József Attila "Ha lelked, logikád..." című versét irodalomtudományi szempontból értékelve több összefüggést is fel lehet idézni a magyar és nemzetközi szépirodalomban.
Elsőként érdemes megemlíteni a vers lírájának és logikájának kapcsolatát. József Attila itt azt sugallja, hogy a líra, vagyis a költészet is egyfajta logika. Ez a gondolat az irodalomtudományban is megjelenik, amikor a verselés és a költészet rendszerére helyezik a hangsúlyt. Az irodalomtörténészek sokszor vizsgálják, hogyan épül fel egy vers, hogyan alkot a költő logikát és ritmust a sorokkal.
A versben megjelenő "költő én vagyok" kijelentés a költői önreflexióra is utal. Ez a motívum szintén felbukkan a magyar irodalomban, például Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső verseiben is, ahol a költői szerep és az identitás kérdéseivel foglalkoznak.
Továbbá, a versben megjelenik a "kertemben érik a leveles dohány" kép is, amely egyfajta természeti költészeti motívum. A természet és a kert metaforái számos irodalmi műben felbukkannak, ahol a költők gyakran használják a növények és virágok jelképes jelentését. Ebben a versben is a líra és a logika, valamint a természet és a költészet közötti kapcsolatot hangsúlyozza József Attila.
Nemzetközi szépirodalmi szempontból is érdemes beszélni a vers egyetemes jelentőségéről. A lírikus költői önmeghatározásának kérdése és a líra és logika kapcsolata az egész világirodalomban jelen van. Például a romantika korában sok költő gondolkodott a líra és a logika viszonyáról, és számos költői manifestumban hangsúlyozták a líra önállóságát és képességét a logikával szemben.
Ezen kívül, az idő és hely megjelenése a versben egy olyan univerzális elem, amely a világirodalomban is visszaköszön. Az idő és hely váltakozása, vagy az időbeli korlátok feloldása több irodalmi műben is jelen van, például James Joyce munkáiban vagy a posztmodern irodalomban.
Végezetül, a vers szerkezetében is megtalálhatók olyan elemek, amelyeket a formai irodalomtudomány és a verseléstan is tanulmányoz. A szótagszámlálás és az ütemhangsúlyos ritmus elemzése, valamint József Attila specifikus verselési technikái, például az rímek vagy alliterációk használata mind arra utalnak, hogy a költő figyelmet fordít a forma és a hangzás részleteire is.
Összességében József Attila "Ha lelked, logikád..." című versét irodalomtudományi szempontból több összefüggésben is érdemes vizsgálni. Az irodalmi kérdések, mint a líra és logika viszonya, a költői önreflexió, a természeti motívumok vagy az idő és hely megjelenése mind jelentős témák a magyar és nemzetközi szépirodalomban.