József Attila "Mint a mezőn..." című versét irodalomtudományi szempontból elemzem.
A vers József Attila lírai költészetének egy tipikus példája. Az 1930-as években íródott, amikor a modernizmus hatásai már erőteljesen érvényesültek a magyar irodalomban. A vers a műfaji jellegét tekintve lírai költemény, amely a líra egyik legfontosabb alapkérdésére reflektál, az ember és a természet viszonyára.
A versben a természeti motívumok többször is megjelennek. Az első sorban a mezőhöz köti a kisfiút, ezzel a kötődéssel kiemelődik a természeti környezet fontossága. A vihar, a dühödt ég, a tarlón pörögő szalmaszál mind-mind olyan természeti elemek, melyek életerővel és erőszakkal árasztják el a versszöveget. A vers végén pedig a könnyekkel ázott talaj, az ember nehezen emelkedő lába, és az emberi kívánság észrevétlensége az, ami a természeti világ ellenében áll.
József Attila versében az is megfigyelhető, hogy a természet az emberi érzelmek kifejezésére szolgál. A vihar, a dühödt ég, a dörögő ég, a fekete eső mind-mind a kisfiú belső érzéseit mutatják meg. Az összetett versbeszéd, a sorokat összekapcsoló szókapcsolatok erősítik az érzelmi feszültséget. A verselemzés során kiderül, hogy a természeti elemek a szélsőséges helyzeteket és a veszteséget jelképezik, míg a belső érzelmek a gyászt és a sebezhetőséget fejezik ki.
József Attila verseiben a modernizmus nyomai is megfigyelhetőek. A szókapcsolatok, a megszokott jelentéstől eltérő feldolgozás, a képek és asszociációk sokszor nagyon erős hatást keltenek a olvasóban. A "tarlón pörögő szalmaszál", a "borzongás villan, mint a villám", vagy a "fénylőn csorog a zölden" minden egyes növényi jelenséget az emberi érzésekre vetít át, és a képi megjelenésükkel erősítik az átélhetőséget és az érzelmi hatást.
A magyar szépirodalom mellett a nemzetközi szépirodalomban is találhatunk összefüggéseket. A versben megjelenő természeti motívumok és az emberi érzelmek ábrázolása az európai romantika költőire (pl. John Keats, William Wordsworth) és a naturalizmus jellegzetességeire is emlékeztetnek. A természeti erők hatása az emberre, valamint az emberi érzelmek ábrázolása az emberi sors és a társadalom problémáit tükrözi, amely az európai irodalomban is gyakori motívum.