1923. jan.

Dacos, vad erdő sűrű nagy hajam.
Már meggyötörte asszonyujj viharja,
Forró száj baglya néha megzavarja.
Alatta zúg a gondolatfolyam.

Milyen mély medrű, nem tudom, de mély.
Hitek szirtjét bús iszapjába mossa,
Nagy homlokom a Vaskapu-szorossa,
Hol rég utat vágott a szenvedély.

Zord partján - csókhíd szépen szökne itt,
Melyen portyázni víg asszony-tatár megy -
Örök-zsibongó, vijjogó madárhegy:
Sötét gond rakja barna fészkeit.

Szivemben vágyhegylánc, jaj-kráteres;
Még forró, fülledt nyár vonaglik völgyén
S dermedt, havas csúcsán "Ember"-t üvöltvén
Egy őrült lélek máglyákat keres!

1923. jan. 5.


Elemzések

A vers elején kiemelkedik a természet erőteljessége és vad szépsége. Az "erdő sűrű nagy hajam" képe metaforikusan utalhat a természetre és annak megannyi összetettségére. A természet ereje általában a modern fizika és geológia területén kap hangsúlyt. A vers folytatásában az "asszonyujj vihar" és a "forró száj baglya" metaforái adnak helyet a biológia és az ökológia témáinak.

A vers második részében a "Hitek szirtje" és a "Vaskapu-szoros" kifejezések geológiai képek, amelyek egyfajta természeti és emberi környezetet jelölnek. Ezek a képek megmutathatják az emberi elmélyedés mélységét és a szenvedélyek megszületését. Ugyanakkor itt egy modern természettudományi felfedezés is megjelenhet, amely például a sziklák korát vagy a föld helyét rejtheti magában.

A vers harmadik részében a "csókhíd" és a "madárhegy" képei még inkább a biológiához kapcsolódnak, a természet élővilágát mutatva be. A "sötét gond barna fészkeit" pedig valószínűleg a nem kívánt gondolatokat vagy a pszichológiai aspektusokat jelentik.

A vers záró részében a "vágyhegylánc" és a "nyár vonaglik völgyén" jelképesen lehet értelmezni, esetleg a természet erejét vagy az emberi vágyakat tükrözve. Az "Egy őrült lélek máglyákat keres!" pedig egyfajta emberi lélek témája, amely végül talán a modern pszichológia és agykutatás kérdéseihez is kötődhet.

Összességében a vers József Attila Önarcképe természettudományos elemzése során olyan témákat lehet felvetni, mint a fizika, a geológia, az ökológia, a biológia vagy akár a pszichológia. Az alkotó célja azonban elsősorban a személyes önéletrajzi elemek és az érzelmek kifejezése, így a természettudományos szempontok inkább csak metaforikus jelentésekkel jelennek meg a versben.

József Attila "Önarckép" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva több lehetséges összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Először is, önarcképnek tekinthetjük a verset, amely a lírai én önreflexióját vagy önmeghatározását fejezi ki. Ez a verselem az összes irodalomterületen megtalálható, ugyanis az önarckép egy olyan műfaj, amelyben a költő vagy író saját érzelmeit, gondolatait és tapasztalatait fejezi ki.

A versben megjelenik József Attila jellegzetes lírai hangvétele, amely a magyar irodalomban gyakran előforduló szomorúságot és reménytelenséget sugallja. A lírai én szenvedélyes és mély érzelmeket fejez ki a természet metaforáin keresztül, amely egyik központi motívuma a romantikának, és a nemzetközi irodalomban is gyakran megtalálható.

A versben megjelenik a fájdalom és a szenvedés motívuma, amely egyetemesen jelenik meg az irodalomban. József Attila saját érzelmi állapotát a természeti képekkel és szimbólumokkal fejezi ki, mint például a dacos, vad erdő vagy a gondolatfolyam zúgása. Ez a művészeti eszköz a magyar és a nemzetközi irodalomban egyaránt gyakran használt elem.

A versben megjelenő szóképek és metaforák, például az asszonyujj vihara, a Vaskapu-szoros vagy a vágyhegylánc, jól példázzák József Attila költészetét, amely gazdag képekkel és erős érzelmekkel operál. Ez a lírai jellegzetesség a nemzetközi szépirodalomban is gyakran megtalálható.

Összességében láthatjuk, hogy a József Attila "Önarckép" című verse számos irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az önarckép műfaja, a lírai hangvétel, a természeti szimbólumok és a gazdag képi világ mind olyan elemek, amelyeket a költő és az olvasó egyaránt megtalálhat és megérthet az irodalmi hagyományokon és a művészi eszközökön keresztül.

József Attila "Önarckép" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A vers magában hordozza az emberi létezés és spiritualitás nagy kérdéseit, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika perspektíváit is felvillantanak.

A versben megjelenik az emberi létezés és Isten közti kapcsolat kérdése. Az első versszakban a "dacos, vad erdő sűrű nagy hajam" a személyesességet és az egyediséget hangsúlyozza. Ugyanakkor az "asszonyujj viharja" és a "forró száj baglya" utal a külső hatásokra, amelyek zavarják az ember belső világát. Ez megmutatkozik a gondolatfolyamban, amely egyfajta állandó zajként jelenik meg.

A második versszakban a meder metaforája vezeti be az emberi létezés mélységeit. A "hitek szirtjét bús iszapjába mossa" a hit kérdéseinek homályára és bizonytalanságára utal. A "Vaskapu-szoros" említése pedig az ember és Isten közötti szoros kapcsolatra és a szenvedély szerepére utal.

A harmadik versszakban megjelenik a küzdelem és a sötétség motívuma. A "zord part" szimbolizálja az ember lelkiállapotát, míg a "csókhíd" az asszony-tatár alakja mögött egyfajta másságot, vágyat és vágyat jelképez. Az "örök-zsibongó, vijjogó madárhegy" pedig az állandó zajt, a problémákat és a kísértéseket reprezentálja. A "sötét gond" pedig a negatív érzelmeket, nehézségeket és zaklatottságot jelképezi.

A negyedik versszakban a szív metaforája jelenik meg. A "vágyhegylánc, jaj-kráteres" utal az ember vágyaira és fájdalmaira. A "forró, fülledt nyár" az intenzitást és az érzelmi töltést jelenti, míg a "dermedt, havas csúcs" az élettelen vagy hideg, érzéketlen részre utal. Az "Egy őrült lélek máglyákat keres!" pedig a spirituális vágyat és vágyakozást foglalja össze.

A bibliatudomány szemlélete szerint a versben megjelenő kérdések és metaforák az emberi létezés és Isten közti kapcsolat kérdéseit vetik fel, amelyek az emberi vágyak, kísértések és nehézségek között megjelennek. A patrisztika nézőpontja szerint az emberi létezés mélységeit és küzdelmeit Istenhez való közeledésként értelmezhetjük, míg a skolasztika perspektívájában az intellektuális és racionalitás kérdéseit kellene vizsgálni a versben.

Összességében a vers teológiai szempontból az ember és Isten közti kapcsolat, a hit kérdése, a vallási és spirituális küzdelmek megjelenítését mutatja be az emberi létezésben. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontja még több mélységet és értelmet adhat a versnek, amely általuk jobban megérthetjük az emberi létezés és spirituális tapasztalatok gazdagságát.