A vers irodalomtudományi szempontból több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban.
Az első képzet a versben az almapirosodás és erős búza metaforája lehet a termékeny földhöz, a természet megújulásához. Ez a motívum jelen van sok magyar lírában, például a 19. század végén megjelent nagyjaink (Ady Endre, Babits Mihály) verseiben is. A nemzetközi összefüggéseket tekintve ez az elem a termékenység és a természet megújulása motívumköreivel kapcsolódhat össze. Például a francia romantika korában is gyakran használták a természeti jelenségek, a növények, a virágok szimbólumként való megjelenítését a lírában.
A versben megjelenő fiúk és lányok képe a gyermekkor és a vágyakozás motívumaként is értelmezhető. A fiú és lány képének bemutatása és a szerző saját érzéseinek megjelenítése a versben hozzájárul ahhoz, hogy egyéni és egyedi képet ad a szerző személyiségéről. Ezt a motívumot is megtalálhatjuk a magyar lírában, például Petőfi Sándor verseiben is, ahol a fiú és lány alakja a szerelem és a vágyakozás kifejezője.
A versben megjelenő erősödés motívuma is rendkívül fontos. Ez a motívum a szerző fejlődését, megújulását, erejének növekedését szimbolizálhatja. Ez a motívum szintén gyakran előfordul a magyar lírában, például József Attila korábbi verseiben is, ahol a szerző a depressziójából történő felemelkedést és befogadást keres. Nemzetközi összefüggéseket tekintve, az erősödés motívuma szintén hasonlóan fontos téma a világirodalomban, ahol az egyén fejlődése és önmagára találása kerül előtérbe. Példaként említhetjük például Herman Hesse műveit, ahol a főszereplők a belső erőik megerősödésével találnak rá az önmagukra és életcéljukra.
A versben megjelenő erdő motívuma is fontos jelentéssel bír. Az erdő gyakran a természet és az ősi idők, az emberiség eredete szimbóluma. Ezt is megtaláljuk a magyar lírában, például Kosztolányi Dezső verseiben is, ahol az erdő metafora a múltba történő visszatérésre utal. Nemzetközi összefüggéseket tekintve, az erdőt szintén használják a világirodalomban a természet és a múlt jelképéül. Például a skandináv mítoszokban az erdő szimbólum a hagyományokhoz és a természethez kapcsolódó értékekre.
A versben található tartalom és az alkotás időpontja (1926) alapján a vers magyar líra szempontjából az avantgárd időszakba tartozik. József Attila irodalmi karrierje a 20. század elején kezdődött, és fontos szerepet játszott az avantgárd áramlatokban. A versben található modern szóhasználat és a szokatlan képzetek jellemzők erre az időszakra. Nemzetközi szempontból a vers avantgárd jellege kapcsolódhat az európai modernizmus mozgalmaival, például a francia szürrealizmussal vagy az olasz futurizmussal.
Összességében a vers több lehetséges összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalomban. Az almapirosodás, fiúk és lányok, erősödés, erdő motívumok mind fontosak a magyar lírában, és közvetlen kapcsolatban állnak a korabeli avantgárd mozgalmakkal. A nemzetközi összefüggéseket tekintve, ezek a motívumok hasonló témákat és jelentéseket kifejező motívumokkal találhatók meg a világirodalomban is.