József Attila ŐSZ című versét irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A versben fellelhetők a magyar irodalomra és a nemzetközi szépirodalomra jellemző motívumok és stílusjegyek.
Az első versszakban megjelennek az őszi ködök motívuma, amely a természeti költészet egyik jellegzetes eleme. A köd metaforikus jelentése lehet a bizonytalanságra, az átláthatatlanságra vagy az elmúlásra utaló szimbólumként is értelmezhető.
A következő versszakban a mozdony és a vakvágány motívumai jelennek meg, amelyek a modernizáció és a progresszió jelképei lehetnek. Ez a motívum a magyar irodalomban is megjelenik, például Babits Mihály A vonat című versében is.
A harmadik versszakban a lompos, sárga lomb motívuma jelenik meg, amely az őszi hangulatot jeleníti meg. Ez a motívum szintén gyakran felbukkan a magyar irodalomban, például Petőfi Sándor Őszi szél című versében.
A következő versszakban a nyár elhagyására utaló motívumok jelennek meg, amelyek a mulandóság és az elmúlás képét festik meg. Ez a motívum szintén jellemző a magyar irodalomban, például Ady Endre Ősz című versében.
Az utolsó versszakban az ősz mint a hideg évszak és a közeledő tél szimbolikus jelentése jelenik meg, amely a természeti ciklus és az idő múlásának motívumaival kapcsolódik. Ez a motívum a nemzetközi szépirodalomban is gyakran felbukkan, például William Shakespeare Szonettek című költeményében.
A vers teljes egészében az ősz motívumaira épül, és a természet változásának és az elmúlásnak a vizsgálatára összpontosít. Emellett az idő múlása, a természeti költészet és a modernizáció motívumai is jelen vannak, amelyek a magyar és nemzetközi irodalom sajátosságaihoz kötődnek.