1. Hexaméterek

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

2. Rejtelmek

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe'.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.

3. Már két milliárd

Már két milliárd ember kötöz itt,
hogy belőlem hű állatuk legyen.
De világuktól délre költözik
a szép jóság s a szelid érzelem.
Mindenségüket tartani a fénybe,
mint orvos, ha néz az üvegedénybe,
már nem tudom, megadom magam kényre,
ha nem segítesz nékem, szerelem.

Ugy kellesz, mint a parasztnak a föld,
a csendes eső és a tiszta nap.
Ugy kellesz, mint a növénynek a zöld,
hogy levelei kiviruljanak.
Ugy kellesz, mint a dolgos tömegeknek,
kik daccal s tehetetlenül remegnek,
mert kínjukból jövőnk nem született meg,
munka, szabadság, kenyér s jószavak.

Ugy kellesz nekem Flóra, mint falun
villanyfény, kőház, iskolák, kutak;
mint gyermekeknek játék, oltalom,
munkásoknak emberi öntudat.
Mint minta, mint az erény a szegénybe,
s ez össze-vissza kusza szövevénybe,
társadalmunkba, elme kell, nagy fénybe',
mely igazodni magára mutat.

4. Buzgóság

Ha olyan buzgó volnék, mint szerelmes
s megbékülne e háborús család,
az emberek, keresném engedelmes
szívvel
az örökös ifjuság italát.

Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
ha pírban zöldel a fiatal ág -
bár búcsút int nekem... E fura dolgot
űzném,
az örökös ifjuság italát.

Fecseghetnének nyelves tudományok -
mind pártfogolna, ki szivébe lát:
legalább keressem, amire vágyok,
bár nincs,
az örökös ifjuság italát.

5. Megméressél!

Már nem képzelt ház üres telken,
csinosodik, épül a lelkem,
mivel az árnyakkal betelten
a nők között Flórára leltem.

Ő a mezőn a harmatosság,
kétes létben a bizonyosság,
lábai kígyóim tapossák,
gondjaim mosolyai mossák.

Ízét adja a tiszta víznek,
száját adja a tiszta íznek,
hazaszólít, amikor űznek,
szemében csikó legelészget.

Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
az ólálkodó semmi ellen
szól, pöröl szorongó szerelmem.

Érdekeimből megértettél,
bátorrá vakmerőből tettél,
kínlódtál, amig nem szerettél,
egész világom ege lettél, -

hát dícsértessél s hirdettessél,
minden korokon át szeressél
s nehogy bárkiben alább essél
mindig, mindenütt megméressél!

1937. febr. - márc.


Elemzések

József Attila "Flóra" című versét irodalomtudományi szempontból több szempontból is érdemes elemezni.

Először is, a vers formája a hexaméter, amely a klasszikus ókori görög és római epika és líra egyik alapvető versformája. Ez a versforma ritmikus és dallamos, és hosszú sorokból áll, amelyeket hat ütem vagy betű tagol.

A versben megjelennek szimbolikus és metaforikus elemek, amelyek közvetítik a szerző érzelmeit. Például a versek elején jellemzően hideg és sötét képek találhatók, például a "kásás hó", "elfeketült kupacok" és "meg alél a jég". Ezek a képek a nyomorúságot és a kilátástalan helyzetet jelképezik.

Ugyanakkor a versben szerepel egy Flóra nevű női alak. Flóra egy szerelmi objektumként jelenik meg a versben, és a versekben a szerző szerelméről és vágyairól beszél. Flóra neve és bája fényt és szépséget sugall, és ő az, aki boldogítja és inspirálja a szerzőt. A Flórára való vágy és szeretet szintén jelképezi a szépséget és az emberi boldogságot.

A vers harmadik részében megjelenik egy társadalmi és politikai jelentés is. A szerző a versekben a szeretetet és az emberi kapcsolatokat kapcsolja össze a társadalmi igazságossággal és a szabadsággal. A versben említett "munka, szabadság, kenyér" fogalmak a szociális igazságosságot és az emberi méltóságot jelképezik. A szerző beszél arról a vágyáról, hogy Flóra segítségével megvalósítsa ezt a társadalmi rendet és az emberek boldogságát.

Ez a vers tehát különböző szinteken értelmezhető. Az első szint a személyes és érzelmi szint, ahol a szerző a szerelemről és a vágyakról sokszorosan beszél. A másik szint a politikai és társadalmi szint, ahol a szerző a társadalmi igazságosságot és a szabadságot érinti. A vers nyelvezete és képisége jellemző az irodalmi költészetre, amelyben a szerző különféle képeket és visszatérő motívumokat használ, hogy kifejezze érzéseit és gondolatait. Ezek az irodalmi eszközök hozzájárulnak a vers gazdagságához és értelmezhetőségéhez.

A "Flóra" című vers természettudományos szempontból kevésbé értelmezhető, mivel inkább a személyes érzelmekre és vágyakra fókuszál. Azonban néhány részlet és szimbólum összekapcsolható a természettudományos felfedezésekkel.

Az első versszakban megjelenik a "hó", a "jég" és a "csatorna", amelyek a hideg évszakokat és az időjárás jelenségeit jelképezik. Azt is megemlíti, hogy a jég tovatűnik és a lé árad, ami az idő múlását és a természeti folyamatok változását is jelzi.

A második versszakban a "szellő", a "víz" és a "szív" is megjelenik, amelyek a természet elemeire utalnak. A vers szerzője összehasonlítja a szerelmet a természeti jelenségekkel, amelyek hasonlóan változékonyak és izgalmasak lehetnek.

A harmadik versszakban a "két milliárd ember kötöz" és a "szép jóság s a szelid érzelem" utal a világ népességének növekedésére és az emberi viselkedésre. A szerző azt mondja, hogy nélküled (Flóra) nem élhet, ami a szeretet fontosságát a társas kapcsolatokban hangsúlyozza. Ez összekapcsolható a mai pszichológiai kutatásokkal, amelyek a kapcsolatok és a boldogság közötti kapcsolatról beszélnek.

A negyedik versszakban a szerző az "örökös ifjuság italát" említi, amely egyfajta metaforikus kifejezés lehet az öregedés és az egészség kérdéseivel kapcsolatban. A versekből ítélve úgy tűnik, hogy a szerző szeretné megtalálni a boldogságot és az örökkévalóságot a szerelemben.

Az utolsó versszakban a természet szimbólumai nem jelennek meg, de itt is látható a szeretet és a vágy jelentősége. A szerző arra kéri Flórát, hogy mindig szeresse őt és "megméressék", ami az elfogadottság és megbecsülés vágyát mutatja.

Összességében elmondható, hogy bár a vers elsősorban a személyes érzelmeket és vágyakat hangsúlyozza, néhány részlet és szimbólum kapcsolható a természettudományos felfedezésekhez és a természet által inspirált érzelmekhez.

A vers teológiai elemzése során figyelembe vehetjük a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjait is. Ezek a megközelítések különböző módon értelmezhetik a verset a vallásosság és a teológiai gondolkodás kontextusában.

Bibliatudomány nézőpontja:
A bibliatudomány szempontjából a versben található képek és metaforák hivatkozhatnak a Szentírásra. Például, a szerelem és a szeretett személy ábrázolhatja a vallásos tapasztalatot, a lelki élvezetet, vagy akár Krisztus szeretetét az egyházzal való kapcsolatban. A versben megjelenő természeti képek jelképes értelmet is hordozhatnak, amelyek az isteni szeretet és gondoskodás megnyilvánulásával kapcsolatosak.

Patrisztika nézőpontja:
A patrisztika, azaz a korai keresztény gondolkodás, a teológiai értelmezésben nagy hangsúlyt fektet az emberi és isteni kapcsolatra. A versben megjelenő szerelmi vallomás és az isteni kegyelem között párhuzamot lehet találni. Egyes részekben József Attila felsorolja az isteni jóság szükségességét a világban, és kéri a szeretett személy segítségét a boldogság és a megszabadulás elérésében. Ezen gondolatok kapcsolódhatnak a patrisztikus teológusok feltételezéseihez, miszerint Isten kegyelme és szeretete nélkül az ember nem érheti el a boldogságot.

Skolasztika nézőpontja:
A skolasztika, azaz a középkori teológiai gondolkodás, pedig hangsúlyozza a racionális elemzést és érvelést. A versben megjelenő érzelmek és gondolatok a szeretett személyhez való kötődést és szeretetet jeleníthetik meg, amelyet a filozófiai kontextusban a skolasztika a szeretet szenvedélyével hozhat kapcsolatba. A versben megnyilvánuló vágynak a vágyott személy felé való irányulása és az ő szeretete mutathat a skolasztika eszméleteire, amelyek hangsúlyozzák a szeretet és a boldogság pozitív hatását az emberre.

Egyéb ötletek:
A versben megjelenő motívumok és képek többféleképpen értelmezhetők, nem feltétlenül korlátozódhatunk a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira. A versben található képek és szimbólumok szélesebb körben is vizsgálhatók, például a természet jelenléte és az abban megnyilvánuló szépség a teremtésre való utalásként is értelmezhető. A versben megjelenő vallomás, szeretet és vágy a személyes érzelmek és élmények kifejezésére is szolgálhat, amelyek mindenki számára érthetőek és megérintőek lehetnek.