A verselemzés során először is érdemes áttekinteni a verset teológiai szempontból. A vers első sorában található "Mindenkor idejük van a zsoltároknak" kifejezés a zsoltárokat a bibliai zsoltárok könyvére utalja, amelyeket általában ima- és dicsőítő versekként énekeltek. Ezzel a sorral József Attila arra utal, hogy mindig vannak olyan időszakok és pillanatok az életünkben, amikor szükségünk van a megerősítésre, vigasztalásra és reményre, amit a zsoltárok közvetíthetnek. Tehát itt már az imádság, az istenhit jelen van.
A vers második részében a "Gyémánthegyen állunk" kifejezés szimbolikusan arra utal, hogy Isten jelen van az életünkben és hogy valamilyen különleges és értékes dologban részesülünk. Ugyanakkor a "zsebünkben kavicsok vannak" kifejezés arra utalhat, hogy mi emberek elfelejtjük ezt a különleges dologat és helyette a hétköznapi, jelentéktelen dolgokra figyelünk. Az "elfelejtettük, hogy angyalok voltunk" sorban pedig József Attila arra utal, hogy az ember szellemi és isteni lény, de gyakran erről megfeledkezik és nem él tudatosan ebben a valóságban.
A következő sorokban a verse az imádsággal és a hittel kapcsolatos további képekkel folytatódik. A "Most könyörgések szomjazzák erőnket" kifejezés arra utal, hogy a vers szerzője megtapasztalta az imádság erejét és a remény hiányát életében. A "térdünk alatt lyukassá kopnának a kövek" kifejezés pedig a szenvedéssel és az emberi gyengeséggel kapcsolatos lehet.
A vers második részében a "Elsüllyedtek a haditengerészek" kép metaforikusan utalhat arra, hogy az emberek képesek elveszni a világ zajában és változékonyságában. Az "Isten felé csónakáznak" kifejezés a felemelkedést és a spirituális növekedést jelképezi. A "türelmet prédikálnak messze, a mulandóság halainak" kifejezés arra utal, hogy az idő múlása és a mulandóság felismerése által az emberek belátást nyerhetnek és türelmet tanulhatnak meg.
A vers következő része a tolerancia és az empátia fontosságára hívja fel a figyelmet. A "Ne higyjük el hát barátaim, hogy lapdák helyett ökleinkkel lapdáztunk" kifejezés arra utal, hogy az erő és a hatalom helyett jobb a szeretet és megértés útját választani. Az "A hiénákat, a békákat is meg kell simogatni" kifejezés arra utal, hogy az embereknek minden teremtménnyel tisztelettel kell bánniuk és gondoskodniuk, hiszen mindannyian Isten teremtményei vagyunk.
A vers utolsó részében ismét visszatér az isteni jelenlét és a felsőbb erők szerepe. A "Gyémánthegyen állunk, Szigorú hó, takard el bűneinket" kifejezés arra utal, hogy Isten erejéből és tisztaságából remélhetünk megtisztulást és feloldást a bűnökből. Az "Oldozd föl nyelvünket, mennyei világosság!" kifejezés arra utal, hogy Isten irgalma és megbocsátása képes feloldani a bűnöket és megnyitni az emberek szemét a spirituális világosságra. A "határtalan kristály" kifejezés pedig Isten végtelen és tökéletes erejét, ragyogását és tisztaságát jelképezi.
Összességében a versben található teológiai elemek, mint az imádság, az Isten jelenléte, a megtisztulás reménye és a spiritualitás, alapvetően vallási és hitbeli kérdéseket járnak körül. A versben megjelenő képek és metaforák segítenek a lelki és hitbeli tartalmak kifejezésében. A bibliai zsoltárok, a patrisztika és a skolasztika nézőpontjai pedig segíthetnek a vers kontextusának és jelentésének mélyebb megértésében.