Fájás, nyomor és jóság hajtott össze,
Erős búzában gázolunk, kedves fegyverünk böködi
tomporunkat -
Kedves fegyverünk, böködd csak szüntelen tomporunkat,
Hadd tudjuk meg újra és újra - nem győzünk semmikép
véletlenül.
Nem sietünk, erősek vagyunk, tudjuk, kit miért állítunk
törvény elé.
Tanácsot állunk a dombon, gyönge fürjek, nyulak búnak
meg nyugodtan lábainknál -
Elmegy fölülünk a felleg, hogy észrevehessünk minden idegen
repülőgépet.
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
1926 nyara [?]