Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
      hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
      mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
      a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
      a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
      A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
      amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
      e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
      de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
      mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
      s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
      s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
      mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
      - anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
      mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
      s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
      Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
      aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
      és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
      Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
      mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
      ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
      az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
      és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
      ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
      Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
      nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
      szép, komoly fiadat!

1935. nov. 21.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem hordoz magában konkrét tudományos elemeket vagy friss felfedezéseket. Azonban, néhány részlet érinthet olyan témákat, amelyek a mai természettudományos ismeretekkel összekapcsolhatók. Ezek közé tartozik például az őszi szél említése, amely a légkörfizika és meteorológia területéhez kapcsolódik, valamint a gyepen található levelek súlyának megemlítése, ami a biológiában a fotoszintézis és a növényi életciklusokhoz kapcsolódik.

A versben az emberi jogok is terítékre kerülnek, amelyek ma igen aktuális témák a társadalmi felfedezések és a jogtudományok vonatkozásában. Ezenkívül az emberi szabadság vágyának és az elmék fontosságának kiemelése szintén kapcsolódhat a pszichológia és az agykutatás területeihez.

Fontos megjegyezni, hogy a vers elsősorban lírai és társadalmi jellegű, ezért természettudományos szempontból korlátozott a kapcsolódási pontok száma.

A vers elemzése során számos irodalomtudományi összefüggésre is rá lehet mutatni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Jelképek és szimbólumok: A vers elején megjelenő "langy sötétség" és "bársony-permeteg" jól jelképezik az őszi időszakot, a változást és a múlást. A "sovány levelek" szintén jelképek, amelyek a vergődést és sebezhetőséget fejezik ki. A "vadkácsa riadt hápogva" a természet szimbóluma lehet az emberi élet megingathatóságára. A "sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek" pedig az általános fájdalom és szenvedés szimbóluma lehet.

2. Hangulat és hangrendszer: A versben általában melankolikus és nyugtalan hangulat uralkodik, amelyet az őszi táj és az elhagyatottság érzete kelt. A szavak, képek és ritmus harmonikusan egészítik ki egymást, megteremtve a vers sajátos hangrendszerét.

3. Témák és motivációk: A versben megjelenik a hazaszeretet és a szabadság iránti vágy, a személyes sérelmek kifejezése és az egyéni önállóság témája. A versben József Attila személyes élményei és érzései, valamint az egyén és a társadalom viszonya kapcsolódnak egymáshoz.

4. Stílus és forma: A vers jól példázza József Attila költői stílusát, amely a kifejező és erős képek használatát jellemzi. A vers sorai többször rímelnek egymással, ami a zeneiség és a harmónia érzetét erősíti.

5. Hatások és inspirációk: József Attila költészetében a magyar szimbolizmus és az európai modernizmus hatása is észrevehető. Az élet keserűségét és az elidegenedést megjelenítő motívumai költői stílusában és gondolkodásában is visszaköszönnek.

Összességében a "Levegőt!" című vers irodalomtudományi szempontból egy gazdag és több rétegből álló alkotás, amely számos összefüggést mutat a magyar és a nemzetközi szépirodalom területén. A vers a költő belső érzéseit, gondolatait és társadalmi kritikáját fejezi ki, miközben erős képekkel és hangulatokkal él.

A "Levegőt!" című vers elsősorban a szabadság és a jogok témájával foglalkozik. Teológiailag ezekhez a témákhoz számos vonatkozás és értelmezés társítható, például a kegyelem és a szabad akarat kapcsolatával, vagy az emberi méltóság és az isteni törvények viszonyával. Az összefüggéseket feltárva megvizsgálhatjuk a verseinek patrisztikus, skolasztikus és bibliai hátterét is.

Bibliai értelmezésben a vers szól a szabadság és a jogok hiányáról. Az első versszakban József Attila elmondani vágyja, hogy mi bántotta, mely arra utal, hogy az előítéletek vagy az elnyomás tapasztalatai korlátozzák a szabadságát. A második versszakban pedig a félelemről és a jogok megsértéséről beszél, amint azt a "Számon tarthatják" és "jogom sérti meg" sorok is sugallják. Mindez láthatóan erőteljesen érinti az életét, hiszen elutasítja az ilyenformájú "rendet".

A patrisztika perspektívájából az emberi szabadság és a jogok Isten által adott ajándékok, és ezeket meg kell becsülni és tisztelni kell. Az ember Isten képmása, így méltósággal és jogokkal rendelkezik. A versben megjelenő elnyomás és az ember elleni visszaélések sértik ezt az isteni tervet.

A skolasztika nézőpontjából a versben megjelenő jogok és szabadság konfliktusa megegyezik a természetes jog és az emberi jogok közötti ellentmondással. A természetes jog a szabadságot, a méltóságot és az emberi értékeket hangsúlyozza, míg az emberi jogok a társadalmi szerződés révén megfogalmazott jogok és biztosítékok.

Emellett a versben megjelenő kérelem és vágyakozás a szabadságra és az igazságosságra, illetve az emberi méltóság tiszteletben tartására szólít fel. Ez a központi téma megtalálható a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika filozófiájában is.

Összességében a "Levegőt!" című vers teológiai szempontból a szabadság és a jogok fontosságára és védelmére hívja fel a figyelmet. Kifejezi az elnyomás és az igazságtalanság elleni tiltakozást, és az emberi méltóság és az isteni terv tiszteletét kéri.