Csin-bin

- Hoppsz, hopp! Mint bő parasztleányok
szoknyába suttyant adomája,
elszállsz az ég alól, vagányok
félig ludtalpú Attilája;
s tünő, foltozott fenekedre,
hol aranygyapjas rended hordod,
tátva bámulnak kecske, medve
s szüzek! anyókák! napraforgók!

Medália

Hiába, hogy tegnap sem ettem,
evett az ördög énhelyettem
csülköket, országot, jövendőt.
S bár ő töltötte meg a bendőt -

helyén a holdaknak, napoknak,
vad ürülékeim ragyognak,
pecsétei disznó halálnak!
Hancuroznak és muzsikálnak...

1929. máj.


Elemzések

A "Két keserves" című versben József Attila a teológiai kérdéseket ihlető témákat kifejező módon használja. A versben érdekes összefüggéseket találunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira vonatkozóan.

A vers első részében - a "Csin-bin" című részen - József Attila egy allegorikus képet fest az égről alá szálló két lantosról. Ezek az ég alól leszálló lantosok az isteni üzenetek képviselői lehetnek, akiket a parasztleányokhoz hasonlít. Ezzel a képpel utal a bibliatudományra, amely az Isten üzenetének elemzésével foglalkozik. A lantosok félig ludtalpú Attilája - ezzel utalva a történelem nagy, de szembeszálló alakjaira - tehát akár az egyházatyákra is lehet utalása. A lantosok ezután elhagyják a földet, és csaknem varázsütésre a foltozott fenekű paraszt szoknyába kerülnek, ahol a tudatlanság és az igénytelenség jelképei vannak jelen, például a kecskék, medvék, szüzek, anyókák és napraforgók. Ez a rész a patrisztika felfogására utal, amely hangsúlyozza az isteni üzenetek közvetítését és azt, hogy ezeket az üzeneteket az emberek érthető formában kell közvetíteni.

A vers második részében - a "Medália" című részen - József Attila személyes vallomást tesz, amelyben a lelkében keletkező ürességgel és az elnyomó önkéntelen élettel foglalkozik. Ezzel utal a skolasztikára, amely a Katolikus Egyház középkori filozófiájának egyik ága volt. A skolasztika a hit és a racionalitás közötti kapcsolatot vizsgálta, és a versben megjelenő "evett az ördög énhelyettem" sor talán az emberi létezésben rejlő ellentmondásokra utal, amelyeket a skolasztika próbált megmagyarázni vagy egyensúlyba hozni.

A vers egészében tehát megtalálhatók a teológiai szempontokhoz kapcsolódó üzenetek és allegóriák, amelyek a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is utalnak. Mindemellett a vers lehetőséget ad más nézőpontok vizsgálatára és értelmezésére is, ami még tovább gazdagíthatja az értelmezést.

József Attila "Két keserves" című versét természettudományos szempontból is értelmezhetjük. A versben felmerülő képek és motívumok számos összefüggést mutatnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel.

Az első négy sorban a "hoppsz, hopp!" felkiáltással a költő arra utal, hogy az emberiség folyamatosan halad előre a technológia és a tudomány terén, és ez a fejlődés rohamos ütemben történik. A "szoknyába suttyant adomája" pedig a technikai fejlődés uralma alá vonja az embert, szimbolizálva ezzel a modern világ rohanását.

Az "él alól, vagányok" kifejezés egyfajta repülést, vagy talán az űrutazás lehetőségét jelzi. Itt a "félig ludtalpú Attilája" metafora valószínűleg a tudományos felfedezésekben rejlő szépségre utal, amelyeket csak néhány kivételes ember képes megérteni és felfogni.

A "foltozott fenekedre" kifejezés arra utalhat, hogy a világ még mindig sok kérdést rejt, amelyeket a tudomány még megválaszolatlanul hagy. Az "aranygyapjas rended" pedig a természet törvényeire, az univerzum rendjére utal, amelyet még mindig csak részben ismerünk.

A vers második részében található "üres tér ura", "vad ürülékeim" és "disznó halála" kifejezések az űrkutatás és a csillagászat területére utalhatnak. Az emberi tevékenység és jelenlét nyomai is megjelennek az űrben, és a csillagászat segítségével tanulmányozhatjuk a csillagok és a galaxisok keletkezésének folyamatát.

A versben jelentőséggel bír az idő dimenziója is. A "1929. máj." dátummal a költő rögzíti a vers írásának időpontját, és ez a tény is összefüggésbe hozható a természettudomány fejlődésével. Az adott időpontban történt tudományos felfedezések, kutatások határozzák meg az emberek világlátását és gondolkodását.

Összességében a "Két keserves" vers számos olyan motívumot tartalmaz, amelyek összekapcsolhatók a természettudomány fejlődésével és a modern világ jelenségeivel. Ugyanakkor a költőnek a tudományos felfedezések iránti kíváncsisága és csodálata is megjelenik a versben.

József Attila Két keserves című versének elemzése irodalomtudományi szempontból számos összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

1. Tematika:
A versben a verstan (verselési mód) a népies balladára utal, amely a magyar irodalomban jelentős helyet foglal el. A népies balladák eredete a középkori népköltészetben keresendőek, és később is megjelentek a romantikus korszakban is. A versekben rendszerint társadalmi, politikai vagy szerelmi témák jelennek meg, és az emberi sors megrendülése, a kilátástalanság és az elidegenedés érzése is gyakran jellemző.

2. Képek:
A versben gyakran találkozhatunk képekkel és szimbólumokkal, amelyek a szépirodalomban elterjedtek. Például a "szoknyába suttyant adomája" metaforikus képet alkot, amely a magával ragadóan vonzó személyre utal. Az "aranygyapjas rended" szimbolizálja az értéket és a gazdagságot.

3. Költészeti időszak:
József Attila a 20. századi modern magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Az "Két keserves" című vers a modernizmusra utal, amelyet a század elején tapasztalható irodalmi irányzatok jellemzettek, mint az expresszionizmus vagy a szürrealizmus. Ezenkívül József Attila munkássága is kapcsolatba hozható az európai avantgárd mozgalmakkal, mint például a dadaizmussal vagy a szürrealizmussal.

4. Motívumok:
A versekben gyakori motívumok találhatók meg, amelyek az irodalomban és a művészetben széles körben használtak. Ezek közé tartozik az elidegenedés, az ördög és a művészi szenvedés motívuma.

5. Időbeli keret:
A vers 1929 májusában íródott, ami az irodalomtörténetben egy fontos időszakra utal. Ebben az időszakban Magyarországot a gazdasági, politikai és társadalmi válságok jellemzik. Ez befolyásolhatta és inspirálhatta a vers tematikáját és hangulatát.

Összességében József Attila Két keserves című verse számos kapcsolódási pontot mutat az irodalomtörténetben, mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Tematikájában, verstanában, képeiben, költészeti időszakában, motívumaiban és időbeli keretében is megfigyelhetők az irodalom más alkotásaival való összefüggések.