Füstöl a víz, lóg a káka
kókkadón a pusztaságba.
Dunnába bútt fönn a magas.
Sűrű csönd ropog a havas
      mezőben.

Kövér homály, zsíros, csendes;
lapos lapály, kerek, rendes.
Csak egy ladik, mely hallhatón
kotyog még a kásás tavon
      magában.

Jeges ágak között zörgő
időt vajudik az erdő.
Csattogó fagy itt lel mohát
s ideköti csontos lovát
      pihenni.

És a szőlő. Közbül szilva.
A tőkéken nyirkos szalma.
Sorakozó sovány karók,
öreg parasztoknak valók
      járkálni.

Tanya, - körülötte körbe
fordul e táj. A tél körme
oldaláról egy keveset
repesztgeti még a meszet;
      eljátszik.

Az ól ajtaja kitárva.
Lóg, nyikorog, szél babrálja.
Hátha betéved egy malac
s kukoricatábla szalad
      csövestül!

Kis szobában kis parasztok.
Egy pipázik, de harasztot.
Ezeken nem segít ima.
Gondolkodva ülnek im a
      sötétben.

Uraságnak fagy a szőlő.
Neki durrog az az erdő.
Övé a tó s a jég alatt
neki bujnak a jó halak
      iszapba.

1932. jan.


Elemzések

A vers egy vidéki tájleírást ad, melyet József Attila képezi le. A versekben megjelenő motívumok és képek összekapcsolhatóak a magyar és nemzetközi szépirodalom különböző műveivel.

Az első sorokban felsorolt képek és a hangulat megteremtése kapcsolódhat a romantika korai verseihez, például a brit költő John Keats műveihez, amikben gyakran jelenik meg a természet, a közvetlen tapasztalatok bemutatása.

A versekben megjelenő csend, sűrű csönd és csöndes hangulat a japán haikukra emlékeztet, melyekben gyakran hangsúlyozzák a csend és a természet közötti szoros kapcsolatot. József Attila versét tehát össze lehet kapcsolni a japán haikukkal, például Matsuo Basó verseivel.

A versben megjelenő szőlőérés képe és a vidéki tájleírás kapcsolódhat a XIX. századi orosz irodalomhoz, például Anton P. Cséhov novelláihoz, amikben a vidéki életet ábrázolja és a természeti képek fontosak.

A versben megjelenő parasztok képei és a vidéki táj kapcsolatban állhatnak a magyar realista irodalom képviselőivel, mint például Mikszáth Kálmánnal vagy Móricz Zsigmonddal. Ezekben a művekben a paraszti életmód és a vidéki táj része a történeteknek, és azonosíthatóak József Attila verseiben megjelenő képekkel.

A vers a magyar irodalomban sem a korára, sem később nem kapcsolódik szorosan egy konkrét irányzathoz vagy költőhöz, viszont a verselemzés során azonosíthatóak a klasszikus magyar líra jellemzői, és megfigyelhető, hogy a költő milyen módon használja a versformát és a képeket a saját ezen időszakra jellemző műveiben.

A vers többféle teológiai szempontból is értelmezhető.

Bibliai nézőpontból vizsgálva a verset, az első sorban található "Füstöl a víz" kép az időben haladó, változó világot jelképezi, amely az ószövetségi zsoltárokban is gyakran előfordul. A "lóg a káka" kifejezés pedig arra utal, hogy a természetben jelenlevő gabonafélék, mint a káka, még nem értek be teljesen, nincsenek készen az aratásra. Ez a gondolat az emberi életbe is átültethető: az emberek is folyamatos fejlődésen mennek keresztül, még nincsenek készen a teljes értelmezésre és beteljesedésre.

A bibliatudomány szempontjából a versben található természeti képeknek is jelentőssége lehet. Például a "lapos lapály" és "kerek, rendes" kifejezést úgy lehet értelmezni, hogy József Attila alkotásában a természet rendje és szervezettsége jelenik meg, mint ahogy a teremtés során Isten is szeretettel és gondoskodással teremtette a világot.

A patrisztikus nézőpont szerint a versben a természetnek és az embernek is megvan a maga rendeltetése és célja. A "járkálni" kifejezés például arra utalhat, hogy az öreg parasztok ismételten végzik a mindennapi feladataikat, munkájukat, mert ez az ő rendeltetésük és küldetésük. A "Gondolkodva ülnek" kifejezés pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az életben fontos a reflexió és elmélkedés, az embernek időt kell szentelnie a belső világára.

A skolasztikus nézőpont szerint a versben található ellentétek és kontrasztok is részei lehetnek a keresésnek és fejlődésnek. A "sűrű csönd ropog a havas mezőben" kifejezés például az ellentétre utal, ami a csönd és a ropogó hang között keletkezik. Ez a kontraszt kifejezheti a természet és az ember viszonyát is: az ember boldogságot találhat a természetben, de ugyanakkor ott van a hiányérzet és a vágyakozás is, amiket a természet nem képes beteljesíteni.

Természetesen más nézőpontok is bevonhatóak az elemzésbe, attól függően, hogy melyik teológiai irányzatot és szempontot szeretnénk kiemelni.

A József Attila "Holt vidék" című versében kevés olyan konkrét elem található, amelyek közvetlenül kapcsolhatók a mai természettudományos felfedezésekhez. Azonban, a versben megjelenő természeti jelenségek és tárgyak alapján néhány érdekes kapcsolatot lehet felállítani a modern természettudománnyal.

Először is, a vers kezdete a víz füstölésével kezdődik. Bár a víz nem füstöl természetes körülmények között, talán ezt a jelenséget a modern tudomány a termálforrásokkal és gejzírekkel hozhatja összefüggésbe, amelyek forró gőzt bocsátanak ki a felszínre. A "kókkadó" pusztaság képe a modern ökológia szempontjából jelentheti a kiterjedt területek pusztulását vagy megtisztulását, amelyeket a klímaváltozás vagy a környezeti ártalmak okozhatnak.

A versekben bemutatott hideg és hóval borított mező a modern meteorológia által bemutatott hideg klímazónákat idézheti fel. Az idézik a havas tájakat, ahol a hó vastag rétege kialakul a hideg időjárás miatt. A versekben említett jeges ágak és csattogó fagy a modern fagykutatók érdeklődését felkelthetik, akik tanulmányozzák a fagy képződését és hatásait a növényekre és az állatokra.

A "szőlő" és "tőkék" megemlítése a modern szőlőtermesztéssel hozható összefüggésbe. A modern agronómiában vizsgálják a szőlőültetvényeket, a termesztési módszereket és az éghajlati hatásokat a szőlő növekedésére és termésére. Ezenkívül, a következő sorokban említett "szilva" és "karók" talán a modern gyümölcstermesztéshez kapcsolódhatnak, ahol a szilvaültetvényeket támrendszerrel tartják a növekedés és a termés támogatása érdekében.

A szoba sötétben ülő "kis parasztok", akik gondolkodnak, utalhatnak a modern társadalomra, ahol az oktatás és a tudományosság fontos szerepet játszik. A szövegben említett "pihenni" és "heti fagy" kifejezések a modern erdőtudományhoz, a klímaváltozáshoz és a növények életciklusához kapcsolódhatnak, ahol az erdők állapota és változása folyamatos kutatás tárgya.

Összességében bár a versben kevés konkrét kapcsolat található a mai természettudományos felfedezésekkel, a József Attila által festett képek és jelenségek mégis lehetőséget adnak arra, hogy megvizsgáljuk a mai természeti világot és a modern tudományos kutatásokat. A természeti jelenségek és tárgyak a klímaváltozás, a természeti katasztrófák és az emberi tevékenységek hatásának vizsgálatára utalhatnak.