József Attila "Oszás után" című versét teológiai szempontból értékelve fontos megérteni a vers mögött meghúzódó vallási és isteni szálakat. A vers elején a kártyajátékot metaforaként használja az emberi életre, amelyben az északi, keleti, nyugati és déli irányok kézben tartják a kártyákat. Ez a metafora a sors, a végzet kezében való átadást jelképezi.
A bibliatudományi szempontból a versben fellelhető a sors, a végzet szerepe, amelyet a kártyák képviselnek. Az ember egész életét a kártyák osztásához hasonlítja József Attila, ami vallási értelemben az emberi élet isteni terveit, sorsát jelképezi. A 'szabály' említése utalhat a vallási normákra és törvényekre, amelyeknek az ember engedelmeskedik vagy ellenáll velük szemben. A végzet itt tehát a magasabb hatalomnak, Istennek vagy a sorsnak az irányításával az emberi élet útját jelképezi.
A patrisztika nézőpontjából a versben megjelenő sors, végzet és az emberi élet metaforái erősen kapcsolódnak a bűn és a kegyelem problematikájához. Az ember megosztottsága (ki vagyunk osztva) és a sors által meghatározott helyzete végül az emberiség bűnös állapotát jelenti, amelyből csak Isten kegyelme mentheti meg. Az ember önmagában mozdulatlan, változhatatlan, de az isteni kegyelem hatására képes átalakulni és megváltozni.
A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhető a sors, végzet által meghatározott emberi élet és a szabadság viszonya. A skolasztikus teológia szerint az embernek megvan a szabad akaratával választás lehetősége, de a sors, a végzet határozza meg az ember sorsát. Az emberi szabadság tehát korlátozott, és az ember mindig a végzet által előre meghatározott határok között dönthet. A versben a kártyák osztása, a sors szimbolikusan ábrázolja ezt a korlátozott szabadságot, amelyben az embernek csak választania lehet.
Az egyéb ötletek közül az ember életének kártyajátékhoz hasonlítása jelentheti még azt a gondolatot, hogy az emberi élet véletlennek és bizonytalanságnak van kitéve. Az embernek mindig váratlan fordulatokkal és kihívásokkal kell szembenéznie az életben, és soha nem tudhatjuk előre, hogy milyen lapokat kapunk az életben. Ez a gondolat az emberi léttel kapcsolatos önreflexióra, az élet fenomenológiájára és az élet értelmére is utalhat, ami filozófiai, vallási és teológiai kérdéseket vet fel.