Nyüzsög a boldogság bennem,
a napfény se fér be tőle,
lecsurog szakállam
fonatán a lábaimra.
Kalapom, repülj a mennybe
a kopasz felhő fejére
ha meg prüsszent lebbenhetsz
a kékorru kaparóra.
Pipacsot szedett a kedves,
belefonta fürtjeimbe -
s ha elalszom köd-ölében
a szirmocskák ringatóznak.

1928. okt. 10.


Elemzések

József Attila versének teológiai szempontból való elemzésekor figyelembe vehetjük a következő aspektusokat: isteni jelenlét, spirituális tapasztalat, istenkapcsolat, életcél, szenvedés és boldogság, transcendencia.

Az isteni jelenlét és spirituális tapasztalat képezi a vers középpontját. A költő boldogsága olyan intenzív, hogy a napfény sem fér be hozzá. Ez egy metafora lehet az isteni jelenlét, sugallva a költő spirituális tapasztalását. A boldogság áradása annyira intenzív, hogy még a testét is elárasztja, amint a lecsurogó szakálla és a fonat a lábaira esik. Ez a testet átfogó érzés további hitet sugall az isteni jelenlétben.

A költő a kalapjához szólva azt mondja, repüljön a mennybe a kopasz felhő fejére. Ez az isteni közelség, ahol a boldogság található. A kopasz felhő a pusztaságot vagy a hiányt szimbolizálhatja, és a költő ezt a hiányt akarja betölteni a boldogságával. Ez a rész utalhat a bibliatudományra, ahol a "kopasz felhő" olyan képet fest, mint a Szentírásban, ahol Isten lakhelye van (2Mózes 13:21). Ezenkívül a költő arra is utal, hogy a kalapot lebegve tartja a "kékorru kaparóra". Ez a kaparó, vagy korona, lehet a halál szimbóluma, és azt jelenti, hogy az isteni jelenlét felszabadító erejével a költő le tudja győzni a halált és a hiányt.

A vers második részében a költő említi, hogy kedvese pipacsokat szedett és belefonta fürtjeibe. Ez a kép az életimádást és a szeretetet sugallja, amely a költőt és az isteni jelenlétet köti össze. Amikor elalszik a köd-ölében, a szirmocskák ringatóznak, ami további spiritualitást és tranzcendenciát fejez ki. A költő itt az álmot használja a spirituális élmény megjelenítésére. Az álom tárja fel a mélyebb valóságot és a szellemi dimenziót, amelyben a boldogság továbbra is jelen van.

Az elemzés során fontos hozzátennünk, hogy József Attila verseinek bibliatudományi, patrisztikai vagy skolasztikus nézőpontjaira nincs közvetlen hivatkozás vagy kapcsolat. Azonban az általános teológiai elvek és képek, mint például az isteni jelenlét, a spirituális élmény és a boldogság keresése jelen vannak a versben.

A vers első sorában megemlített boldogság érzésének természettudományos megközelítése lehet a boldogság biokémiai háttere. A boldogság érzéséért felelős neurotranszmitterek, például az endorfinok és szerotoninok, amelyek az agyban termelődnek, összekapcsolhatók a boldogság érzésével. A boldogság érzése tehát a hormonok és neurotranszmitterek közötti egyensúly és mennyiség szabályozásával áll összefüggésben.

A második sorban említett napfény kapcsán megemlíthető a D-vitamin termelődése az emberi testben. A napfény hatására a bőrben előállítódó D-vitamin számos fontos szerepet játszik a szervezetben, például az immunrendszer működésében és a csontok egészségének fenntartásában.

A következő sorokban a szakáll és a lábak közötti kapcsolat megfogalmazható a biomechanikai szempontból. A szakáll lecsurogása és a lábakra való hatása a gravitációs erő és a test biomechanikája közötti összefüggést tárhat fel. A testtartás és az egyensúly fenntartása mechanikai és fizikai szempontból is érdekes tématerület a természettudományban.

A kalap repülésének említése a következő sorokban a légkör fizikájával és dinamikájával is kapcsolatba hozható. A légkörben a levegőmozgások, a légáramlások és a szelek ismerete fontos az időjárás és az atmoszféra vizsgálata során.

A versben található kékorru vagy sisak kaparásának említése a szerszámhasználatra és az állatok kommunikációs eszközeinek megértésére utalhat. Az állatok és néhány növény is képesek kommunikálni egymással, és számukra jellemző viselkedési mintákat, hangokat vagy mozgásokat használnak a kommunikációra.

A vers utolsó részében a szirmocskák ringatózása megfigyelhető a virágok mozgásának és növekedésének kutatása során. A növények növekedése és mozgása a napsugárzás, a gravitáció, a víz és más tényezők kombinációja alapján zajlik, és a természettudományban részletesen tanulmányozzák ezeket a folyamatokat.

Összességében a József Attila vers természettudományos szempontból több érdekes témával kapcsolatban hozható összefüggésbe a boldogság biokémiájától és a napfény hatásától a biomechanikán, a légkör fizikáján, a kommunikáció eszközein és a növények mozgásának tanulmányozásáig.

A vers elsődlegesen a magyar szépirodalom területére tartozik, hiszen József Attila egyik legismertebb és legfontosabb költője. A vers erősen jellemző a József Attila költészetére, melyet a szociális érzékenység, a társadalmi problémák iránti érzékenység és a lírai érzékiség jellemez.

A versben megjelenik a boldogság és a napfény motívuma. Az ember boldogsága és elégedettsége azonban erőfeszítések árán valósítható csak meg, és gyakran szorongásokat és küzdelmeket hoz magával, ahogyan azt az "a napfény se fér be tőle" és a "lecsurog szakállam/fonatán a lábaimra" sorok is sugallják.

A költői képek, mint például a "Kalapom, repülj a mennybe" vagy a "Pipacsot szedett a kedves", jellemzőek József Attila költészetére. Ezek a képek egyrészt önálló értékűek, másrészt a szimbolikus jelentésük miatt is fontosak.

A vers hangulata álomszerű és lírai. A lebuja és egyúttal varázslatos szóhasználat, valamint a könnyed ritmusú versszakok mind a lírikus hangulatot erősítik.

A nemzetközi irodalomban több hasonlóságot is találhatunk a verssel. Például a szimbolikus képek használata és a lírai hangulat hasonló jegyekkel találkozhat a francia szimbolizmusban, mint például Paul Verlaine, Arthur Rimbaud vagy Stéphane Mallarmé munkáiban. Ez a költői irányzat is a szimbólumok és a költői képek intenzív használatára összpontosított, és az érzelmi hangulatot kiemelten kezelte.

Az angol romantikus költészetben, mint például William Wordsworth vagy John Keats verseiben is találhatunk hasonló lírikus hangulatot és természeti motívumokat, amelyek a boldogságot és a belső világ jellemzését szolgálják.

Az Oroszországban kibontakozó szimbolista költészet is hasonló hagyományokat követett, mint a magyar és nemzetközi irodalom. A költők, mint például Alexander Blok vagy Andrei Belyi, hasonló jellemzőkkel rendelkeznek József Attila verseivel, mint például a szimbolikus képek használata, a személyes érzelmek nyelvi megjelenítése és az érzelmi hangulat intenzitása.

Összességében, József Attila "Nyüzsög a boldogság bennem" című versét az irodalomtudomány mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén értelmezheti és vizsgálhatja.