Piros hold körül denevérek,
bársony koszorú, bodor féreg.
Malacvilágosság az égen.
Hűvöslő szalmazsák a réten.

A saláták az estharmatban
borzonganak, kotyognak halkan.
Már-már rikoltva fölrepülnek.
S tollászkodva megint elülnek.

Pokoli tompa puffanások,
puha füveken járkálások.
Szarvasok agancsai hullnak.
Vagy virág után ágak nyúlnak?

Piheg a meggy kicsattant ajka,
még a kórón is, fönnakadva.
S hogy tágul, szűkül gyors ütemre
az egész világ! Mint a melle...

Minden lábához ejti kincsét.
Lábamhoz ess-e, ó szegénység?
Ki terhel majd, gyökig hajolva,
miként ha termésem ő volna?

1928. nov. 16.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból történő elemzése során először is érdemes megvizsgálni a természeti jelenségeket, amelyek előtérbe kerülnek a költeményben.

A vers első sora arra utal, hogy a hold a megszokottól eltérő színű, piros - ez természettudományos szempontból az ún. holdfogalmából adódóan teljesen lehetetlen és természetellenes. Mai ismereteink szerint a hold sárga vagy fehér színű, a piros szín pedig a napnyugtakorra jellemző. Tehát lehetetlen és természetzetellenes, hogy egy piros hold körül lennének denevérek és hogy egy malacvilágosság ragyogna az égen.

A következő sorokban a saláták reakcióit érzékelhetjük, amelyek borzonganak és kotognak az estharmatban. Ez ismeretterületileg az ún. növényi érzékelés kérdéskörébe kapcsolódik, amely a növények reagálását környezeti ingerekre vizsgálja. A saláták esetében ez a borzongás és kotogás azonban a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel nem igazán magyarázható, nem tartozik az ismert növényi érzékelési formák közé.

A következő néhány sor tompa puffanásokról és puha füveken járkálásokról beszél, amely lehet, hogy az állatvilág valamiféle tevékenységére utal, például vadászatra vagy pihenésre. Azonban a pontos jelentését és kapcsolatát a mai természettudomány felfedezéseivel nehéz meghatározni.

A vers egy másik aspektusa a növények és a virágok reakciója az estharmat hatására. A meggy kicsattant ajkának leírása talán arra utal, hogy a meggy gyümölcse fokozott nedvességtartalmú, és a nedvesség hatására kicsit meglágyul vagy szétrepeszti a héját. Ezt azonban a mai természettudomány legfrissebb felfedezései nem támasztják alá, így ez szintén talány marad.

A költemény záró soraiban a versszak utal a szerző saját lábaihoz és a terhelésükre. Ez a rész elvontabbnak tűnik, és nem közvetlenül kapcsolható a természettudományhoz.

Összességében elmondható, hogy a vers nem tartalmaz olyan elemeket, melyek egyértelműen és részletesen kapcsolódnának a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez. Sokkal inkább az érzékszervi benyomásokat és a természet élményét közvetíti, mintsem tudományos tényeket vagy felfedezéseket.

József Attila "Piros hold körül" című versében többféle teológiai motívum is megjelenik, amelyeket bibliai, patrisztikai és skolasztikai nézőpontból is érdemes vizsgálni.

Az első szakaszban a piros hold körül keringő denevérek és a bársony koszorúval ékesített, bodor féreg közötti ellentét figyelhető meg. A piros hold bibliai értelemben is időszakokat vagy jelenségeket jelölhet, például a végítéletet vagy a vérrel való összefüggést. A denevérek, amelyek a sötétséghez köthetők, ellentmondást jelentenek a koszorúval, amely gyakran szimbolizálja a tisztaságot vagy az isteni jelenlétet. Ez a kontraszt a jó és a rossz, a tisztaság és a bűn közötti harcot tükrözi, és a bibliai gyökerekre utal.

A második szakaszban a saláták érzékeny reakciója a estharmatra és a repülésre utal, ami alapján megközelíthetjük a skolasztika nézőpontját. A saláták reakciója az estharmatra és a mozgásra hasonlít az első okra és mozgató erőre, amely a skolasztika szerint mozgatja a teremtett világot. Ez a gondolatrendszer a középkori teológia és filozófia egyik alapja volt, amelynek során a világot isteni erők és mozgató okok irányítják.

A harmadik szakaszban olyan motívumok találhatók, mint a puffanások, az agancsok hullása és az ágak. Ezek a motívumok lehetőséget adnak a patrisztikai gondolatok feltárására. A puffanások az isteni lét megnyilvánulására utalhatnak, míg az agancsokkal és az ágakkal kapcsolatos képek a világi és a mennyei világ közötti kapcsolat erejét szimbolizálhatják. Az agancsok az erőt és az isteni védelmet jelképezik, míg az ágak az élet és a növekedés szimbólumai lehetnek.

A negyedik szakaszban a meggy és a táguló, szűkülő gyors ütemre utaló világ motívumaival találkozunk. A meggy kicsattant ajka és a táguló, majd szűkülő világ képei a középkori teológiában jelennek meg, ahol a világ létrejöttét és megszűnését ábrázolják. Ez a folyamat a skolasztikus nézeteket magyarázza, hogy a világ Istennek tetszésére van teremtve és az isteni gondviselés hatására igyekszik teljesülni.

Összességében József Attila "Piros hold körül" című versében többféle teológiai motívum és képi hasonlat jelenik meg, amelyek bibliai, patrisztikai és skolasztikai gondolatokra hivatkoznak. A vers több szinten értelmezhető, és a teológiai irányzatok közötti összefüggéseket felvázolja.

A vers szemlélődő hangulatot sugalló lírai alkotás, amelyben a természeti elemek és a hétköznapi tárgyak motívumai jelennek meg. Jellegzetes József Attila-i stilisztikai elemek is felfedezhetők, mint például a szimbolikus túlzással és a természeti képek és emberi érzelmek párhuzamba állításával való játék.

A versek elején található "Piros hold körül denevérek" kép metaforikusan utal a sötétségre, az erőszakra és a veszélyre. Ebben a versben a denevérek a negatív jelentéseket hordozzák magukban. A "malacvilágosság az égen" pedig a szokatlan és fura kép, amelyben a természeti elemek és az állatok emberi vonásokkal rendelkeznek.

A következő részben a "saláták az estharmatban" kép a frissességet, a tisztaságot és a mozgás iránti vágyat jeleníti meg. A példa az állatok viselkedésével párhuzamosítja az emberi érzelmeket és azt, hogy gyakran képtelenek megvalósítani vágyaikat és elérni céljaikat.

A "pokoli tompa puffanások, puha füveken járkálások" kép a természet és emberi lények közötti feszültség és ellentét kifejezése. Ahogy a következő sorokban látjuk, a természet és a virágok kifogyhatatlan erőforrások és életet hoznak a világba.

A "piheg a meggy kicsattant ajka" képe a természet megújulására, életre és körforgására utal. Az emberi lények és az élet sérülékenységét, az idő múlását és az érzések ingadozását jeleníti meg.

A vers zárásában a költő a tárgyiasult szegénységgel való kapcsolatáról beszél. Az élet eseményei és a külvilág terhei alatt az ember összemossa identitását a saját teremtményével, olyan erővel, amely minden áldozattól is megköveteli, hogy a költő birtokába kerüljön.

A vers datuma, 1928. november 16., fontos része József Attila életének. Ez az időszak az életében az anyagi problémákkal, az alkotási válsággal és az öngyilkossági kísérletekkel volt összekapcsolva. Ennek a versnek a hangulata és témája is tükrözi ezt az időszakot.

A verse összességében a természeti képek és a hétköznapi tárgyak alkalmazása révén József Attila mestereként dolgozza fel a mindennapi élet nehézségeit és az emberi érzelmek változékonyságát. Ez a vers azonban továbbra is kifejezi a költő reményét és vágyát a megváltozásra és a kreatív önkifejezésre. A verse tehát a magyar líra és József Attila irodalmi hagyományaihoz kapcsolódik.