Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,
édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,
egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany
s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,
hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,
óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szivemre rászállt,
letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,
karcsú szél hajlott utána hűsen!

1925. jún. / 1928


Elemzések

A vers természettudományos szempontból is értelmezhető, bár a legfrissebb felfedezésekkel nem feltétlenül hozható összefüggésbe. Azonban néhány természettel kapcsolatos elem felvillan a versben, amelyek megtalálhatóak a mai természettudomány ismereteiben.

A galambok és verebek jelenléte a vers elején arra utal, hogy a társadalomban és a természetben találhatók különböző állatfajok, amelyek között kölcsönhatások, hierarchiák és viselkedésminták vannak jelen. Ez a biológiai diverzitás és az ökológiai kapcsolatok alapvető alapelvét tükrözi.

Az "édes bokája derengve fénylett" szövegrész arra utalhat, hogy a kedves valamilyen magashegyi, kristálytiszta patak vagy tó közelében járt. A víz tiszta és csillogó jellege valószínűleg a víz molekuláris szerkezetét előtérbe helyezi, amelyet a víz halmazállapotát és tulajdonságait vizsgáló kutatások tanulmányoznak.

A "karcsú szél hajlott utána hűsen" szövegrész arra utal, hogy a kedveset követő szélhullámok létrejötte, amikor elhaladt. A légáramlatok dinamikájával és a szél fizikai jellemzőivel foglalkozik a meteorológia. A szél ereje és alakváltozása az új kutatások fényében még mindig aktuális téma a természettudomány számára.

Összességében a vers egy romantikus képet fest egy kedvesről, aki megjelenése és mozgása bájt és érdeklődést vált ki a körülötte lévőkből. Bár a vers nem közvetlenül kapcsolódik a legfrissebb természettudományos felfedezésekhez, a természetigéző és természetmegfigyelő szempontokat kifejezi.

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, bár nem közvetlenül vallási témájú vagy biblikus utalásokkal rendelkezik. Azonban bemutatja az ártatlanságot, a tisztaságot és a szeretetet, amelyek fontos fogalmak a keresztény teológiában is.

A verselemzésben figyelembe vehetjük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is.

A bibliatudomány nézőpontjából a versben megjelenő gyöngédség és tisztaság képei kapcsolódhatnak az Ószövetség szövegeihez, ahol a kisgyermekeket mint az isteni gondviselés és védelem kifejezőit említik. A kedves, akinek áthalad az utcán, az ártatlanságot és az isteni szeretetet testesíti meg. A galambok és verebek képeire lehet ráhúzni ennek a szimbolikus jelentését, hiszen Jézus is hasonlította a kisgyermekeket galambokhoz.

A patrisztikus nézőpontból a versben megjelenő gyöngédség és törődés képei kapcsolódnak a korai egyházatyák tanításaihoz, akik hangsúlyozták az irgalmasságot és a szeretet fontosságát. A verseiben József Attila gyakran foglalkozik a szenvedéssel és a lélek fájdalmaival, és a versben felvázolt törődés képe ellentétben áll ezekkel a sötétebb témákkal.

A skolasztikus nézőpontból a versben megjelenő képek elősegíthetik a hittel kapcsolatos érzelmek megnyilvánulását. A szellemi fénnyel és a gyúló villannyal kapcsolatos utalások a lelki világ megvilágosítását és az isteni jelenlét érzését fejezhetik ki. A versben megjelenő szeretet és törődés pedig összekapcsolható a kegyelemmel és az isteni szeretettel.

Ezek mellett más ötletek is felmerülhetnek. Például a verselemzés során a szerelem szimbolikus megjelenítése értelmezhető az emberi kapcsolatokban zajló lelki folyamatok vagy az istentisztelet során átélt vallási megtapasztalások aspektusaként is.

Végül fontos megjegyezni, hogy a vers értelmezése mindig függ az olvasó szemszögétől és előismereteitől, így más teológiai megközelítések is lehetnek érvényesek.

A vers József Attila "Mikor az uccán átment a kedves" című műve. Irodalomtudományi szempontból értékelve, az alábbi összefüggésekre lehet rámutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén:

1. Stílus és forma: A vers rövid, négy soros sztanzákban van megírva, amely egy csendes, lírai hangulatot teremt. Ez a stílus a lírai költészet hagyományos formáját képviseli, amely hasonlóan megtalálható más művekben is, például a romantikus költészetben.

2. Szimbolizmus: A galambok és verebek szimbolizálhatják az ártatlanságot és a mindennapokat, míg a kedves személye lehet a vágyott vagy elérhetetlen szerelem szimbóluma. Ezt a szimbolizmust megtalálhatjuk olyan költők műveiben is, mint például Charles Baudelaire vagy Arthur Rimbaud.

3. Természet és emberi kapcsolatok: A versben a természeti elemek és az emberek közötti kapcsolatot ábrázolják. Ez a téma visszatérő motívum a romantikus és a modern költészetben is, ahol a természet szerepe a szellemi, érzelmi és intim kapcsolatok kifejezésére szolgál.

4. Az emberi érzelmek ábrázolása: A versben az emberi érzelmeket és vágyakat ábrázolják, amelyek központjában a szerelem áll. Ez az emberi érzések mélységes vizsgálatának tipikus példája, amely az egész világköltészetben megjelenik.

5. Képelemzés: A versben számos kép található, amelyek a szépséget és a csendet fejezik ki. Ezek a képek mélyebb érzelmeket és gondolatokat közvetítenek, és gyakran megtalálhatók más lírai művekben is.

6. Nyelvi eszközök: A költő itt számos nyelvi eszközt használ, mint például a rímet, a metaforákat és az alliterációt. Ezek a nyelvi eszközök a költői kifejezés erősítésére és a vers hangulatának hangsúlyozására szolgálnak. Ez a költői technika megtalálható más művekben is, például William Shakespeare vagy Sándor Petőfi alkotásaiban.

Ezek csak néhány példa azokra a lehetséges irodalmi összefüggésekre, amelyek a versben megtalálhatóak. A vers számos hagyományos és univerzális témát és elemet érint, amelyek a világirodalomban általánosan jelen vannak.