Ha reggeli fényben elindul a táj
remegése, fuvalma: a kecs puha bolyha
s mert még teli szender, rajzik a báj
és mintha folyónknak a mélye se folyna,

ugy játszik a felszin - szedd össze magad,
botor emberkém, hiszen én se gyanitnám,
hogy épp nem a hajnali mennybe ragad
e jól sikerült angyal-hamisitvány!

Csupa csin, csupa pír, csupa kár,
csupa csel, csupa nyíl, csupa rontás -
most érted: ha reggel a csürhe kijár,
mért káromkodik mindig a kondás.

Beh megölelnéd! Ámde ne vedd
kebledbe e tündét - mire maradsz, ha
ártatlanul fölfalja szived,
mint zsenge buzát a szőke malacka!

1937. márc.


Elemzések

A József Attila "Reggeli fény" című versét természettudományos szempontból elemezve több friss felfedezésre utaló részletet találhatunk.

Az első versszakban a táj remegése és fuvalma megemlítése lehet a földrengésekkel és a szél erejével kapcsolatos. A kecs puha bolyha pedig utalhat a növények vagy az állatok szőrös borítására, amelyek könnyedén rezegnek a reggeli szellőben. A folyónak a mélye, amely nem folyna, talán utalhat a víz áramlását befolyásoló új felfedezésekre vagy hidrodinamikai jelenségekre.

A második versszakban a felszín játszása utalhat a fénytörésre és az optikai jelenségekre. Az "angyal-hamisítvány" metaforája lehet az atmoszféra optikai effektusaira, például a napból kiszűrt fény és színek elmosódására utal. Ezenkívül a versben megemlített hajnali menny és mennybe ragadás is kapcsolódhat azon új felfedezésekhez, amelyek az égi jelenségeket és az univerzumot tanulmányozzák.

A harmadik versszak a csalódás és a változások témáját emeli ki. A csupaság és a pír arra utalhat, hogy a természet megújulása és a változás folyamata ismeretlen és még feltáratlan terület. A csürhe kijárása és a kondás káromkodása talán a természeti erők és a természeti jelenségek által okozott károkra vagy a természetvédelem szükségességére utal.

A negyedik versszakban a tündérek és a malacka kifejezések metaforikusan lehetnek az emberek és a természet kapcsolatára utaló jelképek. Az ártatlanul fölfalja szíved rész lehet arra utalni, hogy a természeti erők kiszámíthatatlanok és veszélyesek lehetnek, ha nem vigyázunk rájuk és megőrizzük az egyensúlyt.

Összességében a versben található természettudományos utalások és metaforák szerteágazóak lehetnek, és több különböző tudományterülettel kapcsolatba hozhatóak, többek között az éghajlat, az optika, a földrengések vagy az ökológia területein. A mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez hasonló jelenségeket és eredményeket találhatunk megénekeltetve a versben.

A vers többféle teológiai szempontból is értelmezhető, és számos összefüggést mutat a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira.

Bibliatudomány nézőpontjából a vers számos bibliai motívumot tartalmaz. Az angyal-hamisítványra való utalás kifejezheti a kísértő erők jelenlétét és az emberi természetbe való befolyásukat, amely a bűnbeesést és az eredendő bűnt idézi fel. A kár, csel, rontás kifejezések arra utalnak, hogy minden, ami látszólag tündöklő és vonzó, valójában csalóka és romboló lehet.

Patrisztika nézőpontjából a versben megjelenik a természetféltés és az ember alázata. A reggeli fényben elinduló táj remegése és fuvalma a teremtés titokzatosságára és az egyes teremtmények alázatára utalhat. Az angyal-hamisítvány és az ártatlanul fölfalja szíved metaforái az emberi lélek tisztaságának megőrzésének fontosságára és a bűnön való vigyázásra figyelmeztetnek.

Skolasztika nézőpontjából a vers tanításaihoz tartozhat a természet rendje és az emberiség szerepe. A reggeli fényben játszó táj és a báj rajzként való megjelenése utalhat a teremtett világ harmóniájára és az ember adományaira. Az angyal-hamisítvány metaforája a kísértés és a csábítás problémakörére irányíthatja a figyelmet, valamint arra, hogy az embernek fel kell ismernie és védekeznie kell ezek ellen.

Ezenkívül más teológiai nézőpontokat is meg lehet találni a versben. Például lehet benne találni olyan gondolatokat, amelyek a megváltást, a megtisztulást és a víziókat idézik fel. Az ember szerepe a teremtésben és a kapcsolat az ember és Isten között is kiemelhető a versben.

Összességében a vers teológiai szempontból gazdag tartalommal bír, és a bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontok alapján számos összefüggést mutat. A szépítés, csábítás és bűn témái, valamint a természet, ember és istenség kapcsolata mind arra utalnak, hogy a versben megjelenített reggeli fény metaforája egy sokkal mélyebb spirituális és vallási jelentéssel bírhet.

József Attila Reggeli fény című versét az irodalomtudomány szempontjából vizsgálva érdemes megvizsgálni a következő összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Stílus: A vers József Attila lírai stílusában íródott, amely jellemezően expresszív és érzelmes. Az erős képek, a magasztos hangvétel és az ellentétek használata a magyar irodalom egyik jellemzőjévé vált.

2. Szimbolizmus: A versben megjelenő képek, például a reggeli fény, a kecs, az angyal-hamisítvány, a csürhe és a kondás, valamint a tündérek, szimbolikus jelentéssel bírnak. A szimbolizmus megjelenése utalhat József Attila pszichológiai és filozófiai gondolataira.

3. Hangulat: A vers hangulata mély és sötét, amely a magányt, az elidegenedést és a szenvedést jeleníti meg. Ez a hangulat jellemző lehet a modernista irányzatokra a nemzetközi irodalomban is.

4. Témák: A versben jelen vannak olyan témák, mint az ártatlanság elvesztése, az álarcok viselése, és az élet szenvedései. Ezek a témák általánosak a világirodalomban, és kapcsolódnak például az abszurditás, az identitás és az emberi lét kérdéseihez.

5. Verselés: József Attila a versben különböző ritmikai és szótagszámbeli szerkezeteket használ, például az első sorban található "remegése, fuvalma" és a negyedik sorban található "jól sikerült angyal-hamisítvány" kifejezéseknél. Ez a verselési technika egyedinek tekinthető, és a magyar irodalomban is újító hatást gyakorolt.

6. Megjelenített társadalmi realitások: A versben megjelenő kondás és a csürhe olyan társadalmi rétegeket képviselnek, amelyek a költő számára ellenszenvesek. Ez a társadalmi kritika a magyar irodalomban is gyakori, de hasonló rétegek kritikáját megtalálhatjuk a nemzetközi irodalomban is, például a 19. századi romantikus irodalomban.

Ezen összefüggések alapján megállapítható, hogy József Attila Reggeli fény című verse jellemzően a magyar modernizmus és az expresszionizmus jegyeit hordozza, de kapcsolódhat a világirodalom számos irányzatához és témájához is. A versben megjelenő képek, hangulat és témák a lírai költészetben általánosak, és összekapcsolhatók más országok irodalmi műveivel is.