Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

1923. jan. 1.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemezve a következőket lehet megfigyelni:

1. Képzetek a testről és az érzékekről: A versben megjelennek testrészek, mint az ajkak, a fogak és a szemek. Ezek az érzékszervek fontos szerepet játszanak az emberi érzékelésben és kapcsolódási formáiban. A fogaknak például a harapásra és a vágyak felkeltésére utaló szerepük van.

2. Biológiai reakciók: A versben megjelenik a vágyak és gyönyör érzete, amely kapcsolatban áll az agy biokémiai folyamataival. Az emberi vágy és szerelem biológiai alapokon nyugszik, amelyek a hormonok, neurotranszmiterek és idegrendszer működésével kapcsolatosak.

3. Emberi viselkedés és kapcsolatok: A versben ábrázolva van az emberi viselkedés és kapcsolatok természetének egyik aspektusa. Az emberi vágyak és szerelem erőteljes érzelmek, amelyek befolyásolják az emberek viselkedését és kapcsolatait egymással.

4. Evolúció és genetika: A vers arra utal, hogy az emberi vágyak és ösztönök részei az emberi genetikának és evolúciós múltjának. A vágyak szerepet játszhatnak az emberi faj fennmaradásában és reprodukciójában.

5. Az érzelmek és a pszichológia: A versben megjelennek az érzelmek, mint például a szeretet és a vágyak, amelyek az emberi pszichológiában kiemelkedő szerepet játszanak. Az érzelmek kémiai és idegi alapokon nyugszanak, és hatással vannak az emberi gondolkodásra, cselekedetre és kapcsolatokra.

6. Időbeli keret és társadalmi kontextus: A vers írásának időpontja és a szerző csatlakozhat a korábbi természettudományos felfedezésekhez és gondolkodásmódokhoz. A XX. század elején számos újítás és felfedezés történt a természettudományokban, amelyek hatással voltak a társadalomra és a művészetekre.

József Attila Szerelmes vers című költeménye teológiai szempontból is értelmezhető, és több nézőpontból is vizsgálható. A következőkben felsorolok néhány lehetséges megközelítési módot, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjait is figyelembe veszik.

Bibliatudományi szempontból nézve, a vers először is a testi vágyakat, szenvedélyeket és azok kontrollálatlan kifejezését jeleníti meg. Az első sorokban a fogak metaforikusan a vágyat, a bűnt vagy a poklot jelképezhetik, amelyek megtámadják az ént. A "nagy, nyíló rózsa" ábrázolása lehet a szerelem és a szenvedély szimbóluma, melyet József Attila az ajkán keresztül próbál megközelíteni. A vers sorai és az ismételgetett "harapj, harapj" folyamatosan sürgetik a testi közeledést és az ösztönös vágytatást.

A patrisztika (az első keresztény évszázadok) szemével nézve, a vers a bűnt, a vágyakozást és a testi szenvedélyeket is megjeleníti. A fogakkal, harapásokkal való szenvedélyes kapcsolat kifejezi az emberi természet hibáit és a bennünk rejlő bűnt. Emellett az is fontos lehet, hogy a vers utal a választás szabadságára és a saját felelősségünk vállalására. Az "énni haraplak" vagy "meggyötörlek" sorok arra utalnak, hogy az érzéki vágyak, ha nem kontrolláljuk őket, önmagunk rombolását eredményezhetik.

A skolasztika (a középkori filozófia és teológia irányzata) megközelítésében a vers a testi és lelki vágyak közötti ellentétet is feszegeti. Az első sorokban a testi vágyak szimbólumai - a fogak és ajkak - a szenvedélyes vágyakat képviselik, míg a következő sorokban az érzelem és a szeretet vágya jelenik meg. A "nagy, szép szemek" és a "nagyon szeretlek" kifejezetten az érzelmi vonzalmat mutatják. A vers ezen ellentétek között mozogva reflektál az emberi vágyak sokféleségére és azok összetettségére.

Ezen túlmenően, más nézőpontok is lehetségesek. Például pszichológiai szempontból a vers a vágyak és ösztönök szerepét és hatását mutathatja be az emberi életben. Vagy éppen feminista nézőpontból az erőszakmentesség fontosságára hívhatja fel a figyelmet.

A József Attila által megírt Szerelmes vers tehát sokféle szempontból értelmezhető. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektívái mellett más elméletek és nézőpontok is hozzájárulhatnak a költemény értelmezéséhez, és segíthetnek a vers sokrétűségének és mélységének megértésében.

A vers a Szerelmes vers címet viseli, és József Attila alkotása. Az alábbiakban elemzést végzek az irodalomtudományi szempontból, kitérve a magyar és nemzetközi szépirodalom területén lehetséges összefüggésekre.

Formai szempontból a vers rímes struktúrával rendelkezik, ahol az első és a harmadik sor rímel, valamint a második és a negyedik sor rímel. Ez a formai megoldás erősíti a vers érzelmi töltetét és hangsúlyozza a szerelmes kapcsolat intenzitását. Az ütemhangsúlyos verselés magával ragadó ritmust és lendületet ad a szövegnek.

A versben megjelenő motívumok és képi világ egyaránt táplálkozhatnak a magyar és a nemzetközi szépirodalmi hagyományokból. Az első sorrendben megjelenő "hegyes fogak" motívuma erős erotika felhangot hordoz magában, amely a magyar költészetben is gyakran előfordul. Az erős vágyakat és szenvedélyt kifejező motívum továbbá a nemzetközi szépirodalomban is jelen van, például az angol költészetben William Shakespeare műveiben.

A második sorban jelentkező kép, a "nagy, nyíló rózsa" metaforikusan jellemzi a szerelem intimitását és érzéki vonzerejét. Ez a kép többek között a francia romantikus irodalomban is visszaköszön, ahol a rózsa a szerelem szimbóluma.

A versben megjelenő ellentétek és kontrasztok szintén hagyományosan megtalálhatóak a magyar és a nemzetközi irodalomban. Az ellentétes érzéseket és a fájdalmat sugalló sorok, valamint a vágy és a gyönyör közötti összefüggés a világirodalomban is gyakran megjelenik, például a romantikus irodalomban.

A vers általánosságban véve erős érzelmi töltettel és szenvedéllyel rendelkezik, amely a szerelem kettős természetét hangsúlyozza. Ez az érzelmi töltet és a szerelem sötétebb oldalának bemutatása is megtalálható a magyar lírában, például Ady Endre költészetében.

A vers tartalmi elemzése során megfigyelhető, hogy a szerző személyes, szenvedélyes hangvételt használ, amely a lírai én és a szerelmes tárgy közötti kapcsolatot jeleníti meg. A vers fájdalmat, vágyat és szerelmet egyaránt kifejez, amelyek sokszor visszaköszönnek a lírairodalomban.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a József Attila által megírt Szerelmes vers többek között táplálkozik a magyar irodalmi hagyományokból, és nagyon sok elemet találunk benne a nemzetközi szépirodalomból is. Az erotika, a vágy és a szenvedély témái mindig aktuálisak és gyakran megjelennek a lírai irodalomban, határoztalan időtlen jelentésüket pedig azért értékelik annyira a költők és az olvasók egyaránt.