József Attila "Temetés után" című verse a teológiai szempontból több aspektust is érint. A vers fő témája az elhunyt temetése és az ennek kapcsán felmerülő reflexiók. Az alábbiakban részletesen bemutatom a vers elemzését, az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokkal.
A vers kezdése az elhunyt temetése utáni látványra reflektál. "A láng ellibbent a sötétben, amint betört a szélroham" - ezzel a képpel József Attila a halott hamvaival való bánásmódot írja le. Ebben a sorban zenghetnek a bibliatudomány szempontjai is, amelyek az élet és halál, a test és lélek átalakulásáról beszélnek. Például, a Zsoltárok könyvében (103. zsoltár) több részletben is beszélnek a földi test elenyészéséről és az Istenben való megújulásról: "Mint fű olyan az ember napja, mint a mező virága úgy virul. Mert akár elszárad a szélvihar miatt, vagy az Úr lehelete miatt elfúvódik, már nem marad meg az és helyét többé nem ismeri." Ezek a gondolatok hasonlítanak a vers kezdetére, ahol a láng ellibbentése a sötétben és a szélroham betörése azt jelképezi, hogy az emberi test elenyészése és a lélek további sorsa következik be.
A versben említett "öregek, komolyan" viszont talán a patrisztika nézőpontjaira utalhatnak. A patrisztika a keresztény teológia egyik ága, amely az első századtól a középkorig terjed. A patrisztika az egyházi atyák (például Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.) részletes teológiai munkásságát jelenti. Ebben a kontextusban "az öregek, komolyan" lehetnek az egyházi atyákra vagy a hagyományra utalás, akik a keresztény hit terjesztését és értelmezését tartották szem előtt.
A vers következő részében a "gallyak" és a "ravatal" metaforái jelennek meg, melyek az elfeketült föld és a mennyboltozat közötti kapcsolatot is jelzik. Ezek az elemek érintik a skolasztika nézőpontjait, amely középkori filozófiai és teológiai irányzat volt. A skolasztika a racionalitást helyezte előtérbe, és a vallást és teológiát ésszerűsítette. A gallyak és ravatal metaforái összhangban vannak a skolasztika racionalitásával és az azon alapuló értekezésekkel a halál és az utána következő élet jellegéről.
Ezeken kívül még más teológiai aspektusok is lehetnek érvényesek a verselemzésben. Azonban mindig fontos emlékezni arra, hogy József Attila verseinek személyes jellege és a költészeti stílus lendülete is meghatározó az értelmezésben.