József Attila "Le vagyok győzve" című versének teológiai szempontból történő elemzése az alábbiak szerint:
A vers első sorában az elnyomás vagy megtörtség érzése jelenik meg a "Le vagyok győzve" kifejezéssel. A 'győzelem' szóra való utalás azt sugallja, hogy a költő próbál ellenállni vagy felülkerekedni ezeken a negatív érzéseken, de nem találja az utat a megoldáshoz vagy a segítséghez.
A vers második sorában a költő magányát érzékelteti, amikor kifejezi, hogy "nincs, akinek megadjam magam". Ez a megtörtség, a kapcsolódás hiánya általánosabb értelemben is értelmezhető, hogy nincs senki, akinek a problémáit, gondolatait megoszthatná vagy akinek elfordulhatna. Ez a személyközi kapcsolatok hiányát vagy a társadalmi elszigeteltséget tükrözi.
A vers harmadik sorában a következő hasonlatot használja: "Úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról." Ez a hasonlat a költő elszigeteltségét, a társadalomtól való elidegenedését jelképezi. A gyümölcs, ami leszakad az ágról, az életből, a közösségből való kilépést jelképezi.
A negyedik és az ötödik sor a költő életében átélt nehézségekre utal. A "Szurkálnak, óvnak tudós orvosok" arra utal, hogy a költő problémáival orvosok, tanácsadók próbálják megbirkózni. Az "irnak is nékem, én hát olvasok" azt jelenti, hogy a költő próbálja megérteni a problémáit, az okokat, a megoldásokat a kapott tanácsokból vagy az olvasott könyvekből.
A hatodik és a hetedik sor a költő komplex énképét tükrözi. A "dolgozom" és a "működésben van a nyugalom" kifejezések azt mutatják, hogy a költő az életében való aktív részvételt és cselekvést a nyugalmat hozó állapotnak tartja. Ez arra utal, hogy a teológiai kontextusban a vallás vagy a hit a költő számára nincs jelen, és a valódi beteljesülést a cselekvésben találja meg.
A vers utolsó két sora a költő önmegvető és öniróniával átitatott hangulatát tükrözi. A "Én állat volnék és szégyentelen" azt jelzi, hogy a költő úgy érzi, hogy állati vagy primitív vágyait, ösztöneit nem képes elfojtani vagy leküzdeni. A "nékületek, kik játszotok velem" pedig arra utal, hogy a költő valamilyen emberi kapcsolatban nem találja a méltóságot vagy a tiszteletet.
A vers zárása "Ember vagyok, így vagyok nevetséges" kifejezéssel a költő emberi létének keserűségét, az önmagával szembeni önkéntelen kritikát tükrözi. A költő a teológiai szempontokra való utalásokkal kimutatja, hogy az emberi teremtmények végesek, korlátozottak és sérülékenyek, és ha az ember kizárólag az emberi dimenzióra vagy kapcsolatokra korlátozódik, akkor kiszolgáltatottá válik és nevetségessé válhat.
A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira való kitérés azért fontos, mert ezek a területek segíthetik a verselemzést és a teológiai tartalom jobb megértését. A bibliatudomány érinti az egyházi irodalmat, a bibliai értelmezést és a versek szakrális dimenzióját. A patrisztika a korai egyházatyák tanításait, gondolatait és teológiai irányvonalait vizsgálja. A skolasztika pedig a középkori vallásos filozófia és teológia iskolája, amely a racionalitást és a hitet próbálja összeegyeztetni. Mindezek az irányzatok és nézőpontok segíthetik a József Attila versének teológiai szempontból történő elemzését és mélyebb értelmezését.