Pillantásomtól az almák pirosodnak és gömbölyödnek,
térdigérő erős búzában henteregnek a fiúk, a lányok.
Én a magos fa ágán ülök, lelógatom a lábomat,
kacagásuk fürtjeimet megbodorítja.

Nem tudják ám a leányok, hogy én mennyire kedvelem őket.
Akkor szaladvást jönnének el, sokszázan gyűlnének össze itt körülöttem,
én meg a zöld leveleket két marokkal szórnám hajukba,
hanem előbb még minden szálat futtában is kétoldalt megcsókolnék.

Erősödik az ág alattam, erősödöm én is a világon,
sokaggancsú szarvasa hátán egyszer csak megérkezik a meztelen leányzó.
Akkor indult el, amidőn anyámra szememet fölnyitottam,
huszonegy éve már,
hogy elhagyta értem az erdőt.

1926. ápr.


Elemzések

József Attila Erősödik című versében természettudományos szempontból többek között a következő témákra lehet reflektálni:

1. Biológia: A vers első soraiban az almák pirosodásáról és gömbölyödéséről van szó. Ez utalhat az ősz közeledtére, amikor az érési folyamatban lévő gyümölcsök megváltoznak és érettebbé válnak az szervezetükben zajló biológiai folyamatok miatt.

2. Növénytan: A magos fán ülő szerző megfigyelése, hogy a búzaszemek a magasban lévő ág felett gördülnek, arra utalhat, hogy a búza termesztése és az abból készült termékek fontos szerepet játszanak az élelmiszer-iparban. A fiúk és lányok leírása a mezőn göröngyölő embereket jelképezheti, akik a növényekkel való foglalkozásuk során erősödnek, mint ahogy az ág alatt is erősödik a szerző.

3. Ökológia: Az erdőt elhagyó leányzó megérkezése utal arra, hogy az ember és a természet közötti kölcsönhatások változnak, és az emberi jelenlét hatására a természeti környezet is változik. Ez kapcsolódik az emberi tevékenységeknek a globális éghajlatra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásával foglalkozó kutatásokhoz és felfedezésekhez.

Összességében, József Attila Erősödik című verse természettudományos szempontból arra utal, hogy az emberi élet és a természet szorosan összekapcsolódik, és mindkettő egyaránt változik és erősödik az idő múlásával.

József Attila "Erősödik" című verse teológiai szempontból is értelmezhető. A versben megfigyelhetők az emberi természet és a természet kapcsolata, valamint az ember és az istenkapcsolat, amelyek több teológiai irányzat szemszögéből is kiemelendőek.

A bibliatudomány szempontjából a versben megjelenő fa, almák és búza bibliai utalásokat rejthetnek. Az almák pirosodása az Édenkertre utalhat, ahol az alma a bűnbeesés szimbóluma volt. Ezzel a képpel az emberi bűnt és a választást jelzi a költő. A búza pedig a termékenységet és a kenyér szimbólumát hordozza magában, melyek fontos elemek az ó- és újszövetségi biblikus hagyományban.

A patrisztika szemszögéből vizsgálva a verset, kiemelhetjük a költő kapcsolatát a természettel. A patrisztika arra ösztönöz, hogy az ember felismerje és méltósággal kezelje a természeti jelenségeket és teremtményeket. József Attila verse által a természetnek az emberrel való kölcsönhatása, a kölcsönös erősödés és befolyásolás kap perspektívát.

A skolasztika szempontjából az ember és isten kapcsolata, valamint a hit erősödése jelenlik meg. A versben szereplő fiúk és lányok kacagásának hatására József Attila erősödni kezd. Ez a erősödés példázza az ember és isten kapcsolatában a hit és a közösség erősödését. A meztelen leányzó megjelenése pedig az erkölcsi tisztaság és a megtisztulás szimbóluma lehet.

Ezen teológiai irányzatok mellett a versben megfogalmazódik az emberi vágyakozás, érzelmek és az idő múlása is. A költő érzékletes képekkel jeleníti meg az emberi szabadságvágyat, a szerelem és az önelfogadás desiret.

Összességében a "Erősödik" című vers teológiai szempontból egy olyan ábrázolást ad az ember természettel és az istenvel való kapcsolatáról, amely áthidalja a különböző teológiai irányzatokban megjelenített értelmezéseket. A versben megtalálhatóak a bibliai, patrisztikai és skolasztikus perspektívák, de a költő személyes megérzése és érzései is meghatározóak.

A vers irodalomtudományi szempontból több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.

Az első képzet a versben az almapirosodás és erős búza metaforája lehet a termékeny földhöz, a természet megújulásához. Ez a motívum jelen van sok magyar lírában, például a 19. század végén megjelent nagyjaink (Ady Endre, Babits Mihály) verseiben is. A nemzetközi összefüggéseket tekintve ez az elem a termékenység és a természet megújulása motívumköreivel kapcsolódhat össze. Például a francia romantika korában is gyakran használták a természeti jelenségek, a növények, a virágok szimbólumként való megjelenítését a lírában.

A versben megjelenő fiúk és lányok képe a gyermekkor és a vágyakozás motívumaként is értelmezhető. A fiú és lány képének bemutatása és a szerző saját érzéseinek megjelenítése a versben hozzájárul ahhoz, hogy egyéni és egyedi képet ad a szerző személyiségéről. Ezt a motívumot is megtalálhatjuk a magyar lírában, például Petőfi Sándor verseiben is, ahol a fiú és lány alakja a szerelem és a vágyakozás kifejezője.

A versben megjelenő erősödés motívuma is rendkívül fontos. Ez a motívum a szerző fejlődését, megújulását, erejének növekedését szimbolizálhatja. Ez a motívum szintén gyakran előfordul a magyar lírában, például József Attila korábbi verseiben is, ahol a szerző a depressziójából történő felemelkedést és befogadást keres. Nemzetközi összefüggéseket tekintve, az erősödés motívuma szintén hasonlóan fontos téma a világirodalomban, ahol az egyén fejlődése és önmagára találása kerül előtérbe. Példaként említhetjük például Herman Hesse műveit, ahol a főszereplők a belső erőik megerősödésével találnak rá az önmagukra és életcéljukra.

A versben megjelenő erdő motívuma is fontos jelentéssel bír. Az erdő gyakran a természet és az ősi idők, az emberiség eredete szimbóluma. Ezt is megtaláljuk a magyar lírában, például Kosztolányi Dezső verseiben is, ahol az erdő metafora a múltba történő visszatérésre utal. Nemzetközi összefüggéseket tekintve, az erdőt szintén használják a világirodalomban a természet és a múlt jelképéül. Például a skandináv mítoszokban az erdő szimbólum a hagyományokhoz és a természethez kapcsolódó értékekre.

A versben található tartalom és az alkotás időpontja (1926) alapján a vers magyar líra szempontjából az avantgárd időszakba tartozik. József Attila irodalmi karrierje a 20. század elején kezdődött, és fontos szerepet játszott az avantgárd áramlatokban. A versben található modern szóhasználat és a szokatlan képzetek jellemzők erre az időszakra. Nemzetközi szempontból a vers avantgárd jellege kapcsolódhat az európai modernizmus mozgalmaival, például a francia szürrealizmussal vagy az olasz futurizmussal.

Összességében a vers több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az almapirosodás, fiúk és lányok, erősödés, erdő motívumok mind fontosak a magyar lírában, és közvetlen kapcsolatban állnak a korabeli avantgárd mozgalmakkal. A nemzetközi összefüggéseket tekintve, ezek a motívumok hasonló témákat és jelentéseket kifejező motívumokkal találhatók meg a világirodalomban is.