Parasztlábaikról
Leamputálták az ásót... Nem veri
Színek meleg essője többé
Szemük szárazságát.

Gránátokba törte
Karcsú gerincük acélobeliszkjét
A sátános tankokká vedlett
Harangok ütése.

Áttört tüdejükön
Tajtékos borzalmak marsolnak nyögve
És lágy agyukra internálták
A Szibériákat.

Ők azok, akikből
Még visszakaptak valamit az anyák
Amaz emberebb gödrök vámján,
Hol most meszesednek

Eggyé mindenfajta
Dadogó Krisztusok, hogy irtózatos
Hegyibeszéddé magasodjék
A hörgés bacchanálja.

Hiányzó karjukon
A kenyeres tenyér megöklösödött
És szívükben égve harangoz
A Békesség elé.

1924. jan. - febr. [?]


Elemzések

A vers természettudományos szempontból számos érdekes elemmel rendelkezik.

A vers első sorában található "Parasztlábaikról" kifejezés a mezőgazdasági tevékenységet hozza be a képbe. A mai természettudományban a mezőgazdaság területén sok kutatás történik például a hatékonyabb növénytermesztés, a fenntartható módszerek vagy a termesztett növények genetikai manipulációja terén.

A második sorban említett "ásó" egy mezőgazdasági eszköz, amelynek leamputálása a parasztlábakra utal. Ez összekapcsolható az orvostudomány legújabb fejlesztéseivel, amelyek lehetővé teszik a protézisek, mint például a mesterséges végtagok vagy a robotkarok fejlesztését.

A vers többi részében az általános háborús témák dominálnak, amelyek szintén sok szempontból kapcsolódnak a természettudományhoz. A gránátok és a tankok szóval például a fegyverfejlesztésre utalhatunk, amely a katonai technológia területén, és így az anyagtudományban is jelentős előrelépéseket hozott.

A "Tajtékos borzalmak" és a "lágy agyukra internálták A Szibériákat" sorok a háborús sebesülések és a traumák következményeire utalnak, amelyek a modern neurológia, pszichiátria és pszichológia kutatásának alapkérdését jelentik.

A versben említett "Krisztusok" kifejezés egy metafora a háborúban elesett katonák számára, ami összekapcsolható a kereszténység témájával, amely a vallástudományban egy fontos terület.

A vers utolsó részében a hiányzó karok, a megöklösödött kéz, és a "szívükben égve harangoz A Békesség elé" kifejezések az emberi test és annak egészsége, gyógyulása, valamint a béke és a harmónia tematikájával kapcsolódnak az orvosi tudományban, a biológia és a pszichológia területén → például a regeneratív orvoslás, a sebgyógyulás vagy a jólét kutatásában.

Összességében a vers számos olyan témát érint, amelyek keresztezik a természettudományos kutatás aktuális területeit, mint például az orvostudomány, a biológia, a katonai technológia vagy a fenntartható mezőgazdaság.

A vers elemzése során megfigyelhető, hogy József Attila "Rokkantak" című verse a harmincas években jelent meg, ami az első világháború utáni időszakban készült. A verse az emberi szenvedést, kiszolgáltatottságot és a háború negatív hatásait mutatja be.

A versben megemlített "rokkanak" vagyis fogyatékkal élő emberek a háború következményeit viselik. Az ásó amputálása a szimbolikus ábrázolása annak, hogy a parasztokat megfosztották a munkaképességüktől, mely az ő önmegvalósításuk egyik módja volt. A "karcsú gerincük acélobeliszkjét" szimbólumként jeleníti meg a háborúban megtört testeket, illetve a sátános tankokat, amelyek semmisé teszik őket. A "Szibériák" kifejezéssel József Attila az orosz fogságra és a munkatáborokba való kényszerítésre utal, ami további megpróbáltatásokkal járt.

A versben az is megfigyelhető, hogy József Attila nem csak a magyar, hanem a nemzetközi szépirodalomhoz is kapcsolódik. A "Dadogó Krisztusok" kifejezés Péter Páli utalása lehet a Fekete László - Alakok hamuzás című művére, ahol a háború áldozta Krisztus motívum megjelenik. Ezen kívül a versben a harangozás motívuma is jelen van, amely a vallásos és spirituális elemeket képviseli.

József Attila versei általában a társadalmi problémákra és az emberi szenvedésre fókuszálnak, és a "Rokkantak" ebben az értelemben is példa erre. A versen megjelenített háborús trauma nem csupán a magyar irodalom szélesebb kontextusában értelmezhető, hanem a nemzetközi szépirodalomban is. A háború és az emberi szenvedés témája gyakori motívum volt a világirodalomban, és a versekben megjelenő képek és szimbólumok által egyetemes és sokatmondó üzenetet hordoznak.

A vers magyar irodalmi kontextusban annak a korabeli közegnek a részét képezi, amelyben a magyar próza- és versírók hangsúlyozták a társadalmi problémákat és a szenvedést, valamint az emberi méltóság fontosságát. A vers jelentőségét tovább fokozza az a tény, hogy József Attila a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek a versei mély hatást gyakorolnak mind a kortárs, mind a későbbi nemzedékek irodalmára és olvasóira.

József Attila "Rokkantak" című versében teológiai elemek is megtalálhatóak.

A vers első soraiban a rokkant emberek helyzete és szenvedése jelenik meg. Az ásó elvétele és a szemek szárazsága a szegénységet, a munka és a boldogság hiányát szimbolizálja. Ez a kép a bibliai szegények és elesettek helyzetére emlékeztet, amelyekre az Ószövetségben is több helyen utalnak.

Azonban a versben a szegénység mellett más, erőteljesen teológiai eszközöket is alkalmaz József Attila. A "sátános tankokká vedlett harangok ütése" a keresztény hagyományban megszólaló harangszót is megidézi. A harangszó hatalomátadást és ünnepélyességet szimbolizál a keresztény liturgiában, tehát a versben a harangütés fordított szerepet játszik - a tankok jelévé válik.

A "tajtékos borzalmak" és a "lágy agyukra internálták a Szibériákat" kifejezések a szenvedést és a kegyetlen bánásmódot ábrázolják. Ebben a részben József Attila arra utal, hogy a rokkantak szenvedése olyan mértékű, hogy az újraértelmezi a keresztény szenvedést. A keresztény teológia szerint Jézus szenvedése és halála megváltást hozott az embereknek, de itt a rokkantak szenvedése nem vezet megoldásra, hanem emberi kegyetlenséget és érthetetlenül szenvedést hoz.

A vers egyéb teológiai elemeket is tartalmaz, mint például a "Krisztusok" megjelenése. Ez a kifejezés arra utal, hogy a rokkantak a szenvedésükben és fogyatékosságaikban osztoznak Krisztus szenvedésében és áldozatában. A bibliatudomány és patrisztika perspektívájából a vers ezen része hangsúlyozza a szenvedésnek és a keresztény hitnek az emberi testhez és tapasztalathoz való kötődését.

A vers végén, a "Hiányzó karjukon a kenyeres tenyér megöklösödött és szívükben égve harangoz a Békesség elé" részben az örökkévalóságra és a békére való vágyakozás jelenik meg. A rokkantak testi vàgyait József Attila a békével és az örökkévalósággal azonosítja, ami a keresztény hit alapján a teljességet és boldogságot jelenti.

Fontos megjegyezni, hogy József Attila korának irodalmi hagyományai (köztük a bibliai és teológiai motívumok) és filozófiai törekvései alapján értelmezhetjük a verset. A skolasztikus teológia, amely a középkorban kialakult, kevésbé jelentős eleme a versnek, mivel inkább a modern és posztmodern filozófiai irányzatokkal állhat kapcsolatban, amelyek fókuszában az emberi szenvedés és az iratkozik az egyéni tapasztalatokra. Ezért a bibliatudomány és a patrisztika perspektívája adja a legszilárdabb alapokat a vers teológiai értelmezéséhez.