Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

1935. okt.


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, mivel több bibliai elemet és isteni jelenlétet sugall. Az őszi ködök és a vaskorlat mögötti dér megidézi az őszi természetet, amely több vallásban szimbolizálja az elmúlást és a változást. A fáradtság üli teherkocsi és a mozdonyról álmodás utalhat Isten gondviselésére és reményre az újrakezdésben.

A versekben megjelenő lompos, sárga lomb és a nyirkos tapadás pezsegése a dekadencia és a romlás jelképei is lehetnek, amelyek a bűnt és a bukást hordozzák magukban. Ez a patrisztika, azaz az ókori egyházi atyák (patríciusok) nézőpontjából fontos elem, hiszen az emberi bűn vírusaként terjed és elpusztít mindent, amivel érintkezik. Az ősz és az elhulló lomb tehát a világi dolgokhoz és az emberi hiúsághoz kötődik.

A versben megfigyelhetjük a skolasztika nézőpontját is. A kövekre csorogó nyál a romlás és a bukás jelképei lehetnek, amelyeket nem lehet megállítani. Ez a skolasztika időszakában nagyon jellemző volt, hiszen akkoriban a katolikus egyház a bűnökkel és az emberi gyarlósággal folyamatosan harcolt.

A versen jelentőségét fokozza, hogy József Attila ateista költő volt, így vallásos és teológiai elemeket használni szokatlan volt a számára. Azonban a vers ezáltal még erőteljesebb képeket fest és mélyebben hat az olvasóra.

József Attila ŐSZ című versét irodalomtudományi szempontból is lehet elemezni. A versben fellelhetők a magyar irodalomra és a nemzetközi szépirodalomra jellemző motívumok és stílusjegyek.

Az első versszakban megjelennek az őszi ködök motívuma, amely a természeti költészet egyik jellegzetes eleme. A köd metaforikus jelentése lehet a bizonytalanságra, az átláthatatlanságra vagy az elmúlásra utaló szimbólumként is értelmezhető.

A következő versszakban a mozdony és a vakvágány motívumai jelennek meg, amelyek a modernizáció és a progresszió jelképei lehetnek. Ez a motívum a magyar irodalomban is megjelenik, például Babits Mihály A vonat című versében is.

A harmadik versszakban a lompos, sárga lomb motívuma jelenik meg, amely az őszi hangulatot jeleníti meg. Ez a motívum szintén gyakran felbukkan a magyar irodalomban, például Petőfi Sándor Őszi szél című versében.

A következő versszakban a nyár elhagyására utaló motívumok jelennek meg, amelyek a mulandóság és az elmúlás képét festik meg. Ez a motívum szintén jellemző a magyar irodalomban, például Ady Endre Ősz című versében.

Az utolsó versszakban az ősz mint a hideg évszak és a közeledő tél szimbolikus jelentése jelenik meg, amely a természeti ciklus és az idő múlásának motívumaival kapcsolódik. Ez a motívum a nemzetközi szépirodalomban is gyakran felbukkan, például William Shakespeare Szonettek című költeményében.

A vers teljes egészében az ősz motívumaira épül, és a természet változásának és az elmúlásnak a vizsgálatára összpontosít. Emellett az idő múlása, a természeti költészet és a modernizáció motívumai is jelen vannak, amelyek a magyar és nemzetközi irodalom sajátosságaihoz kötődnek.

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár elsősorban a természettel való érzelmekre és hangulatokra fókuszál.

A vers első soraiban megjelenik az őszi ködök, amit a vaskorláton hunyorogó dér követ. Ez a leírás a levegő páratartságára, a hőmérséklet-változásokra utal, ami a természeti környezet befolyását tükrözi.

Következő sorokban a fáradtságot és a mozdony álmodozását is megjeleníti. Ez a rész a modern technológia, különösen a vasúti közlekedés bevonását jelenti. A mozdony párhuzamba állítása a természettel arra utalhat, hogy az emberi technika is befolyásolja a természetet. Ezenkívül említésre kerül a vakvágány, ami lehetőséget ad a természeti közegből való térésre és a visszatérésre.

A következő versekben a lompos, sárga lomb és a nyirkos tapadás is bemutatja az őszi természeti jelenségeket. Ezek a leírások az időjárás változásaira és az évszakok következményeire utalnak.

Aztán a nyár rongyainak összeszedése is megjelenik, ami jelzi a természet ciklikus jellegét. Az őszi évszak beköszöntével a nyár elmulasztásának érzése és a megváltozott környezet hangulata is megjelenik.

Végül a versben szereplő "gyár", "ősz ólálkodás" és "nyála már a téglákra csorog" kifejezések azt jelzik, hogy a technológia és az emberi beavatkozás hatása a természetre mindennapi szintű és jól tapasztalható. Ezek a kifejezések a modern ipar és a városi környezet szerepére utalnak.

A versek végén az "ősz lesz s majd fűteni kell" sorokkal kifejeződik a természeti változásokra való felkészülés fontossága. Ez a vers befejezése a környezetünkkel való együttműködésre utal.

Az egész vers tehát a természeti jelenségekre és a környezetünkkel való kapcsolatra való reflektálást fejezi ki, és ezen keresztül felhívja a figyelmet a természeti változásokra és a modern technológia és ipar környezeti hatásaira.