A vers teológiai szempontból megfigyelhető szimbolikus elemekkel dolgozik, amelyek különböző teológiai irányzatokkal kapcsolatban is értelmezhetőek.
A versben központi szerephez jut a "gyenge szűz", akinek szimbolikus jelentősége lehet a keresztény teológiában. A gyenge szűz a szentek közül, az értetlen-szegény, kevésbé jelentős személyek közül kerül ki, akik azonban alázatos és hittel teli életükkel példaképekké válnak. A patyolat, amit imitálnak, az isteni szépséget és tökéletességet jelképezi. A gyászolás pedig az emberi szempontból átélt szenvedések, veszteségek egyfajta elfogadására utalhat.
A vers másik szimbóluma a "gyász", ami a teológiában az emberiség eredeti bűnének következményeire és a világba való romlottságra utal. A gyász, ami megremeg és mintázza fején fejedet, az emberiség bűne és szégyene. Ugyanakkor a versben megjelenik a megtisztulás, az újjászületés lehetősége is, amelyet a pirulni akarás jelképez.
A versben hangsúlyozottan szerepel az örökkévalóság motívuma, ami az örök gyászt és patyolatot jelképezi. Az örök gyász és patyolat iránti vágy az emberi elérhetetlen tökéletesség iránti vágyat is jelentheti. A hajat tartalmazó patyolat, ami a vérembe akar takarni, pedig az értékek és az élet fontosságát jelképezi.
A bibliatudomány nézőpontjából az érdekesség, hogy a gyász és a patyolat motívumai a Kivonulás könyvében is megtalálhatóak. Az exodus idején az izraeliták gyásztak a fogságban lévő testvéreikért és az elvesztett szabadságukért, miközben Istennek kellett viselnie az emberi bűn következményeit. Ezek a motívumok tehát az exodus történetével is összefügghetnek.
A patrisztika szempontjából a vers megjelenítheti az emberi bűn következményeit, és a megtérést vagy a megtisztulás lehetőségét. A szent atyák gyakran beszéltek az emberi bűnről és a megtérésről, amely által az ember újra Istennel való kapcsolatba léphet. A patristikus gondolkodás része lehetett az is, hogy az ember a szenvedéseken keresztül tanulja meg elfogadni önmagát és a világot, és ezen keresztül találja meg az isteni tökéletességet is.
A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhető a vallásos filozófiai gondolkodás szempontja, az ember és a világ viszonya. A skolasztikus filozófia hangsúlyozta az élettől való tartózkodást, az anyagi világtól való elvonulást, és az isteni tökéletességre való törekvést. A gyász és a patyolat motívumai feltehetően az anyagi világ szenvedésére és hiábavalóságára utalnak, és a végső tökéletesség, a végső boldogság az Istennel való egyesülést jelentheti.
Összességében a vers teológiai szempontból szimbolikus elemekkel dolgozik, amelyek megjelenítik az emberi bűn és szenvedés következményeit, valamint a megtisztulás és az isteni tökéletesség iránti vágyat. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira reflektálva pedig különböző teológiai nézőpontokat ötvözhet.