József Attila "Távol zongora mellett" című versét teológiai szempontból is lehet értelmezni. A vers az emberi vágyakat és azok elégtelenségét mutatja be, valamint az emberi szükségletekben rejlő vágyak elnyomó erejét.
A vers kezdetén az "A hangok ömlenek a zongorából" sor egyfajta teremtő aktusra utalhat, ahogy a hangok kiszabadulnak és megszólalnak. Ez a zenei elem a teremtés metaforájává válhat, amelyre a bibliatudományra is utalhat, hiszen a Biblia szerint Isten a világot a hang szavával teremtette.
A következő sorban a "Mint illatos teából száll a gőz" metaforával az illat és a gőz szimbólummá válik a mámor és elragadtatás kifejezésére. Ez a mámor lehet a transzcendentális tapasztalat, amelyre a teológiai szempontból a vallási extázis vagy a spirituális elmélyülés lehet.
Az "És bennem most száz élet kergetőz" sorban az emberi lélek sokoldalúsága, vágyai és céljai jelennek meg. Ez lehet az emberi vágyak és szenvedélyek kifejeződése, amelyek képtelenek teljesíteni az ember belső vágyait és boldogságát. A biblikus szempontból is lehet értelmezni, mivel a Biblia arról beszél, hogy csak a hit és az Isten iránti elkötelezettség képes beteljesíteni az emberi vágyakat és célkitűzéseket.
A "Mártának hangja jut eszembe mostan" sorban a "Márta" név felfokozott érzelmi reakciót vált ki. Ez utalhat a patrisztika (egyházi apologetika) nézőpontjára, amely a lélektani és morális problémákra összpontosít. A Márta nevet az emberi érzelmi vágyak és elkötelezettségek kifejezésére is használhatjuk, amelyek azonban változóak és mulandóak, és nem képesek teljesen kielégíteni az embert.
A "Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam" sor arra utalhat, hogy az ember elveszíti az érzelmi és spirituális kapcsolatát a távoli szereplővel. Ezen a ponton a skolasztika (középkori filozófia) nézőpontja is bevonható, amely a lélek és a test viszonylatára összpontosít. A skolasztikában az emberi lélek a testtől függ, és az emberi vágyak emeli az embert a földi szükségletekön túlra. A versben ez a kapcsolat megszakadt, és az ember elveszítette a talizmánt, azaz a spirituális irányítást és támaszt.
A "Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem" sorban az emberi veszteség és fájdalom jelenik meg. Ez a teológiai értelemben azt jelzi, hogy az ember eltávolodott a szent és spirituális kinyilatkoztatásoktól, és nem képes elérni a boldogságot.
Az "Ó jaj, emléke mért olyan erős?" sorban az emlékezet és az emberi érzelmek összefonódása jelenik meg. Ez a skolasztika nézőpontjából az emberi lélek képességeihez kapcsolódik, amelyek formálják az emlékezetet és az érzelmek kifejezését.
A "Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol" sorban az emberi tapasztalat és a spirituális keresés hiábavalósága jelenik meg. Ez a bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjával kapcsolatos, amelyek arra összpontosítanak, hogy az emberi vágyakat csak Isten és a spirituális tapasztalás képes teljesen kielégíteni.
A vers végén ismét "A hangok ömlenek a zongorából, mint illatos teából száll a gőz" sor ismétlődik, amely megerősíti az emberi vágyak képtelenségét és azok folyamatos jelenlétét az emberi tapasztalatban. Ez a vers tehát összefonódik a teológiai és filozófiai nézőpontokkal, és a lélek, az emberi vágyak és a vallásos tapasztalatok kifejezésére szolgál.