Jóról és rosszról nem gondolkozom,
csak szenvedek én és csak dolgozom.

Csinálok csempét, csavaros hajót,
bánatba rosszat, közönyömbe jót.

Munkámnak nincs se száma, se szeri.
Kedvesem tudja, ő számba veszi.

Ő számba veszi, hisz valamiben.
S ha kérdem, rámnéz s nem mondja, miben.

Ha fa volnék, hát fészket igazán
a varjú is szükségből rakna rám.

Ha föld volnék, mit kapás vénje tört,
csicsókás volna az a krumpliföld.

Krumplival is csak úgy volnék teli,
ahogy a munka megköveteli.

Ha víz volnék, hát volnék pocsolya.
Ha tűz volnék, hát volnék hamuja.

S ha én volnék az úr, az úr helyett,
nagyon szeretnének az emberek.

1928


Elemzések

József Attila "Szeretnének" című versét teológiai szempontból elemzve Arra a következtetésre juthatunk, hogy a versben megjelenő fő téma a szenvedés és a munka. Az első sorokban a költő kijelenti, hogy nem gondolkozik a jóról és a rosszról, csupán szenved és dolgozik. Ezt követően felsorolja a különböző munkákat és tevékenységeket, amiket végez.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő szenvedés azt a bibliai állapotot tükrözheti, amit az emberi bűnbeesés okozott. A költő azt sugallja, hogy az emberek szenvedőlények és a munka segít nekik elviselni ezt a szenvedést.

A patrisztikus nézőpont szerint a munka és a szenvedés kapcsolata arra utalhat, hogy a munka által az ember közelebb kerülhet az istenihoz. A munka révén elismerést és szeretetet nyerhet, ahogyan a költő a kedvesét is említi, aki értékeli a munkáját.

A skolasztikus nézőpont szerint a munka és az érték között összefüggés van. A versben a költő megemlíti, hogy szeretnének az emberek, ha ő lenne az úr. Ez azt sugallhatja, hogy az érték és a szeretet összekapcsolódik a hatalommal. Ha valaki fontos pozícióban van, akkor az emberek szeretnék és tisztelik.

József Attila "Szeretnének" című verse a magyar irodalom kimagasló alkotásai közé tartozik, és számos fontos irodalomtudományi szempontot érint. Az alábbiakban néhány lehetséges összefüggést említünk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalmi kontextusban.

1. Szimbolizmus: József Attila művei, így a "Szeretnének" is, erősen kötődnek a szimbolizmus irányához. A versben fellelhető alakok (csempéző, hajóépítő, varjú, krumpli) és tárgyak (csempe, hajó, krumpli) szimbolikus jelentést hordoznak, amelyek a hivatás és a munka témáját erősítik. Ez a verses forma a nemzetközi szimbolista irodalom hatását tükrözi.

2. Szociális kritika: A "Szeretnének" verse József Attila szociális kritikáját fejezi ki, amely a munkások társadalmi helyzetét és kiszolgáltatottságát mutatja be. A szerző a munkában talál menekülést és értelmet, de a kérdésfeltevések és a szóhasználat mögött ott rejlik a társadalmi problémák mélyebb rétege.

3. Expresszionizmus: József Attila alkotásai, így a "Szeretnének" is, erősen vonatkoznak az expresszionista irányzatra. Az expresszionista irodalom az érzelmek intenzív kifejezésére és a lélek mélyrétegeinek feltárására törekedik. A versek nyelvezete és hangneme kiemelkedően intenzív és szenvedélyes, amelyek segítik az expresszionista hatást.

4. Modernizmus: József Attila művei a modernizmus jegyeit is magukon viselik. A modernista irodalom az újításokra, a kísérletezésre és a hagyományok megtörésére törekszik. A vers bizonyos mértékben eltér a hagyományos formától, és a nyelvezete is rendhagyó az időszakban használt nyelvezetekhez képest.

5. Kortárs hatások: József Attila művei nemzetközi szinten is sok hatást gyakoroltak a kortársakra. A versek hangneme, szimbolikus jelentései és társadalmi kritikája jelentős hatást gyakorolt a XX. századi irodalomra. Számos költő és író inspirálódott József Attila műveiből, és ezeknek a hatásoknak nyomai megtalálhatóak a nemzetközi irodalom számos művében.

Összességében a "Szeretnének" verse József Attila gazdag alkotása, amely számos fontos irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. A szimbolizmus, a szociális kritika, az expresszionizmus, a modernizmus és a kortárs hatások mind hozzájárulnak a mű jelentőségéhez és gazdagságához.

A vers első sorában József Attila elmondja, hogy nem gondolkodik a jóról és a rosszról, hanem csak szenved és dolgozik. Ezt a mai természettudomány szempontjából úgy lehet értelmezni, hogy a modern tudomány törekvései távolodnak attól a dualisztikus gondolkodástól, melyben a világ fekete és fehér színekben jelenik meg. Ehelyett a tudomány ma inkább az összetettségre és a szürkeségre fókuszál, és megpróbálja megérteni a világot annak sokszínűségében és ellentmondásosságában.

A második versszakban József Attila említést tesz a csempék és a csavaros hajók készítéséről, valamint a bánatról és a rosszról. Ezek a motívumok arra utalhatnak, hogy az ember alkotó munkát végez a technológia és az ipar területén, valamint a tudomány terén is. Az utóbbi évtizedben a természettudomány és a technológia rohamos fejlődése lehetővé tette például a mesterséges anyagok, új fajtájú csavaros hajók vagy akár a csodálatos szerkezetek és tárgyak készítését. A tudomány és a technológia fejlődése ugyanakkor olyan globális problémákat is felvet, mint az éghajlatváltozás és a fenntarthatóság, ahol a rossz és a bánat kérdései is felmerülnek.

A harmadik és a negyedik versszak arról szól, hogy József Attila munkája végtelen, de a szerettei tudják és értékelik azt. Ez összefüggésbe hozható a modern természettudománnyal, ahol az ismeretlen területek és a felfedezés lehetőségei látszólag véget nem érnek. Az emberek, akik értékelik a tudományos munkát, támogatják és segítik annak előrehaladását, ami viszont az egyén számára is hatalmas motivációt jelenthet.

Az ötödik és a hatodik versszak a természeti elemeket, a fát, a földet, a vizet és tüzet említi. Ezek az elemek az emberi lét fundamentális aspektusai, és szintén kapcsolódhatnak a természettudományhoz. Az utóbbi évek kutatásai például számos módon alakítják át a környezetünket és befolyásolják ezeket az elemeket. A kutatások az éghajlatváltozás hatásait tanulmányozzák, a növények és az állatok közötti kölcsönhatásokat vizsgálják, valamint a vízgazdálkodás és a tűzvédelem terén is áttörések történnek.

A hetedik versszakban József Attila azt mondja, hogy ha ő volna az úr, sokan szeretnék őt az emberek között. Ezt a mondást a modern természettudomány szemszögéből úgy lehet értelmezni, hogy a tudományos eredmények, az új felfedezések és a technológiai fejlődés valóban jó és hasznos dolgokat hozhatnak a társadalom számára. Az emberek értékelik azokat az embereket, akik hozzájárulnak az ilyen felfedezésekhez és javítanak az emberi életminőségen.

A vers tehát több ponton is összekapcsolható a mai természettudománnyal, ezek a kapcsolódások arra utalnak, hogy József Attila műve még mindig aktuális és releváns a modern világban.