Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.

Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.

De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.

Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

1928 vége


Elemzések

A József Attila "Óh szív! Nyugodj!" című versének természettudományos elemzése az alábbiak szerint történhet:

- A versben megjelenő téli ég és kemény menny a hideg időjárással és az évszakokkal kapcsolható össze, amit mai természettudományos ismereteink alapján az időjárási rendszerek és a földgömb formája magyarázhat meg.

- A hó csendesülése, valamint az "elmenő" megállása a meteorológiai jelenségekkel hozható összefüggésbe, például a hó esése és eső elállása közötti kapcsolattal.

- A "lehellete a lobbant keszkenő" kifejezés a légzéssel kapcsolatos, ami az emberi test természettudományos aspektusával kapcsolódik. A modern tudomány alapján ismerjük a légzőrendszer működését és a levegő belégzése és kifújása közti változásokat.

- A "szalmaszál" a föld felszínének csontozott útjával kapcsolatba hozható, ami a földkéreg szerkezetének és a földtani rétegeknek az ismeretével magyarázható.

- A "kis, száraz nemzet" kifejezés a természeti környezettel, az éghajlattal és a termékenységi viszonyokkal hozható összefüggésbe, ami a földrajzi és biológiai kutatások révén válik érthetővé.

- Az "izzadás és buzgás" a test termális tulajdonságaival kapcsolatos, amit a biológia és az emberi test működésének tanulmányozása magyarázhat meg.

- A hegyen ágyat bontó köd összekapcsolható a klímakutatással, a levegő páratartalmával és a felhők kialakulásával.

- A szívvel kapcsolatos képzeletbeli helyzetek és érzések a modern orvostudománnyal és a szív-érrendszer működésével hozhatóak összefüggésbe. A szerelem és a madarak megjelenítése pedig a biológia és az állattan területéhez kapcsolódik.

Összességében a József Attila vers természettudományos elemzése a természeti környezettel, az időjárással, a geológiával, a biológiával és az emberi test működésével kapcsolatos felfedezésekkel, ismeretekkel és kutatási eredményekkel hozható összefüggésbe.

József Attila ÓH SZÍV! NYUGODJ! című versét irodalomtudományi szempontból számos összefüggésben lehet elemezni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A versben megjelenő motívumok és képek számos irodalmi hagyományból merítnek.

Az első versszakban megjelenik a téli ég, amely a természeti elemek közé tartozik és a hidegséget, ridegséget jelképezi. Ez az atmoszférateremtő motívum számos irodalmi műben megjelenik, például a romantika irányzatban. Emellett a hó, mint szimbólum is fontos szerepet játszik a versben, amely a tisztaság, a szépség, de egyben a hidegség és az elmúlás jelképe is lehet.

Az első versszakban említett "vándor vidék" is gyakran felbukkan az irodalomban, és általában egyfajta szabadság, vándorlás, ismeretlen újrautazás érzetét kelti. Ez a motívum felfedező- és kalandregényekben, valamint az utazó irodalomban is előfordul.

A második versszakban megjelenik az izgága, zuzódó, zizzenő, izzadó nemzet motívuma. Ez általában egy rosszul működő, káoszban élő, problémákkal küzdő társadalomra utal. Ez a motívum többek között Balzac és Dostojevszkij műveiben is fellelhető, ahol az emberi természet sötét oldalát tárják fel.

A harmadik versszakban a köd motívuma jelenik meg, amely általában homályt, káoszt jelképez a művekben. Ez az atmoszférát teremtő kép József Attila verseiben is gyakran előfordul, ahol az identitás válságát, a zavarodottságot fejezi ki.

A negyedik versszakban a szerelem motívuma jelenik meg, amely szintén alapvető témája az irodalomnak. A versben a szerelem mint vágy, áhítat, szabadság motívuma jelenik meg, amely általában egy ideális, gyönyörű, áttetsző világot jelképez, mely a valóságtól eltérő. Ez a motívum többek között a lírai művekben, a romantikus regényekben és a szerelmi versekben fordul elő.

A vers stílusa a szimbolizmus és az expresszionizmus jegyeit is hordozza. A szimbolizmusra jellemző a jelképek gazdag használata, míg az expresszionizmusra jellemző a belső érzelmek nyers és kifejező megjelenítése.

Összességében József Attila ÓH SZÍV! NYUGODJ! című versében számos olyan motívum és képi elem található, amelyek szorosan kapcsolódnak az irodalmi hagyományokhoz és az irodalmi művekben gyakran megjelennek. Az elemzés során azt láthatjuk, hogy a vers nemcsak magyar irodalmi összefüggésekben értelmezhető, hanem számos nemzetközi irodalmi irányzat és motívum megjelenik benne.

A vers teológiailag számos értelmezést és összefüggést felvethet. Először is, a képzet a téli égről és a kemény mennyről arra utalhat, hogy a költő úgy érzi, Isten távol van, és hideg, elérhetetlen. A vándor vidék pedig jelképe lehet a költő lelkének bolyongásának és eltévedésének a világban.

A következő rész, ahol a hó halkul és az elmenő megáll, lehetőséget ad a megállásra és a meditálásra. Ez az elcsendesedés arra utalhat, hogy a költő talán meg tudja hallani Isten hangját ebben a csendben és nyugalmában.

A következő versszakban a költő a saját helyzetét és az emberek helyzetét az izgága és szuszogó nemzet képében ábrázolja. Ez a rész arra utalhat, hogy a költő úgy látja, hogy az emberek elveszettek és zavarodottak, és hiányzik belőlük a nyugalom és a belső béke.

A következő részben a köd és a hegyek metaforikusan a költő lelkének magányára és elszigeteltségére utalnak. Itt a költő találkozik a szerelemmel, ami lehet a spirituális szeretet és az Isten iránti vágy kifejeződése. A pirradó madár pedig lehet a költő személyes kapcsolata Istennel és a vele való kommunikáció.

A vers tehát teológiai szempontból kifejezi a költő lelki vívódását és vágyát a megtalálásra és a lelki békére. A bibliai és teológiai nézőpontok még további értelmezési lehetőségeket adhatnak a vershez.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő képek és szimbólumok összefüggést teremthetnek a Biblia világával. Például, a kemény ég és a hideg menny a Szentírásban is előforduló isteni távolságtartást és védekezést szimbolizálhatja. A hegyek és a köd pedig sok bibliai történetben és versben jelképek lehetnek Isten közeledésének és jelenlétének. A megfoghatatlan szerelem pedig a Biblia tanításai szerint Isten szeretetét és kegyelmét jelképezheti.

A patrisztika nézőpontjából a vers kifejezheti a költő lelki küzdelmeit a "világ" és a "lélek" között. A világ itt az anyagi valóság és az emberi vágyakat jelentheti, míg a lélek a lelki és spirituális értékeket képviselheti. A versben a költőnek meg kell találnia a módját, hogy áthidalja és összeegyeztetse ezeket a két ellentétes oldalt.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő szerelem és áttetsző látomás elemek logikai és metafizikai vizsgálatra adhatnak alkalmat. A skolasztika arra törekszik, hogy értelmezze és racionálisan megmagyarázza a hit és a vallás alapvető igazságait. A versben található képek ezért a skolasztika szempontjából filozófiai és teológiai elmélkedésekre inspirálhatnak.