József Attila "Önarckép" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A vers magában hordozza az emberi létezés és spiritualitás nagy kérdéseit, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváit is felvillantanak.
A versben megjelenik az emberi létezés és Isten közti kapcsolat kérdése. Az első versszakban a "dacos, vad erdő sűrű nagy hajam" a személyesességet és az egyediséget hangsúlyozza. Ugyanakkor az "asszonyujj viharja" és a "forró száj baglya" utal a külső hatásokra, amelyek zavarják az ember belső világát. Ez megmutatkozik a gondolatfolyamban, amely egyfajta állandó zajként jelenik meg.
A második versszakban a meder metaforája vezeti be az emberi létezés mélységeit. A "hitek szirtjét bús iszapjába mossa" a hit kérdéseinek homályára és bizonytalanságára utal. A "Vaskapu-szoros" említése pedig az ember és Isten közötti szoros kapcsolatra és a szenvedély szerepére utal.
A harmadik versszakban megjelenik a küzdelem és a sötétség motívuma. A "zord part" szimbolizálja az ember lelkiállapotát, míg a "csókhíd" az asszony-tatár alakja mögött egyfajta másságot, vágyat és vágyat jelképez. Az "örök-zsibongó, vijjogó madárhegy" pedig az állandó zajt, a problémákat és a kísértéseket reprezentálja. A "sötét gond" pedig a negatív érzelmeket, nehézségeket és zaklatottságot jelképezi.
A negyedik versszakban a szív metaforája jelenik meg. A "vágyhegylánc, jaj-kráteres" utal az ember vágyaira és fájdalmaira. A "forró, fülledt nyár" az intenzitást és az érzelmi töltést jelenti, míg a "dermedt, havas csúcs" az élettelen vagy hideg, érzéketlen részre utal. Az "Egy őrült lélek máglyákat keres!" pedig a spirituális vágyat és vágyakozást foglalja össze.
A bibliatudomány szemlélete szerint a versben megjelenő kérdések és metaforák az emberi létezés és Isten közti kapcsolat kérdéseit vetik fel, amelyek az emberi vágyak, kísértések és nehézségek között megjelennek. A patrisztika nézőpontja szerint az emberi létezés mélységeit és küzdelmeit Istenhez való közeledésként értelmezhetjük, míg a skolasztika perspektívájában az intellektuális és racionalitás kérdéseit kellene vizsgálni a versben.
Összességében a vers teológiai szempontból az ember és Isten közti kapcsolat, a hit kérdése, a vallási és spirituális küzdelmek megjelenítését mutatja be az emberi létezésben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja még több mélységet és értelmet adhat a versnek, amely általuk jobban megérthetjük az emberi létezés és spirituális tapasztalatok gazdagságát.