Kopaszodsz és őszülsz te!
Bölcsebb, korod előtt hajolj!
Zsandár sandít, bőszülsz-e?
Ne bánd, jó vagy, derülj, danolj!

Pipabagó nem ország,
ne bomolj, ha szutyka csorog!
Ebed szeret, vihar vág,
kell-e más, ha meggondolod?

Forg a világ! csakhogy lenn,
miként a megnyomott darázs,
dong a napban, szívemben -
dehát ez is csak hallomás.

1929. ápr.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból nem tartalmaz konkrétan az aktuális kutatásokhoz vagy felfedezésekhez kapcsolódó információkat. Azonban, ha a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseinek összefüggésében értelmezzük a verset, számos érdekes összefüggés található.

Az első sorban megjelenő kopaszság és őszülés természetes öregedési folyamatokra utal, amelyeket a mai természettudományban részletesen kutatnak. Az öregedés genetikai, környezeti és egyéb tényezők által befolyásolt folyamat, amelyben a sejtek és szövetek idővel lassabban megújulnak, ami megnyilvánulhat a hajszálak elvékonyodásában és őszülésében is.

A második sorban említett kor előtti bölcsesség utalhat a kognitív öregedésre és a neurológiai kutatásokra. A tudósok ma már többet tudnak a demenciáról és az Alzheimer-kór okairól, és kutatások folynak arra vonatkozóan, hogyan lehet csökkenteni vagy megelőzni ezeket a betegségeket.

A harmadik sorban szereplő zsandár, amely sandít és bőszül, szimbolizálhatja a viselkedési biológiai kutatások témáit. Az állatok proszociális, agresszív vagy más viselkedési mintái mind a mai napig intenzív kutatás alatt állnak. Az állatok viselkedése és az agy működése közötti összefüggéseket vizsgálják.

A negyedik sorban megjelenő ebed és vihar utalhat a táplálkozástani és meteorológiai kutatásokra. Az emberek életmódja és táplálkozása, valamint az időjárás hatása mindig is kutatás tárgya volt a természettudományokban.

Az utolsó sorban a világ megforgása és a napban, valamint a szívben megélt élmények csak hallomásnak írva utalhat a modern fizika és egészségtudomány területén végzett kutatásokra is. Az idő, űr, mozgás és érzékelés kutatása a mai természettudományok egyik központi témája.

Összességében tehát a vers által felvetett képek és kifejezések természettudományos témákat idézhetnek meg, ám közvetlenül nem kapcsolódnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.

A vers teológiai szempontból a személyes önmegszólítást és a lélek mélyebb énjének felébresztését jeleníti meg. A vers kezdetén a költő Laci Bát szólítja meg, aki valószínűleg egy barátja vagy ismerőse. Az őszülés és kopaszodás metaforájával szembesítve a költőt, a verse azt sugallja, hogy az idő múlásával és a tapasztalatok gyarapodásával bölcsebbé válik az ember. Ez a szempont a patrisztika nézőpontjával kapcsolódik össze, amely az egyéni tapasztalatok és az öregedés fontosságát hangsúlyozza a vallásos tapasztalatok és bölcsesség szerzése során.

Az "ebed szeret, vihar vág" sor azt sugallja, hogy az embereknek szükségük van a szükségleteik kielégítésére és a küzdelmekre, hogy életükben előrehaladhassanak. Ez a bibliai témáktól és az ősi vallási tradícióktól kiindulva kötődik a bibliatudományhoz, amely a Szentírásban rejlő tanításokat és filozófiai gondolatokat elemzi.

A "forg a világ" sor a skolasztika, azaz a középkori filozófiai iskola nézőpontjával kapcsolódik össze. A megnyomott darázs metaforája arra utal, hogy a világban zajló események és tapasztalatok nagy hatással vannak a lélek mélyebb részére. Ezzel összefüggésben a napban és a szívben való "dongás" csak hallomásra, vagyis információra alapul. Ez a skolasztika filozófiai nézőpontját tükrözi, amely az értelem és a racionalitás fontosságát hangsúlyozza a teológiai kérdések feldolgozásában.

Ezen kívül a versben megjelenő motifok és hangulatok is teológiai irányba mutatnak. Az idő múlását jelképező kopaszodás és őszülés mellett a versben szerepel a "bölcsebb" és a "derülj, danolj" kifejezés is, amelyek a spirituális növekedés és öröm fontosságát sugallják. A verse végén megjelenő dátum, 1929. április, további kontextust ad a szöveg értelmezéséhez, hiszen ekkoriban a vallásos gondolkodás és a teológiai kérdések különösen fontosak voltak a társadalomban.

Összességében a vers teológiai szempontból az egyéni spirituális növekedést és bölcsesség keresést ábrázolja a kor tapasztalatain és a vallási hagyományokon keresztül. A bibliai tanítások, a patrisztika, a skolasztika és a vallásos tapasztalatok mind hozzájárulnak a vers mélyebb értelmének kibontásához.

A vers József Attila József Attila (1905-1937) Magyarország egyik legismertebb költője és a 20. századi magyar líra meghatározó alakja. A vers Laci Bá' címmel jelent meg, ami egyik barátját, Wittinghoff Lászlót jelöli. A vers rövid, egyszerű formában íródott, jól láthatóak benne a modernista líra jellemzői.

A vers szinte vallomásos beszélgetésként indul, amelyben a lírai én figyelembe veszi Laci Bá' korát és tanácsolja neki, hogy tisztelje az idősebbeket. Ezután a versben átmenet történik az idő múlásához, amelyben az élet viharaihoz hasonlítják. Ez az idő motívuma gyakran megjelenik József Attila verseiben.

A vers szókincse egyszerű és közérthető, sok köznyelvi kifejezést és kérdéseket tartalmaz. Az általános tapasztalatokra és eseményekre utal, amelyek minden embert érintenek. Ez az egyszerű stílus volt az egyik oka József Attila népszerűségének a saját korában és azóta is.

A versben megfigyelhetők az alábbi összefüggések a magyar irodalmon belül:
- József Attila lírájában gyakran megjelenik az idő motívuma és a múlás képe.
- A magyar líra többi költőjével összehasonlítva József Attila modernista líráját gyakran kiemelik, amely az avantgárd technikákat és témákat alkalmazza.
- A lírai én és a tanácsaira reagáló Laci Bá' közötti párbeszédet lehet hasonlítani más költők műveibe, például Petőfi Sándor művei.

Nemzetközi összefüggések:
- A modernista líra mozgalma az egész világon megjelent a 20. században, és József Attila stílusát részben a nyugat-európai modernisták, mint pl. T. S. Eliot, hatásai formálták.
- A kortárs és modern költészet világszerte foglalkozik az idő múlásának és a haldoklásnak a képével.
- A versben használt köznyelvi kifejezések és a kérdések felvetése általános és univerzális témákat jelenítenek meg, amelyek mindenhol felismerhetőek lehetnek.

Összességében József Attila Laci Bá' című versét a korabeli magyar irodalom kontextusában kell értelmezni, ugyanakkor jellemző modernista lírai elemeket tartalmaz. A versben megjelenő motívumok és stílusjegyek összehasonlíthatók más kortárs és nemzetközi irodalmi művekkel is.