A gyenge szűz, a patyolat
már utánozza hajadat;
barna, barna,
mintha gyászolni akarna.

A gyász, a gyász is megremeg,
mintázza fején fejedet;
barna, barna,
mintha pirulni akarna.

Örök gyász, örök patyolat
irígyelik a hajadat.
Barna, barna,
mintha vérembe takarna.

1928. máj. - jún.


Elemzések

A József Attila "Gyász és patyolat" című versének természettudományos szempontból történő elemzése során fontos megállapítani, hogy a költő itt a természeti jelenségeket és az emberi érzelmeket összekapcsolva akarja ábrázolni.

A vers első sorai arra utalnak, hogy a patyolatanyag és a szűz hajának hasonlósága miatt a patyolat utánozza azt. A patyolat itt egyfajta emberi alkotás, amely a természeti anyagok struktúráját próbálja másolni. Ez a párhuzam az emberi technológiával és a természeti folyamatok másolásával kapcsolódik össze, vagyis a természettudomány új felfedezéseivel.

A vers második részében a gyász említése található, amely megremeg, és mintázza a fejét. Ez a sor utalhat az agyi struktúrák és a neuronhálózatok kutatásaira, amelyek lehetővé teszik az agy működésének és a gondolatoknak a jobb megértését. A gyász itt egyfajta képzettársítás az emberi érzelmekkel és az agyi folyamatokkal.

A költemény további részében az "örök gyász" és "örök patyolat" kifejezéseket használja, amelyek a hajára vonatkoznak, és azt állítja, hogy ezeket az anyagokat irígység övezi. Ez a rész a divat és a szépségipar kutatására utalhat, amely folyamatosan fejlődik, hogy új anyagokat fedezzen fel, amelyek megfelelnek a különböző emberi igényeknek és vágyaknak.

A vers egyfajta szimbólumrendszerrel dolgozik, ahol a természet és a természeti anyagok a költő érzelmi állapotát tükrözik. Ugyanakkor az emberi technológia és a divat világa kapcsolódik a természeti folyamatok kutatásához és a felfedezésekhez, amelyek Napjainkban a legfrissebb természettudományos fejlesztéseket jelentik.

A vers szövege és szerkezete alapján számos elemzési szempontot tárgyalhatunk.

- Tematika: A vers tematikája a gyász és a patyolat. A képek és metaforák jelentőségét alapvetően ez a két fogalom határozza meg. Ez a tematika széles körben releváns mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban, hiszen az emberi élet számos kultúrában jelennek meg a gyász szimbólumai, valamint a szépségről való elmélkedések.

- Az alkotás műfaja: Az alkotás egy rövid lírai vers, mely hangsúlyozottan személyes és érzelmes. Egy belső hangulatot jelenít meg, mely általánosabb érzelmeket ébreszthet olvasójában. Léteznek hasonló lírai versek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban, például a romantikus és szimbolista időszakok alkotásai.

- Az verses forma: A vers egyszerű és rímelő forma, amely három nyolcsoros strofára osztható. A rímek rendszere ABCBDBDB, amely a gyász és a patyolat egyaránt használt színeit tökéletesen hangsúlyozza. Az egyszerű, de mégis hatásos forma jellemzőe lehet számos lírai műre.

- A nyelvi eszközök: A versben használt nyelvi eszközök közül kiemelkedik a metaforák és az alakzatok használata. A gyászra és a patyolatra vonatkozó jelzőkben rejtőzik a lírai érzelmek gazdagsága és az erős vizualitás. A barna színek például a gyászt, a patyolatot, és a költő haját jelképezik.

- Irodalmi előzmények és hatások: József Attila versei a szimbolizmus és az expresszionizmus hatását hordozzák magukban. A romantikus és szimbolista irodalom erőteljes hatása is érződik műveiben. Ezen belül is a költő gyásztematikája többek között Baudelaire, Verlaine és Rimbaud gyászmotívumaira is utal.

- Az alkotás kontextusa: Az alkotás idején József Attila a magyar kultúra jelentős 20. századi költője volt. A művészeti és politikai környezet befolyásolta verseinek témáit és stílusát. Ebben az időszakban jelentősek voltak a modernista irányzatok és az avantgárd művészetek, amelyek hatást gyakoroltak József Attila művészetére.

- Kulturális összefüggések: A gyász és a patyolat motívumai visszaköszönnek a világirodalomban is. Számos költő és író használta ezt a metaforát, hogy kifejezze a szépség elmúlását és a fájdalmat. Egyes versekben ezek a motívumok általánosabban is értelmezhetők, hogy kifejezzék az emberi élet szenvedéseit és veszteségeit.

A vers teológiai szempontból megfigyelhető szimbolikus elemekkel dolgozik, amelyek különböző teológiai irányzatokkal kapcsolatban is értelmezhetőek.

A versben központi szerephez jut a "gyenge szűz", akinek szimbolikus jelentősége lehet a keresztény teológiában. A gyenge szűz a szentek közül, az értetlen-szegény, kevésbé jelentős személyek közül kerül ki, akik azonban alázatos és hittel teli életükkel példaképekké válnak. A patyolat, amit imitálnak, az isteni szépséget és tökéletességet jelképezi. A gyászolás pedig az emberi szempontból átélt szenvedések, veszteségek egyfajta elfogadására utalhat.

A vers másik szimbóluma a "gyász", ami a teológiában az emberiség eredeti bűnének következményeire és a világba való romlottságra utal. A gyász, ami megremeg és mintázza fején fejedet, az emberiség bűne és szégyene. Ugyanakkor a versben megjelenik a megtisztulás, az újjászületés lehetősége is, amelyet a pirulni akarás jelképez.

A versben hangsúlyozottan szerepel az örökkévalóság motívuma, ami az örök gyászt és patyolatot jelképezi. Az örök gyász és patyolat iránti vágy az emberi elérhetetlen tökéletesség iránti vágyat is jelentheti. A hajat tartalmazó patyolat, ami a vérembe akar takarni, pedig az értékek és az élet fontosságát jelképezi.

A bibliatudomány nézőpontjából az érdekesség, hogy a gyász és a patyolat motívumai a Kivonulás könyvében is megtalálhatóak. Az exodus idején az izraeliták gyásztak a fogságban lévő testvéreikért és az elvesztett szabadságukért, miközben Istennek kellett viselnie az emberi bűn következményeit. Ezek a motívumok tehát az exodus történetével is összefügghetnek.

A patrisztika szempontjából a vers megjelenítheti az emberi bűn következményeit, és a megtérést vagy a megtisztulás lehetőségét. A szent atyák gyakran beszéltek az emberi bűnről és a megtérésről, amely által az ember újra Istennel való kapcsolatba léphet. A patristikus gondolkodás része lehetett az is, hogy az ember a szenvedéseken keresztül tanulja meg elfogadni önmagát és a világot, és ezen keresztül találja meg az isteni tökéletességet is.

A skolasztika nézőpontjából a versben megfigyelhető a vallásos filozófiai gondolkodás szempontja, az ember és a világ viszonya. A skolasztikus filozófia hangsúlyozta az élettől való tartózkodást, az anyagi világtól való elvonulást, és az isteni tökéletességre való törekvést. A gyász és a patyolat motívumai feltehetően az anyagi világ szenvedésére és hiábavalóságára utalnak, és a végső tökéletesség, a végső boldogság az Istennel való egyesülést jelentheti.

Összességében a vers teológiai szempontból szimbolikus elemekkel dolgozik, amelyek megjelenítik az emberi bűn és szenvedés következményeit, valamint a megtisztulás és az isteni tökéletesség iránti vágyat. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika szempontjaira reflektálva pedig különböző teológiai nézőpontokat ötvözhet.