A vers egy vidéki, természeti környezetben játszódik, ahol a madarak dalolnak az erdőben, a Nap melegen süt, a levegő tiszta és nincsenek felhők az égen. Ezen a képes és békés tájon egy maszatos parasztgyerek inal a folyó felé, majd leül a partján és homokon gurul tovább. Végül pedig egy kavicsot fog és a folyóba dobja, miközben fütyülve továbbáll.
Teológiai szempontból a versben jelen van a teremtett világ és az ember kapcsolata. A verselemek, mint a madársereg és az erdő, a Nap és az égen nincs felhő, arra utalhatnak, hogy a teremtett világ Isten műve és jelenléte megnyilvánul az ember környezetében. A versben megjelenő maszatos parasztgyerek és a folyópart pedig jelképezheti az embert a teremtett világban, aki részt vesz az Isten által teremtett környezetben.
A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő természeti elemek a teremtés elbeszélésére emlékeztethetnek, ahogy a madarak dala és a Nap által tüzesített lég is az első teremtési elbeszélésre utalnak a Názáreti Jézus (NT Jn 1,1-4) igéjében. A parasztgyerek és a folyópart pedig arra utalhatnak, hogy az embernek része van az Isten által teremtett világban és az ember felelős a teremtett világ gondozásáért és megőrzéséért.
A patrisztika szempontjából a versben megtalálható a lelki és testi dimenzió kapcsolata, amit a folyóhoz való viszony képviselhet. A Parasztgyerek hevülése és a folyóparton való ledűlés a testi létet és az élvezeteket jelképezheti, míg a homokon gurulás és a kavicsdobálás lehet az idő múlására, a halandóságra utaló motívum. Ilyen értelemben a vers értelmezhető a patrisztikus kilépés és a lelki felemelkedés témájaként is.
A skolasztika szempontjából a vers arra is utalhat, hogy az ember és a világ közötti kapcsolatban az ember rendelkezik szabad akarattal, hiszen a parasztgyerek a saját döntése alapján ül le a folyóparton, gurul a homokon és dobál kavicsot a folyóba. A skolasztika fontos témája az ember szabad akarata és Isten terve közötti egyensúly, amelyre a versben található cselekedetek is rámutathatnak. Ezenkívül a versben megjelenő természeti elemek és az emberi cselekedetek is jelezhetik az ember és a világ közötti harmonikus viszony lehetőségét és fontosságát.
Összességében a József Attila PERC című vers teológiai szempontból a teremtett világ és az ember kapcsolatát mutatja be. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontokat figyelembe véve az emberi létezés jelentőségére, az ember szabad akaratára és felelősségére, valamint a teremtett világ gondozására és megőrzésére hívja fel a figyelmet.