József Attila "Szeged alatt" című versében teológiai szempontból is érdekes elemek vannak jelen. A vers eleje a természet leírásával kezdődik: a Tisza folyó hangosan suttogó régi bánatot hoz szóba. Ez a kép kapcsolatban lehet az ember bűnével és az ősi bűn hatásával a világra. A vers további részében az est köszöntése és az Éjfa képe jelenik meg, amelyek a pártatlanság és az elengedés szimbólumai lehetnek.
A versben felmerül a kérdés, hogy miért kell a bánatot versbe önteni, miért kell a bút rímes formába foglalni. Ez a kérdés egy teológiai vonatkozásban is érthető. A bánat és fájdalom szerepe, hogy az ember közelebb kerülhessen Istenhez, illetve a bűnös állapotról tudomást szerezzen. A versben a bánat költői megfogalmazása talán segíthet abban, hogy az ember viszonya Istenhez mélyebb legyen, és kezelhetőbbé tegye a nehéz helyzeteket.
A versben említett Juhász Gyula személye szintén teológiai vonatkozásokkal bírhat. Juhász Gyula a 20. század elején élt magyar költő volt, aki verseiben a hit és az Isten szeretetének témáit járta körül. József Attila a versben kifejezi, hogy szeretné szépen felköszönteni Juhász Gyulát, ez pedig azt sugallhatja, hogy József Attila is a hit és az Isten szeretete felé hajlamosító hatást talált Juhász Gyula verseiben.
A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is érdemes rápillantani. A bibliatudomány a bibliai szövegek elemzésével és értelmezésével foglalkozik. Ebben a versben nincs közvetlen bibliai utalás, de a bűnökről és a bánatról szóló képek lehetnek bibliai utalások. A patrisztika és skolasztika a keresztény teológia korai és középkori ágai, amelyek különféle teológiai tanításokat és filozófiákat fejlesztettek ki. Ezek az irányzatok részletekre menő, logikai és érvelési alapokat keresve elemzik a teológiai kérdéseket, így különféle megközelítési módokat és meglátásokat adhatnak a vers teológiai témájához.
Más ötletként a versben a természeti elemek, mint például a folyó, a naplemente és az éjszaka, az emberi létezés mélységes képeként is értelmezhetőek. Ez a megközelítés szintén összekapcsolható a teológiával, hiszen a természet és az emberi létezés misztikus összefüggéseit feszegeti. A természeti képek segítenek az embernek Isten jelenségeinek mélységét megérteni és a helyét megtalálni az Isten teremtette világban.