A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
Hogy vezekeljek minden álmamér' -
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
1922. jún.
A versben a természeti elemek és a természettel való kapcsolat jelentős szerepet játszanak, ami összekapcsolható a mai természettudományos felfedezésekkel is. A következőkben bemutatom, hogyan lehet értelmezni a verset a természettudomány perspektívájából.
Az első sorban említett "lelkem életért zugó tavában" arra utalhat, hogy a szerző a természet közelségében találja meg lelki életét. A természettudomány mai kutatásai megerősítik azt az összefüggést, hogy a természet közelsége és a kapcsolatunk vele jótékony hatással van a mentális egészségünkre. Az elme és a természet közelségének kapcsolata a pszichológia, a kognitív tudomány és a neurobiológia területén is vizsgált téma.
A második sorban a "rimek lapulnak, mint a zátonyok" kifejezéssel a szerző a lelkében meglapuló fájdalmat vagy nehézségeket jelképezi. A mai tudomány szerint a természettel való kapcsolatnak pozitív hatása lehet a stressz csökkentésére és a pszichés fájdalmak enyhítésére is. Így a vers ide sorolható gondolatai összhangban vannak a természettudományos felfedezésekkel.
Az előttünk fejlődő történetben a szerelmi érzelem és az álmok motívuma is feltűnik. A szerelmi érzelem és a szerelem hatása az emberi agyra és egészségre is közismert tény. A szerelem és a boldogság neurobiológiai alapjainak tanulmányozása a mai napig folyamatosan zajlik a neurobiológia és pszichológia területén.
Az utolsó sorokban a "szirteken a szívem tördelődik" metaforikusan ábrázolja a szerző lelkén megtört pillanatokat és fájdalmat. A mai molekuláris biológia és orvostudomány kutatásai az emberi szív és a kapcsolódó szívbetegségek területén rendkívüli eredményeket értek el.
Egyébként, a korabeli költői nyelvet és a természettudományos szempontok közötti kapcsolatot még további aspektusokban is lehetne vizsgálni, mint például az időjárás hatása az emberi hangulatra, az óceánok és tavak pszichológiai hatása, vagy akár a hétköznapi természeti jelenségek és az emberi gondolkodás közötti összefüggések. Azonban, az adatok korlátozottsága miatt, további kutatásokra van szükség a téma pontosabb megértéséhez.
Összegzésként, a József Attila vers egy olyan térkép a természettel való kapcsolat és az emberi érzelmek között, ami ma már a természettudomány eredményeivel is alátámasztható. A természettudomány felfedezései és az emberi lélek kölcsönhatása egy különleges terület, amely további kutatást és vizsgálatot igényel a máig fennálló rejtélyek megoldásához.
A vers alapvetően a lélek és az élet viszonyát, valamint a szerelmet és a bánatot elemzi. A költeményben többféle nézőpont és ezzel összefüggés is megjelenik, amelyek teológiai szempontból is értelmezhetőek.
A bibliatudomány nézőpontja lehetőséget ad arra, hogy a versből kiindulva az emberi lélek és isteni kapcsolatának kérdéseit vizsgáljuk. A szirtek, zátonyok, habok a kísértéseket, a nehézségeket és a válságos helyzeteket jelképezhetik. A lelki vízen való utazás a hívő ember életének metaforája lehet, ahol a fáradtsággal és a bánattal teli várakozások között isteni megnyugvást remélhetünk. A könnyek a bűnbeesés, a vétkezés következményeként megjelenő lelkiismeret-furdalást is jelölhetik, amelyet az ember vallásos gyakorlatokon, például vezeklésen keresztül próbál enyhíteni.
A patrisztika, azaz az ókori keresztény gondolkodók nézőpontja által a vers figyelmünket az élet nehézségeire és kísértéseire irányítja. Az ókori atyák gyakran figyelmeztettek az emberi természetre és gyarlóságra, és arra hívták fel a figyelmet, hogy a bűn és a világi csábítások állandó fenyegetésként jelennek meg az ember életében. A versben megjelenő bánat-népség és az ide költözött bánat ezekre a veszélyekre, valamint az emberi szenvedésre utalhat. Az ókori keresztény gondolkodás célja a megélő emberi szenvedés hátterében az isteni akarat és gondviselés meglátása, valamint az örök élet reményének megtalálása volt.
A skolasztika vagy középkori egyházi filozófia persze azt a felfogást tükrözi, amelyet a keresztény egyház használt a középkorban. Ebben a szemléletben az emberi élet és az emberi tapasztalat minden részét, így a szerelmet és a bánatot is, az isteni rendelés részeként értelmezték. A versben megjelenő szirtek és zátonyok, valamint a habok olyan akadályok, küzdelmek és kísértések, amelyek a hívő ember életét próbára teszik. Így az emberi szenvedés, a bánat és a fáradtság az önmeggyőződés, a hit és az isteni kegyelem gyarapodásához vezető utat jelentik.
Összességében a vers teológiai szempontból az emberi lélek életét és a lélek által megtapasztalt érzelmeket vizsgálja, és különböző teológiai nézőpontok segítségével értelmezi azokat. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szemléletének alkalmazása az emberi létezés mélyebb megértéséhez és a lelkiismeret értékének felismeréséhez segíthet bennünket. A vers az emberi szenvedés, a kísértések és az isteni kegyelem témaköreit érinti, és a hívő ember számára egy fájdalmas, de ugyanakkor reményteli utat biztosíthat a lelki fejlődéshez.
József Attila LÉLEKSZIRTEKEN című versének elemzése irodalomtudományi szempontból lehetőséget ad a magyar és nemzetközi szépirodalom összefüggések bemutatására is.
A vers nyelvezete és stílusa tipikusan lírai. Az első sorban a "lelkem életért zugó tavában" metaforikusan azt fejezi ki, hogy a költő lelke mélyen zavarodott és viharos. Ez azonnal rávezet a természeti szimbolizmusra és a tóhoz, ami egy fontos elem a romantikus lírában is. A költői én, vagyis a József Attila szereplő, maga a lírai én.
A második sorban a "Rimek lapulnak, mint a zátonyok" metaforikus képpel él arra, hogy a költő versei, rímei kövekként lapulnak a lelkében, mint a zátonyok. Ez kapcsolódik ahhoz a gondolathoz, hogy a költészet az életmentés eszköze lehet számára. Ez a magyar lírában is jellemző, de hasonló összefüggéseket találhatunk a romantikus és szimbolista költészetben is, ahol a líra gyakran a lélek mélyebb rétegeire fókuszál.
A harmadik sorban a "Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam" kifejezés azt mutatja, hogy a költői én szerelemmel kínlódik, és hogy a verseiben kitárulkozva próbálja megélni és feldolgozni ezt a szerelmet. A "szívemen el is barangolok" kifejezés pedig arról tanúskodik, hogy a költői én maga van jelen a verseiben, és azt kutatja, hogy a szerelem milyen hatással van rá.
A negyedik sorban pedig a "csolnakom a habja elragadta" időben is előrehaladást jelez, ami a szépirodalomban jellemző motívum. Ezzel a sorral a költői én arról beszél, hogy a szerelmi érzései és gondolatai miatt elveszíti a kontrollt, és sodorják őt a zátonyok között. Az itt megjelenő "bánat-népség" jellemzése a természetre és annak negatív hatásaira utal, ami egy gyakori motívum a romantikus költészetben.
Az ötödik sorban az "én bánatom is ide költözött" kijelenti, hogy a költői én szorosan kötődik a bánathoz és szomorúsághoz. Ez a költői én életének és verseinek meghatározó eleme, ami a szépirodalomban is gyakran előfordul.
A hatodik sorban a "Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni" kifejezés azt mutatja, hogy a költői én elfogadja a sorsát és nem próbál ellenállni a sodródásnak. A "zokogva várok, hátha partot ér" pedig megmutatja a reményt, hogy egyszer talán elérheti a megnyugvást és kiléphet a bánattal teli életből. Ez a motívum sok lírai műben jelen van, és újra és újra megjelenik a lehetőség a megtisztulásra és a boldog befejezésre.
A hetedik sorban a "Még könnyem is van nékem; ó van annyi" kifejezés azt jelzi, hogy a költői én mindent feláldoz a megtisztulásért és a szenvedés elkerüléséért. A "vezekeljek minden álmamér'" pedig arra utal, hogy a verseivel próbálja vezekelni a múlt eseményeiért és megbánást érez a tettei miatt. Ez a költői én lelki tisztulására is utalhat, ami a romantikus lírában is gyakori motívum.
A nyolcadik sorban a "és öntöm is sűrűn, bőséggel, híven" kifejezéssel a költői én arról beszél, hogy könnyeit önti verseibe, és ezzel megmutatja az őszinteségét. A "míg tördelődik szirteken a szívem" pedig azt fejezi ki, hogy a költői én szíve tovább fáj és szenved, miközben a verseivel próbálja feldolgozni a történteket. Ez a motívum sok lírai műben jelen van, és a szenvedést, a reménytelen szerelmet és a megtörtséget jelképezi.
A vers 1922. júniusában íródott, ezért nemzetközi összehasonlításban a korai 20. század szimbolista és modernista irodalmárai között találunk hasonló lírai elemeket. A metaforák, a szimbólumok és a visszatérő motívumok, valamint a lírai én és a természet kapcsolata mind jellemzők lehetnek az angol, francia vagy spanyol lírára is.
Mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban a lírai költészetben gyakran előforduló elemeket találhatunk a LÉLEKSZIRTEKEN című versben. A természeti szimbolizmus, a lírai én jelenléte, a szenvedés, a remény és az önmegszólítás mind olyan témák és motívumok, amelyek az irodalomtörténetben széleskörűen használtak.