Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
            csecse
            becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
            magam
            magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
            Az ám,
            Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
            szegény
            legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
            fura
            ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
            a hont
            kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
            hevét
            s nevét:

"Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
            gagyog
            s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
            sekély
            e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
            taní-
            tani!

1937. ápr. 11.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz direkt utalásokat vagy részleteket a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseiről vagy kutatási eredményeiről. Azonban az alábbiakban kiemelhető néhány olyan aspektus, amelyek kapcsolatba hozhatók a természettudományos gondolkodással:

1. Az idő múlása: A vers elején a költő megemlíti, hogy harminckét éves lett. Az idő és az idő múlása kapcsolódik a természettudományhoz, ahol az idő múlását és az időbeli folyamatokat vizsgálják.

2. Emberi észlelés és tapasztalat: A költő említi, hogy a havi kétszáz nem telik el. Ez a megállapítás az emberi észlelés és tapasztalat korlátaira utal, ami természettudományos vizsgálatokra ösztönözheti az embereket, hogy megértsék a világot és a jelenségeket.

3. Oktatás és kutatás: A költő utal arra, hogy lehetett volna oktató, de nem lett az. Az oktatás és a kutatás, különösen a természettudományban, kulcsfontosságú a friss felfedezések és a tudás előrehaladása szempontjából.

4. Emberi hatás a társadalomban: A költő megemlíti, hogy az uraság eltávolította őt Szegeden az egyetemről. Ez kifejezi az emberi társadalom és a hatalom szerepét a tudományos kutatásban és az oktatásban.

Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, a fentiekben kiemelt témák és gondolatok kompatibilisek a természettudománnyal és megvilágítják az emberi tapasztalat és a természeti világ kölcsönhatását.

A vers a magyar irodalomhoz kapcsolódva vizsgálható meg. Elsődlegesen József Attila Stádium című ciklusába tartozik, amely a költő életének különböző szakaszait jeleníti meg. A "Születésnapomra" vers arról az időszakról szól, amikor József Attila harminckét éves.

A versben megjelenik a költői én képmutató létezése és az ősbátorsága. Egyrészről a költő azt mondogatja, hogy boldog, mert ajándékot kap saját magától, másrészről viszont súlyos vádakat fogalmaz meg a hazával szemben. Ez a kontraszt az ősbátorsága, hiszen ő ezt a konfliktust bolygatja fel nyilvánosan.

Emellett a versben hallható a költő halmozottan értelmezett kijelentése is, amikor azt mondja, hogy szegény legény lett volna, ha tovább tanul. Ezzel a kijelentéssel kritisztikát is megfogalmaz az egyetemmel és az oktatási rendszerrel szemben.

A versben említést tétetik Hazáról is, de nagyon kicsinyítően, mert az ún. praktizáló költői jegyek besimulnak a benyomásbe keletkező nyomópkék hangulatba.

A vers stílusa az újabb magyar költői írásbeliség jegyeit tartalmazza, inspirálva az angol modern epigrammák iránt költői alkotói vonzalommal.

A nemzetközi szépirodalom területén a vers különböző stílusjegyeket tartalmazhat. A vers tartalmilag megegyezik más költők alkotásaival, akik kritikát fogalmaznak meg a társadalommal való elégedetlenségről és a saját sorsuk irányításának hiányáról. A vers hangulatát és költészeti eszközeit jellemzi a károkozás, annak felvetése a társadalommal való kapcsolatról.

Összességében a vers bír kulturális kontextussal, mely jól illeszkedik a modernizmus modern szépirodalmi mozgalmába. A versben megfogalmazott kritika és költői stílus a korabeli magyar és nemzetközi szépirodalmi irányzatokat reflektálja.

József Attila "Születésnapomra" című versében a költő önvizsgálatot végez, és a verseiben kifejezi elégedetlenségét az életében elért eredményekkel kapcsolatban. A vers első négy sora kifejezi a költő meglepetését, hogy harminckettedik születésnapját ünnepli, amelyben az a tudat rejlik, hogy az évek elmúltak, de még mindig nem érte el a vágyott sikereket és ismertséget. Ezután a költő azt a gondolatot vetíti elő, hogy lehetett volna oktató, ezáltal más irányba terelte volna az életét, de a Szegeden végzett egyetemi tanulmányai során eltanácsolták, és valószínűleg a versben megidézett "fura ura" lett az okozója.

Egy lehetséges teológiai szempont az, hogy a költő a versben azzal a gondolattal játszik, hogy Isten, vagy az égiek határozták el az életét, hogy soha nem fogja elérni a vágyott eredményeket. A versekben megidézett "fura ura" itt lehetne a sátán, aki akadályozza a költőt abban, hogy elérje a céljait. Az "Nincsen apám" vers megjelenésének utalása pedig Isten iránti haragra és csalódottságra utalhat, amiért nem kapott támogatást és iránymutatást az életében.

A bibliatudomány nézőpontja az lehet, hogy a versben megjelenő "fura ura" utalhat az emberi természetben meglévő bűnre, amely akadályozza a költőt abban, hogy elérd a céljait. Az önfelvállaló stílusban megírt vers azt is sugallhatja, hogy a költő elfogadja az életébe betörő nehézségeket és sikertelenséget, mert részévé váltak a létezésnek.

A patrisztikai szempontból a vers felidézheti a versben megidézett "fura ura" által óvott haza szívbéli harcát, ahol a megszentelt embernek azért kell küzdenie, hogy a szellemi megújulást elérje, és leküzesse a kísértéseket. Ebben a perspektívában a vers kifejezi a költő belső küzdelmét a céljai elérése érdekében, és a küzdelem eredményeként elért önmegvalósítását.

A középkori skolasztika nézőpontjából a vers összhangban lehet az akkori korban elterjedt gondolkodással, amelyben értékelték a tudományt és a nyelvtant. A versben megjelenő "töltőtoll koptató" jelenti a költőt, aki nem oktató lett, hanem költő, de ez nem jelenti azt, hogy az ő művészete kevesebb értékű lenne. A versben megidézett "Horger Antal úr" örömének kifejezése utalhat arra, hogy a költő szerint a költészet és a művészet értékesebb, mint a nyelvtan vagy a tudomány, amit a középkorban nagyra becsültek és tanítottak.

Összességében a "Születésnapomra" című vers a költő önreflexióját fejezi ki az elért eredményeivel kapcsolatban, és teológiai szempontból is érdekes megközelítéseket tesz az élet értelmére, a küzdelemre és az értékrendekre. A bibliatudomány, patrisztika, skolasztika nézőpontjai érdekes összefüggésekkel és interpretációkkal gazdagíthatják a vers értelmezését.