A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.
Lassan simítja arcomat a mámor
És bennem most száz élet kergetőz.

Mártának hangja jut eszembe mostan,
Oly bársonyos volt s ez nem az övé.
Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam.
Szemem mered a zongora fölé.

A csókos ajka itt remeg előttem,
Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem,
Ó jaj, emléke mért olyan erős?

Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol.
És hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos teából száll a gőz.

1922. ápr. 11.


Elemzések

A verselemzés során figyelembe kell venni az alábbi összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. József Attila az 1920-as évek egyik legfontosabb magyar költője volt, a szocialista realizmus jelentős képviselője. Az "Távol zongora mellett" is a kor szellemiségét és tematikáját tükrözi. Az előző századfordulóhoz képest erősen szociális problémákkal foglalkozik, kritikával illeti a társadalmi rendszert és a szegénységet.

2. A vers formai megközelítése is fontos az elemzés során. Az "Távol Zongora mellett" József Attila egyik szonettje, ami a klasszikus, rímekkel és hétszólamú versformával operál.

3. A versben feltűnő jelenetsorok, tájképek és hangulatok fontosak. A zongora zeneisége és az illatos tea párhuzama a zene és az illatok általi érzelmi hatást fejezi ki. Ez a nemzetközi irodalmi hagyományban is megtalálható motívum, amely az érzéki élményeket és az érzelmeket jeleníti meg.

4. A versben feltűnő alakok és személyek, mint például Márta, akiknek a említése is kapcsolódik a magyar kultúrán belüli hátterekhez és az irodalom magyar hagyományaihoz.

5. A vers időbeli és térbeli környezete is érdekes lehet. Az időpont, 1922, megkaphatja például a magyar irodalmi történelemben való helyét. Továbbá a vers helyszíne, a zongora melletti tér, ahol az élmények és emlékek jelennek meg, lehet kapcsolatban más irodalmi művekben, mint például Freud pszichoanalízisében a szobai elemek és az emlékek közötti összefüggésekkel.

A vers természettudományos szempontból megközelíthető két szempontból: a hangok fizikai tulajdonságai és az illatok kémiai folyamatai.

A versben megjelenő hangok az akusztika tudományterületéhez kapcsolódnak. A zongorából ömlő hangokon keresztül megérthetjük a hanghullámok fizikai tulajdonságait és azok terjedését. A hangok hullámtermészetének és a frekvenciának köszönhetően képesek vagyunk érzékelni és megkülönböztetni őket. A versben leírt hangok mint illatos teából szálló gőz hasonlata pedig az akusztika és az aromaterápia közötti kapcsolatra utalhat.

A versben említett illatok a kémia területéhez köthetőek. Az illatok kémiai folyamatok eredményei, amelyek a szaglásunkon keresztül érzékelhetőek. Az illatok kialakítását és érzékelését kutatva a modern kémia és biológia megértette azokat a folyamatokat, amelyek a zongorából származó hangokhoz hasonlóan a kémiai anyagokból vagy anyagokat értünk élelmiszereinkben, parfümökben vagy más illatokban.

A versben megjelenő "mártának hangja" rész képes felidézni a múltbéli emlékeket és az érzelem erejét. Az emlékezet és érzelmek neurobiológiai folyamatai a modern agykutatás és pszichológia területén kerültek megértésre, amelyek segítségével jobban megérthetjük, hogyan működik az agyunk és hogyan határozza meg a múltbeli élményeink a jelenbeli reakcióinkat.

Összességében a vers természettudományos megközelítése a hangok fizikai tulajdonságaival, az illatok kémiai folyamataival és az emlékek neurobiológiai mechanizmusaival kapcsolatos. Ezek az ágazatok jelentősen előrehaladtak az elmúlt években, és hozzájárultak a mindennapi életünk jobb megértéséhez és széleskörű alkalmazásához.

József Attila "Távol zongora mellett" című versét teológiai szempontból is lehet értelmezni. A vers az emberi vágyakat és azok elégtelenségét mutatja be, valamint az emberi szükségletekben rejlő vágyak elnyomó erejét.

A vers kezdetén az "A hangok ömlenek a zongorából" sor egyfajta teremtő aktusra utalhat, ahogy a hangok kiszabadulnak és megszólalnak. Ez a zenei elem a teremtés metaforájává válhat, amelyre a bibliatudományra is utalhat, hiszen a Biblia szerint Isten a világot a hang szavával teremtette.

A következő sorban a "Mint illatos teából száll a gőz" metaforával az illat és a gőz szimbólummá válik a mámor és elragadtatás kifejezésére. Ez a mámor lehet a transzcendentális tapasztalat, amelyre a teológiai szempontból a vallási extázis vagy a spirituális elmélyülés lehet.

Az "És bennem most száz élet kergetőz" sorban az emberi lélek sokoldalúsága, vágyai és céljai jelennek meg. Ez lehet az emberi vágyak és szenvedélyek kifejeződése, amelyek képtelenek teljesíteni az ember belső vágyait és boldogságát. A biblikus szempontból is lehet értelmezni, mivel a Biblia arról beszél, hogy csak a hit és az Isten iránti elkötelezettség képes beteljesíteni az emberi vágyakat és célkitűzéseket.

A "Mártának hangja jut eszembe mostan" sorban a "Márta" név felfokozott érzelmi reakciót vált ki. Ez utalhat a patrisztika (egyházi apologetika) nézőpontjára, amely a lélektani és morális problémákra összpontosít. A Márta nevet az emberi érzelmi vágyak és elkötelezettségek kifejezésére is használhatjuk, amelyek azonban változóak és mulandóak, és nem képesek teljesen kielégíteni az embert.

A "Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam" sor arra utalhat, hogy az ember elveszíti az érzelmi és spirituális kapcsolatát a távoli szereplővel. Ezen a ponton a skolasztika (középkori filozófia) nézőpontja is bevonható, amely a lélek és a test viszonylatára összpontosít. A skolasztikában az emberi lélek a testtől függ, és az emberi vágyak emeli az embert a földi szükségletekön túlra. A versben ez a kapcsolat megszakadt, és az ember elveszítette a talizmánt, azaz a spirituális irányítást és támaszt.

A "Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem" sorban az emberi veszteség és fájdalom jelenik meg. Ez a teológiai értelemben azt jelzi, hogy az ember eltávolodott a szent és spirituális kinyilatkoztatásoktól, és nem képes elérni a boldogságot.

Az "Ó jaj, emléke mért olyan erős?" sorban az emlékezet és az emberi érzelmek összefonódása jelenik meg. Ez a skolasztika nézőpontjából az emberi lélek képességeihez kapcsolódik, amelyek formálják az emlékezetet és az érzelmek kifejezését.

A "Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol" sorban az emberi tapasztalat és a spirituális keresés hiábavalósága jelenik meg. Ez a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjával kapcsolatos, amelyek arra összpontosítanak, hogy az emberi vágyakat csak Isten és a spirituális tapasztalás képes teljesen kielégíteni.

A vers végén ismét "A hangok ömlenek a zongorából, mint illatos teából száll a gőz" sor ismétlődik, amely megerősíti az emberi vágyak képtelenségét és azok folyamatos jelenlétét az emberi tapasztalatban. Ez a vers tehát összefonódik a teológiai és filozófiai nézőpontokkal, és a lélek, az emberi vágyak és a vallásos tapasztalatok kifejezésére szolgál.