé válik.

A vers címe is figyelemre méltó. A "Tószunnyadó" kifejezés az elsötétülést, az elcsendesedést sugallja. A tó mint a vizek jelképe rendkívül sokszor előfordul a világirodalomban, és gyakran a halálhoz, a megszűnéshez, a nyugalomhoz kapcsolódik.

Azonban érdemes megjegyezni, hogy a vers rövidsége miatt nem minden irodalomtudományi szempontot lehet feldolgozni. Például a költő saját életrajzi vagy társadalmi kontextusban való elemzése érintetlen maradhat, és a sír helyett a modernizmus jellemzőire kell összpontosítani. A magyar szépirodalom nemzetközi összefüggéseiről is szó lehetne, például a modernizmus vagy a surrealizmus hatásairól a költő munkásságában.

Összességében József Attila Tószunnyadó című verse irodalomtudományi szempontból több aspektusból is izgalmas lehet. A modern költészet, a szerelmi líra és a szimbolizmus sajátosságait is fel lehet fedezni benne, miközben a magyar és a nemzetközi szépirodalom összefüggéseit is felfedezhetjük.