A mellékudvarból a fény
hálóját lassan emeli,
mint gödör a víz fenekén,
konyhánk már homállyal teli.

Csönd, - - lomhán szinte lábrakap
s mászik a súroló kefe;
fölötte egy kis faldarab
azon tünődik, hulljon-e.

S olajos rongyokban az égen
megáll, sóhajt az éj;
leül a város szélinél.
Megindul ingón át a téren;
egy kevés holdat gyújt, hogy égjen.

Mint az omladék, úgy állnak
a gyárak,
de még
készül bennük a tömörebb sötét,
a csönd talapzata.

S a szövőgyárak ablakán
kötegbe száll
a holdsugár,
a hold lágy fénye a fonál
a bordás szövőszékeken
s reggelig, míg a munka áll,
a gépek mogorván szövik
szövőnők omló álmait.

S odébb, mint boltos temető,
vasgyár, cementgyár, csavargyár.
Visszhangzó családi kripták.
A komor föltámadás titkát
őrzik ezek az üzemek.

Egy macska kotor a palánkon
s a babonás éjjeli őr
lidércet lát, gyors fényjelet, -
a bogárhátú dinamók
hűvösen fénylenek.

Vonatfütty.

Nedvesség motoz a homályban,
a földre ledőlt fa lombjában
s megnehezíti
az út porát.

Az úton rendőr, motyogó munkás.
Röpcédulákkal egy-egy elvtárs
iramlik át.
Kutyaként szimatol előre
és mint a macska, fülel hátra;
kerülő útja minden lámpa.

Romlott fényt hány a korcsma szája,
tócsát okádik ablaka;
benn fuldokolva leng a lámpa,
napszámos virraszt egymaga.
Szundít a korcsmáros, szuszog,
ő nekivicsorít a falnak,
búja lépcsőkön fölbuzog,
sír. Élteti a forradalmat.

Akár a hült érc, merevek
a csattogó vizek.
Kóbor kutyaként jár a szél,
nagy, lógó nyelve vizet ér
és nyeli a vizet.

Szalmazsákok, mint tutajok,
úsznak némán az éjjel árján - -

A raktár megfeneklett bárka,
az öntőműhely vasladik
s piros kisdedet álmodik
a vasöntő az ércformákba.

Minden nedves, minden nehéz.
A nyomor országairól
térképet rajzol a penész.
S amott a kopár réteken
rongyok a rongyos füveken
s papír. Hogy' mászna! Mocorog
s indulni erőtlen...

Nedves, tapadós szeled mása
szennyes lepedők lobogása,
óh éj!
Csüngsz az egen, mint kötelen
foszló perkál s az életen
a bú, óh éj!
Szegények éje! Légy szenem,
füstölögj itt a szívemen,
olvaszd ki bennem a vasat,
álló üllőt, mely nem hasad,
kalapácsot, mely cikkan pengve,
- sikló pengét a győzelemre,
óh éj!

Az éj komoly, az éj nehéz.
Alszom hát én is, testvérek.
Ne üljön lelkünkre szenvedés.
Ne csipje testünket féreg.

1932


Elemzések

József Attila "Külvárosi éj" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az alábbiakban néhány kiemelkedő összefüggést említek:

1. Modernista költészet: József Attila a 20. századi magyar modernista költészet egyik legjelentősebb alakja. A "Külvárosi éj" verse is jól szemlélteti a modernség jellemzőit, mint például az újraértelmezett nyelv és képek használatát, a szokatlan szórendet és a jelentés többrétűségét.

2. Szimbolizmus: A versben több szimbolikus elem is található, például a csend, az éj, a homály és a fény. Ezek a szimbólumok mélyebb értelmet hordoznak magukban, amelyek segítenek a versben megjelenített városi éjszakai hangulat átadásában.

3. Urbanizáció és modernizáció: A versben megjelenő külváros városi környezetet ábrázol, ahol a gyárak és üzemek dominálnak. Ez a technikai fejlődés és a modernizáció jellemzője, amely a korabeli társadalom átalakulását szimbolizálja.

4. Szociális kérdések: A költeményben József Attila visszatérő témákat dolgoz fel, mint például a szegénység, a munkássors, a társadalmi egyenlőtlenségek. A költő érzékletesen ábrázolja a szegény, elhanyagolt városrész lakóinak életét és küzdelmeit.

5. Hangulat és atmoszféra: A "Külvárosi éj" verse sűrű, sötét és melankolikus hangulatot közvetít, amely az éjszaka sivárságát és a város peremén élő emberek kilátástalanságát fejezi ki. A költő a városi éjszaka hangulatát, a szegény emberek mindennapjait és a technikai világ hatását egyaránt ábrázolja.

Összességében József Attila "Külvárosi éj" című verse számos érdekes irodalomtudományi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. A modernista költészet jellemzőit hordozza, szimbolikus elemeket használ és aktuális társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A verse mély hangulatot és atmoszférát közvetít, amely sokakat megérint és elgondolkodtat.

A vers első néhány sora a városi éjszaka hangulatát festi le. A mellékudvarból induló fényháló emelkedése arra utal, hogy a modern világban a mesterséges fények egyre dominánsabb szerepet játszanak az éjszakai tájban. Ez összefüggésbe hozható a mai technikai fejlesztésekkel és a mesterséges világítással, amelyek lehetővé teszik, hogy a sötét éjszakai tájat felvilágosítsuk.

Az éjszaka hangulatát tovább erősíti a csönd, amelyben csak a súroló kefe hangja hallható. Ez a rész azt sugallja, hogy a modern városokban a zaj szintje alacsonyabb lehet az éjszaka folyamán, és ez lehetővé teszi a csendesebb tevékenységek végzését.

A következő részben a versben szereplő tartományoknak tulajdonítva az emberi tulajdonságokat - "azon tünődik, hulljon-e", "sulajok az égen", "öhm”, "sóhajt az éj" - az emberek és a természeti táj összefonódik. Ez a szemléletmód az ember és a környezete közötti kölcsönhatások és kapcsolatok lehetőségét hangsúlyozza, és utalhat az ökológiai tudomány legfrissebb kutatási területeire.

A versben szereplő gyárak és üzemek leírása utalhat az ipar fejlődésére és az emberi tevékenység hatására a természetre. Az omladék gyárak jelenléte arra utal, hogy a modern vívmányoknak is van élettartama, és ezek hatása hosszú távon is érezhető. A készülő sötét és a csönd talapzata a természeti tényezők fejlődésére utal, amelyek alkalmazkodnak az emberi tevékenységekhez.

A szövőgyárakban a hold lágy fénye a fonálra és a szövőszékekre vetítve utalhat az anyagok és a fény feldolgozásához és manipulálásához kapcsolódó technológiákra és ezek tudományos alapjaira.

Az utolsó részben a természeti környezet jellemzése, mint például a szél, a rétek és a víz, további lehetőséget nyújt a modern ökológiai kutatások reflektálására és a természeti jelenségek környezetre való hatásaira.

Ez a vers József Attila által leírt környezeti elemek részletes bemutatása által lehetőséget nyújt arra, hogy a természeti tudományos kutatásokkal kapcsolatos legfrissebb felfedezéseket és eredményeket összekapcsoljuk, és általában a természettudományok mai állapotát.

A vers teológiai szempontból a városi éjszakát és annak hangulatát ábrázolja. A költő által megjelenített képek és metaforák segítségével a vers olyan témákat érint, mint a sötétség, a nyomor, a munka, a remény és a vallás.

Bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő képek és motívumok kapcsolódnak az Ószövetségben található prófétai könyvekhez, ahol a városokban uralkodó sötétséget és a nyomort gyakran szimbolizálták. Ezek a képek a háborús időkben és a gazdasági válságban szerzett tapasztalatokra utalhatnak, amikor a városokban szegénység és kétségbeesés uralkodott.

Patrisztika szempontjából a versben megjelenő képek és motívumok kapcsolódnak az egyházatyák által képviselt lelki és teológiai gondolkodáshoz. A sötétség és a nyomor megjelenítése az ember lelkében zajló harcra és a spirituális szenvedésre utalhat. A versben megjelenő városi éjszaka ábrázolása pedig a világiasság és spirituális vágyak közötti ellentétet tükrözheti.

Skolasztika szempontjából a versben megjelenő képek és motívumok kapcsolódnak a középkori teológia és filozófia jellegzetes témáihoz. A városi éjszaka atmoszférája és a munkára vonatkozó utalások a korabeli világi munka és az isteni rend közötti kapcsolatot tükrözhetik. Az üzemek és gyárak megjelenítése pedig a technológia fejlődésére és annak hatásaira utalhat.

A versben megjelenő képek és motívumok más szemszögből is megközelíthetőek. Például az éjszaka és a sötétség általánosan kapcsolódik az emberi tapasztalatban jelentkező spirituális vágyakhoz és az ismeretlenhez való viszonyhoz. A városi lét problémái, mint a szegénység és a reménytelenség, általánosan felvetik a társadalmi igazságosság és a humanitárius kérdések témáit. A versben megjelenő munka és remény motívumai pedig kapcsolódnak az emberi élet és küzdelmek tematikájához.

Összességében a vers teológiai szempontból a sötétséget, nyomort és reménytelenséget ábrázolja, esetenként spirituális és filozófiai dimenziókkal összekapcsolva. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai segíthetnek a verselemzés során azonosítani és értelmezni a versben rejlő mélyebb összefüggéseket és jelentéseket.