A szobakonyhán félhomály van.
Az alkóv mögött szendereg
csücsörgő szájjal, rongy pólyában
s fölnyög néha egy kisgyerek.

Rezeg, rándul, mint őszi szélben
tócsa a rideg köveken.
Egy kislány, gondolkodva mélyen,
ül a sarokban félszegen.

Csak ketten élnek az alkóvban,
kiket vágy éltet s gyűlölet.
Bundás kutyával, megkopottan,
Rákóczi-árny az ágy felett.

A kislány hétéves. Kiszökne
s itt benn ugrálni sem lehet.
A mama lelkére kötötte
ezt a dögöt, a gyermeket.

Futna!... Ám oly nagyon tünődik,
hogy majdnem elalszik bele.
Erőt is érez, hogy a földig
egy várost lerontson vele.

... Ám dagadt szemét nyitja s menten
fölsír a csöpp fiúgyerek.
A lányka végigméri; csendben
megmelegíti a tejet.

A kékülő arcú gyerekre
mereven néz és hallgatag.
Fakó haján, mint halott lepke,
lógatja szárnyát a szalag.

Majd az ordító szájba tolja
a tejes üveg cucliját.
A fiú köhög fuldokolva
s mint bot, ha törik, úgy kiált.

Mint tenger, ráng az apró termet;
a cucli csöpög, mint a csap;
a lány elveszi és a gyermek
nyel, vonít és utánakap.

Majd ismét a szájába nyomja,
mert már csak tátog és feszül
s mire az szopva megnyugodna,
kiveszi ajkai közül.

A gyermek nem tudja, örüljön,
vagy sírjon véghetetlenül;
haragja rázza. A tej följön
kis gyomrából s ajkára ül.

Akárha most született volna,
oly vörös; fején az erek,
mint pondrók, másznak vonagolva;
lába nagyujja megmered.

Üvölt és hápog; szopna s retteg.
Inyével a homályba kap.
Csak mikor istenek születtek,
szülőkben kélt ily iszonyat.

A gyermek irtózattól nyirkos, -
ha adja, miért veszi el?
A leány hideg, mint a gyilkos.
Az udvaron vak énekel.

Igy játszik egy félóra hosszat,
némán és mosolytalanul.
Mikor egy szomszéd nő kopogtat,
megrezzen, mégis válaszul

lágyan szól ki a hasadékon:
"Tán most kap szegényke fogat!"
Aztán az alkóvba ül s vékony
tíz kis ujjával játszogat.

Az anya este - hetek óta
így van ez - ölébe veszi
fiát, az őt marokra fogja
s az édes tejet nem eszi.

Az üveg láttán sírni kezd el;
csak az öl erős melegét
kéri s mint roskadt öregember,
reszketve húnyja le szemét.

Az anya nem tudja, mi lelte,
(kendőjét ekkor veti le).
A kisleánynak perg a nyelve:
"Időben adtam ennie."

"Mama, engedjen főzni engem!"
Már frissen, vidoran nyafog.
A mama fáradtan, esetten
érzi, aludni volna jobb...

Éjjel a csillagok nem égnek,
évszakok sírnak és egek.
Álmában sír az anya s ébred,
azt hiszi, sír a kisgyerek.

Azon néma vinnyogás dermed.
Az anya ágyából kikel -
úgy látja, mosolyog a gyermek,
és megnyugodva alszik el...

Mikor munkába siet reggel,
készít egy kis tízórait
s indul. A kisleány is felkel
s míg ruhát ölt, fogadkozik.

De nyomja nagy magánya itt benn,
kín löki - játsszék odakint.
Ismét fölsír a gyermek s minden
előlről kezdődik megint.

1934. nov.


Elemzések

A vers teológiai szempontból is értelmezhető, és egyszerre mutatkozhat meg benne a szenvedés és a remény motívuma.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő szenvedést érzékletesen mutatja be József Attila. A gyermek és az anya helyzete hasonlítható az Ószövetségben található sanyarú sorsú nőkhöz és gyermekekhez. A gyermek születése komor és nyomorúságos körülmények között történik, ami megegyezik a betlehemi jászolhoz való hasonlósággal. Az anya képtelen gondoskodni a gyermekéről, és a szenvedés, a reménytelenség és tehetetlenség érzése áthatja az egész verset. Ebben a kontextusban a fiúgyerek lehet Jézus szimbóluma, aki értünk meghal és szenved.

A patrisztika nézőpontjából nézve a versben megjelenő szenvedés Isten akaratával és ígéreteivel való kapcsolatot is érinti. Az anya és a gyermek a remény vesztesége közepette is keresik a hitet. Az anya a cselekvésképtelensége ellenére is ragaszkodik a gyermekhez, és próbálja enyhíteni szenvedését. Az újszülött vörös arca pedig lehet a megváltás szimbóluma, hiszen Isten Jézuson keresztül nyújt megváltást és reményt a világnak.

A skolasztika nézőpontja szerint a vers a lélekbeli szenvedés és az anyai szeretet konfliktusával is foglalkozik. Az anya képtelen megnyugtatni a gyermekét, és a gyermek teljesen tehetetlen, és csak az anya melegét kéri. A versben megmutatkozik az emberi természet korlátozottsága, és az anyai szeretet ereje és hatalma. A skolasztika is rámutat arra, hogy bár az ember szenved, a szeretet és az anyai gondoskodás megmentheti és megnyugtathatja.

A vers tehát a szenvedés, remény és szeretet témájaként teológiai szempontból is értelmezhető, és bemutatja a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai közötti összefüggéseket.

A vers alapvetően nem direkt módon kapcsolódik a mai természettudományos felfedezésekhez. Azonban, az élet rögös útját bemutatva érintheti az emberi természet és az evolúció kérdéseit. A verselemzés során az alábbiakat lehet megfigyelni, amelyek a természettudományhoz kapcsolódhatnak:

- Az ember és az állatok közötti kapcsolat: A versben megjelennek az emberi és állati szereplők, mint a bundás kutya és az idősödő kislány. Ez azt mutatja, hogy az ember és az állatok közötti kapcsolatok és kölcsönhatások az emberi társadalmak alakulását is meghatározzák, és ezek a kapcsolatok lehetnek részei az etológiának, az állat viselkedésének kutatásának.

- Az evolúció és az öröklődés: A versekben megjelenő gyermek és anya közötti kapcsolatot meg lehet értelmezni az evolúció és az öröklődés szempontjából. Az anya gondoskodása és ösztönös viselkedése, valamint a gyermekkel való kötődés és az anyai szeretet a fajfenntartás adaptív stratégiáját jelenti. Ez szorosan kapcsolódik a genetikai és evolúciós pszichológiához.

- Egyensúly az ökoszisztémában: Az állatok és emberek közötti kapcsolatok bemutatása arra is utalhat, hogy az emberi társadalmak és az ökoszisztémák kölcsönhatása és az emberi tevékenység hatása az élővilágra fontos témák a mai természettudományban. Az ember fejlődése és terjeszkedése hatással lehet az állat- és növényfajokra, és elengedhetetlen az egyensúly fenntartása a természetben.

Azonban fontos megjegyezni, hogy a vers irodalmi műfaj, és a fenti témák inkább allegorikus elemekként jelenhetnek meg, amelyek képeket és érzelmeket keltve ábrázolják az emberi létet és a társadalmi viszonyokat. A vers elsősorban lírai értelemben fogalmazza meg a szenvedést és az elidegenedést, és ezt a természettudományos témákat jellemzően csak mellékesen érintheti.

A vers alapvetően József Attila ISZONYAT című művéhez tartozik. A költemény egy szobakonyhában játszódik, ahol félhomály uralkodik. A háttérben egy kisgyerek sírdogál, és egy kislány ül, mélyen gondolkodva. Az alkóvban csak ketten élnek, akiket vágy és gyűlölet éltet. A kislány nem tudja elhagyni a szobát, mert édesanyja rákötötte a gyermeket lelkére. Azonban a gyereknek erős a vágya elszökni, eljutni egy városig, és lerontani azt. A lányka meleg tejet készít neki, majd kegyetlenül játszik vele, miközben a gyermeket az egyik pillanatban ösztönösen táplálja, a másikban pedig megfosztja attól. A gyermeket az olyan istenek születése kíséri, akiket irtózattal és rettegéssel fogadnak. A versben többször visszatér a hidegség, az élet elutasítása, az elfojtott érzelmek és az anyai szeretet hiánya.

Az alábbiakban bemutatom az egyes irodalomtörténeti és szépirodalmi összefüggéseket:

- A vers szorosan kapcsolódik József Attila lírájához és a szocialista realizmus korszakához a magyar szépirodalomban. József Attila nehezen kategorizálható költőként ismert, aki az önkifejezés és a társadalmi elnyomottság témáit dolgozza fel verseiben.

- A versekben megjelenő elnyomottság, nyomorúság és megpróbáltatások jelentősége összefügg a magyar líra hagyományaival, mint például Ady Endre vagy Babits Mihály műveivel. Ezek a költők is a szegénység, a társadalmi igazságtalanságok és a belső lelkizmus témáit dolgozták fel verseikben.

- József Attila ISZONYAT című versében általános emberi sorsokat mutat be, amelyek általánosabb, szimbolikus jelentésű kérdéseket vetnek fel a lét, az elnyomás és az emberi kapcsolatok területén. Ezek a témák a világirodalom számos művében is megjelennek, például Nikosz Kazantzakisz vagy Albert Camus könyveiben.

- A versben megjelenő gyermekek szenvedése és kegyetlen bánásmódja összefüggésben áll azokkal a világirodalmi művekkel, amelyek a gyermeki ártatlanság elvesztését és a gyermekkori szenvedést ábrázolják. Ilyen példa Charles Dickens "Oliver Twist" című regénye, vagy Antoine de Saint-Exupéry "A kis herceg" című műve.

- A versben megjelenő anyai szeretet hiánya, hidegség és kegyetlenség összefüggésben áll az olyan irodalmi művekkel, amelyek az anyaság és a családi kapcsolatok tagadásának vagy elutasításának témáját boncolgatják. Példák erre Sylvia Plath "The Bell Jar" című regénye vagy Virginia Woolf "A házasság" című regénye.

Ezen összefüggések alapján József Attila ISZONYAT című versét irodalmi művek és szerzők kontextusában értékelhetjük és elhelyezhetjük a magyar és nemzetközi szépirodalom területén.