Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

Gyémánthegyen állunk,
De zsebünkben kavicsok vannak.
Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk,
Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink.
Most könyörgések szomjazzák erőnket
És térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek,
Szívünkben a csillag megfagyott.

Igen. Igen.
Elsüllyedtek a haditengerészek:
Szelid révészek csónakáznak Isten felé.
Még a nagyon öregek is
Kiülnek a dolgok előtti egyszerű lócára
S türelmet prédikálnak messze,
A mulandóság halainak.
Igen, igen.

Ne higyjük el hát barátaim,
Hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk!
Mindent meg kell simogatni,
A hiénákat, a békákat is.

Gyémánthegyen állunk,
Szigorú hó, takard el bűneinket,
Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!
Te határtalan kristály!

1924


Elemzések

József Attila "Gyémánt" című verse irodalomtudományi szempontból számos érdekes összefüggést mutat a magyar és nemzetközi szépirodalomban.

A versben megjelenik a zsoltárok és imák szerepe, utalva a vallási és spirituális motívumokra. Ez a tematika a magyar irodalomban is jelen van, például Ady Endre "Imák" című versében, ahol a költő a világ szenvedéseire reflektál és Isten közbenjárását kéri.

A versekben megjelenő gyémánton és kavicsokon keresztül József Attila a kettősséget, a belső és külső ellentéteket fejezi ki. Ez a motívum megtalálható más költőknél is, például William Blake "Auguries of Innocence" című versében, ahol az ártatlanság és a rossz közötti feszültséget ábrázolja.

A versben gyakran visszatérő motívum a visszatérés, a visszaszerzés vágya. Ez a motívum kiemelkedően fontos a magyar irodalomban is, például Babits Mihály "A kétszarvú" című versében, ahol a költő a múltba vezető út megtalálásának fontosságát hangsúlyozza.

A haditengerész és a tenger motívuma a versben nemzetközi összefüggésben is értelmezhető. A tenger és a tengerészek romantikus és szimbolista irodalomban történő megjelenése például Sándor Petőfi "Tengeri hangulat" című verseiben és Charles Baudelaire "A szigetek csínye" című költeményében is felfedezhető.

A hiénák és békák megjelenése a versben utalás lehet az emberi lélek sötétebb oldalára, a kiszolgáltatottágra és az állati ösztönökre. Ez a téma gyakran előfordul modern és posztmodern irodalomban is, például T.S. Eliot "The Waste Land" című versében.

A vers végén a gyémánt és a hó motívumok jelennek meg. A gyémánt szimbolizálja a tisztaságot és a ragyogást, míg a hó a megtisztulást és a megújulást jelképezi. Ezek a motívumok többek között megtalálhatóak Emily Dickinson, Frank O'Hara és Sylvia Plath verseiben is.

A vers részleteiben ismerünk meg természettudományos összefüggéseket. Az első sorban találkozunk a zsoltárokkal, melyek a vallással, spiritualitással kapcsolódnak össze. Ezt a friss felfedezéseinkkel a kognitív tudomány területén is kapcsolatba hozhatjuk, ahol vizsgálják az emberi elmét, a vallásos hitet és a spiritualitást.

A második sorban a Gyémánthegy a természeti elemekkel, a hegyekkel és a bolygónk felszínének jelenségeivel hozható kapcsolatba. Azonban az ellentét is megfigyelhető, hiszen zsebünkben csak kavicsok vannak, melyek a földi anyagokra utalnak. Ez összefüggésben lehet a geológiai kutatásokkal és a földkéreg felépítésével.

A harmadik sorban a versben szereplő angyalok és fehér szárnyakkal ellentétben a költő megemlíti, hogy elfelejtettük ezt a saját lényünket. Ezt szemléletmódunk változásával és az evolúcióval hozhatjuk összefüggésbe. Az emberiség fejlődésével egyre távolabb kerültünk a természetes ösztöneinktől és az állati természetünktől, így "kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyainkat", vagyis elnyomtuk azokat.

A következő sorokban a könyörgések és a kopott kövek említése a földi problémákkal hozható kapcsolatba. A klímaváltozással, a kőzetek kopásával és az emberi tevékenységek hatásával foglalkozó természettudományi kutatásokkal kapcsolatos.

A következő részletek a haditengerészek elsüllyedését és a szelid révészeket említik, ami a természeti elemekkel, a tengerrel és az óceáni jelenségekkel áll összefüggésben. Ezen túlmenően az idős emberekről szóló rész is az élettani és az időskor kutatásával függ össze.

A következő sorokban megjelenített állatok (hiénák és béka) simogatása arra utal, hogy mindent meg kell tapasztalnunk, tanulnunk kell a természetben lévő élőlények viselkedéséből is. A természetvédelemmel, az állattan és az ökológiai kutatásokkal kapcsolódhat össze.

Végül a versben a Gyémánthegy újabb említése és a hó társítása a bűnök elborításához a természeti elemekkel való kapcsolatot erősíti. A természeti jelenségekkel, a hóval és a kristályokkal foglalkozó tudományterületekkel, például a klimatológiával, a meteorológiával és a kristálográfiával is össze lehet kapcsolni.

A verselemzés során először is érdemes áttekinteni a verset teológiai szempontból. A vers első sorában található "Mindenkor idejük van a zsoltároknak" kifejezés a zsoltárokat a bibliai zsoltárok könyvére utalja, amelyeket általában ima- és dicsőítő versekként énekeltek. Ezzel a sorral József Attila arra utal, hogy mindig vannak olyan időszakok és pillanatok az életünkben, amikor szükségünk van a megerősítésre, vigasztalásra és reményre, amit a zsoltárok közvetíthetnek. Tehát itt már az imádság, az istenhit jelen van.

A vers második részében a "Gyémánthegyen állunk" kifejezés szimbolikusan arra utal, hogy Isten jelen van az életünkben és hogy valamilyen különleges és értékes dologban részesülünk. Ugyanakkor a "zsebünkben kavicsok vannak" kifejezés arra utalhat, hogy mi emberek elfelejtjük ezt a különleges dologat és helyette a hétköznapi, jelentéktelen dolgokra figyelünk. Az "elfelejtettük, hogy angyalok voltunk" sorban pedig József Attila arra utal, hogy az ember szellemi és isteni lény, de gyakran erről megfeledkezik és nem él tudatosan ebben a valóságban.

A következő sorokban a verse az imádsággal és a hittel kapcsolatos további képekkel folytatódik. A "Most könyörgések szomjazzák erőnket" kifejezés arra utal, hogy a vers szerzője megtapasztalta az imádság erejét és a remény hiányát életében. A "térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek" kifejezés pedig a szenvedéssel és az emberi gyengeséggel kapcsolatos lehet.

A vers második részében a "Elsüllyedtek a haditengerészek" kép metaforikusan utalhat arra, hogy az emberek képesek elveszni a világ zajában és változékonyságában. Az "Isten felé csónakáznak" kifejezés a felemelkedést és a spirituális növekedést jelképezi. A "türelmet prédikálnak messze, a mulandóság halainak" kifejezés arra utal, hogy az idő múlása és a mulandóság felismerése által az emberek belátást nyerhetnek és türelmet tanulhatnak meg.

A vers következő része a tolerancia és az empátia fontosságára hívja fel a figyelmet. A "Ne higyjük el hát barátaim, hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk" kifejezés arra utal, hogy az erő és a hatalom helyett jobb a szeretet és megértés útját választani. Az "A hiénákat, a békákat is meg kell simogatni" kifejezés arra utal, hogy az embereknek minden teremtménnyel tisztelettel kell bánniuk és gondoskodniuk, hiszen mindannyian Isten teremtményei vagyunk.

A vers utolsó részében ismét visszatér az isteni jelenlét és a felsőbb erők szerepe. A "Gyémánthegyen állunk, Szigorú hó, takard el bűneinket" kifejezés arra utal, hogy Isten erejéből és tisztaságából remélhetünk megtisztulást és feloldást a bűnökből. Az "Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!" kifejezés arra utal, hogy Isten irgalma és megbocsátása képes feloldani a bűnöket és megnyitni az emberek szemét a spirituális világosságra. A "határtalan kristály" kifejezés pedig Isten végtelen és tökéletes erejét, ragyogását és tisztaságát jelképezi.

Összességében a versben található teológiai elemek, mint az imádság, az Isten jelenléte, a megtisztulás reménye és a spiritualitás, alapvetően vallási és hitbeli kérdéseket járnak körül. A versben megjelenő képek és metaforák segítenek a lelki és hitbeli tartalmak kifejezésében. A bibliai zsoltárok, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai pedig segíthetnek a vers kontextusának és jelentésének mélyebb megértésében.