Vén, ráncos arca majdnem fekete,
Kiszítta régen már a nap heve,
Fogatlan szája bús sóhajüreg,
Oly csöndes néni és olyan öreg.
Fonnyadt karjával multakat ölel,
Halálra vár s az tán sosem jön el.
Egyformán csöndes, zajt sosem okoz,
Sovány kezével lassan elmotoz,
Szentképet s egy fényképet nézeget -
Öreg korát dús bánat ülte meg.
Sokszor kibámul a kis ablakon.
Elrévedez egy álomalakon.
Gyér ősz haj szárad csontos csöpp fején,
Öreg királynő bú-trón tetején.
S úgy elfárad míg a templomba ér,
De elmegy, hogyha nyár van, hogyha tél,
Letérdel ott a bús hideg kövön
S ha van öröm, úgy néki ez öröm.
Lakán is ott borong ez a ború,
Falán sok szentkép, néma koszorú.
Macskája vén, már régen nem dorombol.
S az öreg anyó olyan szomorú.

1922. júl. - aug.


Elemzések

A József Attila "Parasztnyóka" című versét természettudományos szempontból elemezve fontos megemlíteni, hogy a verse természeti elemeket ismertet meg velünk, amelyek a mai természettudományos kutatásokhoz kapcsolódnak.

Az első sorban a ráncos arc és a fekete bőrének leírása található. Ez a leírás a bőr öregedésével és a bőr pigmentációjával kapcsolatos, amit a nap UV-sugárzása okoz. A nap hevének hatása hosszú időn keresztül változtatja meg a bőr állapotát és színét, ami a mai nap-védelmi technológiák része.

A "Fogatlan szája bús sóhajüreg" sorban a száj és a fogak állapotának elvesztését jelzi. Az idős korban jelentkező fogvesztés egyik oka lehet a kalciumhiány, ami a csontok elvékonyodásához vezet. Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés az osteoporózis kutatásában, amely a csontok elvékonyodásával és törékenyebbé válásával jár.

A "Sovány kezével lassan elmotoz" sorban az öregkorról, az izomtömeg elvesztéséről, és az izmok gyengüléséről van szó. Az izomtömeg természetes módon csökken az idő múlásával, amely számos problémát okozhat, például csökkent fizikai erőnlétet és csökkenő mobilitást.

A versben ismertetett "gyér ősz haj" a haj elszürkülésének és ritkulásának jele. Az emberi haj természetes módon elszürkül az idő múlásával, mivel a hajhagymákban található pigmentsejtek kifáradnak és kevesebb melanint termelnek.

A versben említett templomba járás és letérdelés a vallásos hagyományokkal és szokásokkal kapcsolatos, ami az emberi kultúra része. Az emberi vallásos meggyőződéseire és hiedelmeire irányuló kutatások szintén részei a mai természettudománynak.

A versben leírt "falán sok szentkép, néma koszorú" utal a vallási képek és szimbólumok jelenlétére a lakásban. Vallási ikonokat és szentképeket gyakran találunk otthonokban, amelyek fontos szerepet játszanak az emberek spirituális életében. A vallási ikonográfia és szimbolika kutatása egy másik terület, amely a természettudományokkal is kapcsolódik.

Összességében a versben leírt elemek számos kapcsolatot mutatnak a mai természettudományos kutatásokkal. Az emberi test öregedése, a bőr pigmentációja, a fogak elvesztése, az izmok gyengülése, a haj elszürkülése mind olyan témák, amelyek a természettudományoknak tárgyát képezik. Ezenkívül a vallásos meggyőződések és hagyományok, amelyek a versben megjelennek, számos más társadalmi tudomány területét is érintik.

József Attila "Parasztanyóka" című verse teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget is nyújt. Az alábbi elemzésben külön kiemeljük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.


A vers első sorában találkozunk azzal az írással, hogy "Vén, ráncos arca majdnem fekete". Ez a kép a bibliai szövegekben is sokszor előforduló személlyel kapcsolatos jellemzőkkel rendelkezik. Az öregedő testet gyakran kötik össze a bölcsességgel és a tapasztalattal. Ezenkívül a "fekete" szín is gyakran jelképezi a megtapasztalt szenvedést vagy az öregedést. Bibliai hivatkozások között található a Zsoltárok könyvében (71:18): „Öregségben se hagyj el engem, amikor kihűl a szüntelenül “fekete” hajam, amikor elaggodom.”


A második sorban szereplő "Fogatlan szája bús sóhajüreg" megjelenítése az emberi test romlásának, elöregedésének. Ezenkívül az elnehezülésre és a halálra is utalhat, amely a Bibliában gyakran jelenik meg az öregedéssel kapcsolatos visszatérő téma.


A "Szentképet s egy fényképet nézeget" sor arra utal, hogy az öregasszony találkozása a szellemivel és a vallással fontos szerepet játszik életében. A szentképek és a fénykép nézegetése lehetőséget nyújt az emlékekkel és az érzelmekkel való kapcsolatfelvételre.


A "templomba ér" sorban az öregasszony vallási hite és áhítata jelenik meg, amint "az öröm" forrása a templomban van számára. Ez utalhat az isteni jelenlét tapasztalására és a vallás szent helyén való megnyugvásra.


A vers végén megjelenő "ölcső anyó olyan szomorú" képe megtöri az addig érzékelhető vallásos hangulatot. Az öreg anyó szomorúsága ellentmond a vallási elrugaszkodás állapotának, és megmutatja az emberi szenvedést és a végső keserűséget.


A patrisztikus és skolasztikus nézőpontok azt hangsúlyozták, hogy az emberi élet értelme és célja az istennel való kapcsolat keresése és a megtérés. Az öregasszony karaktere a vallásos áhítat, az öregedés, a szenvedés és a vágyakozás szimbóluma lehet. Patrisztikus nézőpontból az öregedés és a szenvedés fenomenológiája a lelki fejlődés hajtóereje lehet.


A skolasztikus teológia az értelem és a hit kapcsolatát hangsúlyozza. Az öregasszony hit tárgya a vallásos képek és a templom. A skolasztikus teológusok általában a vallásos tapasztalatokon keresztül próbálták racionális érvekkel megalapozni a hitet.


Végül, a József Attila versében megjelenő öregasszony képe egyetemes emberi tapasztalatokra és érzelmekre utal, amelyek általánosítva kapcsolatba hozhatók a teológiai jelentéssel és a vallásos tapasztalatokkal. Az öregasszony karaktere az öregség és a vallásos hit szélesebb kontextusába helyezi a verset.

A vers József Attila "Parasztnyóka" című műve, amelyet 1922 július-augusztusában írt. Az alábbiakban elemzem az irodalomtudományi szempontból releváns összefüggéseket mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Versforma és szerkezet: A verset négy soros négyzetes versformában írta József Attila, ami az ún. parasztvers típusába tartozik. A térképies organizáció (a sorok egymásra való rá) és az egymáshoz hasonló formai képletek - például az első minden feleletek bulira határozható meg, a második minden kontrasidatás) - hangsúlyozzák a szerző néplakozáspolitikaissel összekapcsolódó tematikai tartalmat. A vers szerkezete gazdag, és számos rímet, ritmust, hangsúlyt és meddő sort tartalmaz.

2. Tematika: A versben a parasztnyóka lassú és nehéz élete kerül bemutatásra. Az öreg nőről szóló leírásokban az ősz haj, fonnyadt karok és ráncos bőr az elöregedés jelképeire utal. Az idős parasztnő magányosságát és szomorúságát hangsúlyozza. A versek tartalmaznak továbbá olyan motívumokat is, mint a halál várása, a vallásosság és a szegénység.

3. Jelképek és szimbólumok: A vers számos jelképet és szimbólumot tartalmaz, amelyek az idős parasztnő életét és depresszióját ábrázolják. Az elöregedett arc, az öreg korát dús bánat ülte megképek, és a keserűséggel teli életét jelképezik. A kis ablakon való kibámulás, az álom, és a templomba járás pedig az öreg nő reményét és az életben való kitartását jelképezik.

4. Kontextuális összefüggések a magyar irodalomban: József Attila "Parasztnyóka" című művében a hagyományos parasztkultúra és a szocialista mozgalom ellentétét ábrázolja. Az idős nő képviseli a hagyományos életformát, míg a vers minden szóval lázítja az egyént a politika szolgálatára. A versek az elnyomás és a reménytelen élet vágyát közvetítik.

5. Nemzetközi kapcsolatok: József Attila költészete számos nemzetközi hatást mutat. A "Parasztnyóka" című versben felismerhető a szimbolista mozgalom hatása, amely a 19. század végén Európában terjedt. A versekben a városi-vidéki ellentét és a modernitás által okozott kulturális válság általános témái jelennek meg, amelyek a 20. századi európai irodalomban is megjelennek.

6. Fordítás: József Attila "Parasztnyóka" című műve számos nyelvre le van fordítva, ami kiemeli az univerzális értékét és időszerűségét. A versek mély emberi érzelmeket és univerzális témákat fejeznek ki, mint például az öregedés, a magány és a várakozás.

Ezeken kívül további elemek is vizsgálhatók a vers irodalomtudományi szempontból, mint például a nyelvi eszközök használata, az ábrázolt társadalmi környezet, vagy a szerző egyéni stílusa. A fentiekben csak a legfontosabb összefüggéseket említettem, de a versemény gazdag kontextussal rendelkezik mind a magyar, mind a nemzetközi irodalom területén.