A vers első sorában József Attila elmondja, hogy nem gondolkodik a jóról és a rosszról, hanem csak szenved és dolgozik. Ezt a mai természettudomány szempontjából úgy lehet értelmezni, hogy a modern tudomány törekvései távolodnak attól a dualisztikus gondolkodástól, melyben a világ fekete és fehér színekben jelenik meg. Ehelyett a tudomány ma inkább az összetettségre és a szürkeségre fókuszál, és megpróbálja megérteni a világot annak sokszínűségében és ellentmondásosságában.
A második versszakban József Attila említést tesz a csempék és a csavaros hajók készítéséről, valamint a bánatról és a rosszról. Ezek a motívumok arra utalhatnak, hogy az ember alkotó munkát végez a technológia és az ipar területén, valamint a tudomány terén is. Az utóbbi évtizedben a természettudomány és a technológia rohamos fejlődése lehetővé tette például a mesterséges anyagok, új fajtájú csavaros hajók vagy akár a csodálatos szerkezetek és tárgyak készítését. A tudomány és a technológia fejlődése ugyanakkor olyan globális problémákat is felvet, mint az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság, ahol a rossz és a bánat kérdései is felmerülnek.
A harmadik és a negyedik versszak arról szól, hogy József Attila munkája végtelen, de a szerettei tudják és értékelik azt. Ez összefüggésbe hozható a modern természettudománnyal, ahol az ismeretlen területek és a felfedezés lehetőségei látszólag véget nem érnek. Az emberek, akik értékelik a tudományos munkát, támogatják és segítik annak előrehaladását, ami viszont az egyén számára is hatalmas motivációt jelenthet.
Az ötödik és a hatodik versszak a természeti elemeket, a fát, a földet, a vizet és tüzet említi. Ezek az elemek az emberi lét fundamentális aspektusai, és szintén kapcsolódhatnak a természettudományhoz. Az utóbbi évek kutatásai például számos módon alakítják át a környezetünket és befolyásolják ezeket az elemeket. A kutatások az éghajlatváltozás hatásait tanulmányozzák, a növények és az állatok közötti kölcsönhatásokat vizsgálják, valamint a vízgazdálkodás és a tűzvédelem terén is áttörések történnek.
A hetedik versszakban József Attila azt mondja, hogy ha ő volna az úr, sokan szeretnék őt az emberek között. Ezt a mondást a modern természettudomány szemszögéből úgy lehet értelmezni, hogy a tudományos eredmények, az új felfedezések és a technológiai fejlődés valóban jó és hasznos dolgokat hozhatnak a társadalom számára. Az emberek értékelik azokat az embereket, akik hozzájárulnak az ilyen felfedezésekhez és javítanak az emberi életminőségen.
A vers tehát több ponton is összekapcsolható a mai természettudománnyal, ezek a kapcsolódások arra utalnak, hogy József Attila műve még mindig aktuális és releváns a modern világban.