A láng ellibbent a sötétben,
      amint betört a szélroham,
de mi már hallgattunk is régen,
      mint az öregek, komolyan,
nekünk nem mondott semmi újat
      az a hirtelen zivatar,
belénk nem csapkodtak a gallyak,
      minékünk nem volt ravatal
az elfeketült föld s a mennybolt,
      mely oszladozni fölfakadt.
(Csak most emlékszem rá, milyen volt!)
      Még csak biztató szavakat
sem szóltunk, nem néztünk egymásra,
      mint munka után ki leül.
Csak ültünk ott, mi három árva,
      ki-ki magában, egyedül.

1935. aug. 12.

Elemzések

A vers irodalomtudományi elemzése során több összefüggés is megfigyelhető mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

1. József Attila stílusa: A vers József Attila sajátos stílusát tükrözi, melyet a modernizmus jellemzői határoznak meg. A modernizmusra jellemzőek a rövid, tömör sorok és a versszakok közötti indentálások, amelyek a vers ritmusát és a hangsúlyokat határozzák meg.

2. Tematika: A költemény a halál és a veszteség témáját boncolgatja. A halottak temetése és a saját halandóságunk felismerése mindig is fontos témák voltak az irodalomban. József Attila a versben a temetés utáni érzéseket és gondolatokat dolgozza fel, megmutatva az elszigeteltségét és a halál természetét.

3. Szimbolizmus: A versben az elemek, mint a láng, a sötét, a szélroham és a gallyak szimbolikus jelentéssel bírnak. Az elemeket a halálhoz és a romláshoz kapcsolhatjuk. Ez a szimbolizmus nemzetközi irodalmi hagyományokra vihető vissza, hiszen sok irodalmi műben megjelennek az emberi élet természeti jelenségekkel történő azonosításai.

4. Történelmi kontextus: A vers 1935-ben íródott, ami a Horthy-korszak időszakába esik Magyarországon. József Attila a versben utal a politikai helyzetre, a megfosztottságra és az elidegenedés érzésére. Ez a történelmi és társadalmi kontextus fontos elem az irodalomtörténeti értelmezés szempontjából.

5. Az elszigeteltség és az egyedüllét: A versben megjelenik az elszigeteltség és az egyedüllét motívuma, ami egy gyakori téma az irodalomban. Egy olyan univerzális érzést tükröz, mely sok irodalmi műben visszaköszön, például Samuel Beckett műveiben.

6. Az utalás a klasszikus görög mítoszra: A vers utalásokat tesz a klasszikus görög mítoszra, például a Mennyországra és a halottak világára. Az antik mítoszoknak fontos szerepük van az irodalomban.

Összességében a vers József Attila személyes érzéseit és gondolatait tükrözi a halálról és a temetésről, miközben kapcsolatokat teremt más irodalmi művekkel és történelmi kontextussal. A versben megfigyelhetően megtalálható egyetemes és nemzetközi szépirodalmi motívumok és jelenségek.

A vers természettudományos szempontból történő elemzése során érdemes megvizsgálni a következő témaköröket és összefüggéseket:

1. Sötétség és láng: A sötétség ellentéte a fény, ami a láng formájában jelenik meg. A legújabb kutatások lehetőséget adnak a fény természetének, tulajdonságainak és viselkedésének tanulmányozására. A fénykutatásban olyan jelenségekkel foglalkoznak, mint a fény sebessége, a fény terjedése, a fény interferenciája stb.

2. Szélroham: A versben említett szélroham a légkör áramlásának egyik jelensége. A meteorológia tanulmányozza a légkört, a szél kialakulását és hatásait. A modern meteorológiai kutatások segítenek megérteni a szélkeltő mechanizmusokat, az időjárási előrejelzések fejlesztését és a klímaváltozás hatásait.

3. Zivatar: A zivatarok elektromos jelenségek, amikor elektromos kisülések és villámlások jelentkeznek a légkörben. A villámlás és a villámok különféle tulajdonságai a villamosságtudomány kutatási területei közé tartoznak, amelyek például a villámvezetési módszerekre, a villámozás mérésére és a villámcsapás következményeire irányulnak.

4. Gallyak és ravatal: A gallyak és a ravatal említése a természetes környezet és az emberi test közötti kapcsolatot jelenti. A természetvédelem és az ökológiai kutatások az élőlények és az ökoszisztémák kölcsönhatását vizsgálják. Az emberi test lebontása és az elhunyt szervezet átalakulása a természetben a biológiai folyamatok része.

5. Az elfeketült föld és a mennybolt: Ezek a kifejezések az elemi katasztrófákhoz és a természeti jelenségekhez kapcsolódnak. A föld mozgása, a földrengések és a vulkáni tevékenységek tanulmányozása geotudományi területeket érint. Az astronomia a mennyek és a világegyetem tanulmányozása, beleértve a csillagászati eseményeket, a csillagászati ciklusokat és az égitestek mozgását.

6. A három árva: Az emberi kapcsolatok és az érzelmek elemzése a pszichológiai és szociális tudományokhoz kapcsolódik. A szociálpszichológia a csoportdinamikát és a társadalmi interakciókat veszi górcső alá, míg a pszichiátria az egyéni érzelmeket és mentális állapotokat vizsgálja.

A fentiekben felsorolt témakörök a vers soraihoz kapcsolódó területeket mutatnak be a modern természettudományban. A vers összekapcsolódik a természettel és az emberi észleléssel, amelyek mind a természettudományok által kutatott területeket érintik.

József Attila "Temetés után" című verse a teológiai szempontból több aspektust is érint. A vers fő témája az elhunyt temetése és az ennek kapcsán felmerülő reflexiók. Az alábbiakban részletesen bemutatom a vers elemzését, az összefüggéseket a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokkal.

A vers kezdése az elhunyt temetése utáni látványra reflektál. "A láng ellibbent a sötétben, amint betört a szélroham" - ezzel a képpel József Attila a halott hamvaival való bánásmódot írja le. Ebben a sorban zenghetnek a bibliatudomány szempontjai is, amelyek az élet és halál, a test és lélek átalakulásáról beszélnek. Például, a Zsoltárok könyvében (103. zsoltár) több részletben is beszélnek a földi test elenyészéséről és az Istenben való megújulásról: "Mint fű olyan az ember napja, mint a mező virága úgy virul. Mert akár elszárad a szélvihar miatt, vagy az Úr lehelete miatt elfúvódik, már nem marad meg az és helyét többé nem ismeri." Ezek a gondolatok hasonlítanak a vers kezdetére, ahol a láng ellibbentése a sötétben és a szélroham betörése azt jelképezi, hogy az emberi test elenyészése és a lélek további sorsa következik be.

A versben említett "öregek, komolyan" viszont talán a patrisztika nézőpontjaira utalhatnak. A patrisztika a keresztény teológia egyik ága, amely az első századtól a középkorig terjed. A patrisztika az egyházi atyák (például Szent Ágoston, Szent Jeromos stb.) részletes teológiai munkásságát jelenti. Ebben a kontextusban "az öregek, komolyan" lehetnek az egyházi atyákra vagy a hagyományra utalás, akik a keresztény hit terjesztését és értelmezését tartották szem előtt.

A vers következő részében a "gallyak" és a "ravatal" metaforái jelennek meg, melyek az elfeketült föld és a mennyboltozat közötti kapcsolatot is jelzik. Ezek az elemek érintik a skolasztika nézőpontjait, amely középkori filozófiai és teológiai irányzat volt. A skolasztika a racionalitást helyezte előtérbe, és a vallást és teológiát ésszerűsítette. A gallyak és ravatal metaforái összhangban vannak a skolasztika racionalitásával és az azon alapuló értekezésekkel a halál és az utána következő élet jellegéről.

Ezeken kívül még más teológiai aspektusok is lehetnek érvényesek a verselemzésben. Azonban mindig fontos emlékezni arra, hogy József Attila verseinek személyes jellege és a költészeti stílus lendülete is meghatározó az értelmezésben.