Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim.

Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat
látod-e vállainkon?
Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér -
Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe.

A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek
telepednek küszöbeinkre
Gyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknák
Pacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak
csókjainkban.

Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunk
Szemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk
vidékeit
Készen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességre
Aki hajnalonta gyönge virágokat okoz.

1925. febr. [?]


Elemzések

A versnek nincsenek konkrét tudományos hivatkozásai vagy friss felfedezései, de az alábbiakban részletesen értelmezhetjük a verset természettudományos szempontból:

1. Fáknak testvérére utalás: A versben említett fák testvéreinek közeledése a természettudományban megfigyelt növények közötti közeli rokoni kapcsolatra utalhat. A genetika és a kutatások arra utalnak, hogy a fák között egymással kommunikálnak és segítik egymást például táplálkozási és védekezési folyamatokban.

2. Ívlámpák és madarak: Az ívlámpákra tett utalás és a madarak jelenléte szimbolikus lehet. Az ívlámpák az elektromosság és a fényforrások kialakulását jelenthetik. A madarak pedig lehetnek a környezetváltozásokhoz és klímaváltozásokhoz való adaptáció példái.

3. Napra akasztott sugarak: Ez a sor utalhat a napenergia hasznosítására és az alternatív energiák iránti növekvő tudatosságra.

4. Gyémánthidak és elaludt aknák: A gyémánthidak az anyagok szerkezetét és kristályosodását jelenthetik. Az elaludt aknák pedig lehetnek a földkéreg alatt rejlő erőforrásokra, például ásványkincsekre és ásványi olajokra tett utalások.

5. Mosolyogjunk kitárt ajtónál: Ezt a sort lehet a technológia és a tudomány fejlődésének jelképeként értelmezni, hiszen az emberek egyre nyitottabbá válnak a változásokra, új információkra és technológiákra.

6. Égboltok és fényesség: Az égboltokra tett utalás a kozmológiára és az univerzum kutatására utalhat. A fényesség pedig lehet a tudás, a megértés és a felfedezések jelképe.

Ezek a magyarázatok nem biztos, hogy József Attila szándékait pontosan tükrözik, de segíthetnek a vers természettudományos értelmezésében.

József Attila "Érik a fény" című verse teológiai szempontból több irányba is értelmezhető. Egyrészt a vers vallásos motívumokkal operál, utalva a természet szépségére és az emberi testvériségre. Másrészt a vers lehetőséget ad a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjainak alkalmazására is.

A vers első sora, "Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim", utal az emberi testvériségre és a közösség fontosságára. Ezt a motívumot biblikus értelemben is értelmezhetjük, hiszen az Ószövetségben és az Újszövetségben is több helyen hangsúlyozódik az emberi testvériség és az együvé tartozás fontossága.

A versek második része, "Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött", lehetőséget ad a skolasztika nézőpontjának megértésére. Az ívlámpa utalhat az emberi lélek tisztaságára és az emberek közötti kapcsolatokra. A skolasztika fő kérdése az volt, hogy az emberi lélek mennyire tiszta és hogyan kapcsolódik a világ többi részéhez.

A vers harmadik része, "A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek", a bibliatudomány nézőpontjából is megközelíthető. Az emberiség isteni fényt próbál sugározni önmagából és megosztja egymással a kegyelem ajándékait. Az isteni fény metaforája több bibliai szövegben is előfordul, ahol Isten fényességgé válik az emberek számára.

A vers utolsó része, "Hát pazaroljuk szét harangjainkat", a patrisztika nézőpontjához kapcsolódhat. A patrisztikában hangsúlyozották az isteni gondviselést és az emberi cselekedetek jelentőségét Isten tervében. A harangok pazarlása itt lehetőséget kínál az emberi cselekedetek és Isten tervének kapcsolatának vizsgálatára.

Összességében tehát József Attila "Érik a fény" című verse több szempontból is teológiai értelmezhetőséget kínál. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjai mellett a versben rejlő természeti és emberi kapcsolatok is bibliai és vallásos referencia lehetőségeket biztosítanak.

József Attila "Érik a fény" című versének irodalomtudományi elemzésében számos fontos összefüggést lehet megvizsgálni mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Elsőként érdemes megemlíteni a vers nyelvezetét és stílusát. József Attila itt már megtalálhatóvá válik a modern magyar költészet egyik legfontosabb képviselője, ezt a verset írták jellemzően modernista stílusban. Az erőteljes metaforák (pl.: "ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött"), a képsorok és a szimbólumok használata mind jelen vannak a versben. Ezzel a stílussal József Attila több új elemet visz a magyar költészetbe, és ez az irodalomtörténetben jelentős változást jelez.

A versben felmerülő motívumok és képek is érdekesek. A fák testvéreinek közelsége, az ívlámpák, a madarak vállain, a Napra akasztott sugarak, a gyémánthidak és az elaludt aknák mind fontos képek, amelyek a szeretet, az élet és a világosság motívumait hordozzák magukban. Ezek a képek a magyar irodalomban hasonlóságot mutatnak a szimbolizmus és a kifejezési mód korszakában megjelenő képekkel, például Ady Endre vagy Babits Mihály műveiben.

A versben megjelenő időpont, 1925. február, jelentős lehet a történelmi kontextus szempontjából. Ez az év József Attila életében és a magyar történelemben is közel állt a Trianoni békediktátumhoz, amely jelentős változásokat hozott a nemzet számára. Ebben a versben azonban nincs nyoma a történelmi trauma vagy a szomorúság utalásainak, inkább az élet, a szeretet és a fényesség kinyilvánítása dominál.

A vers üzenete és téma is számos lehetséges elemzést kínál. Az egyik lehetséges olvasat szerint a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy az embereknek össze kell fogniuk és meg kell osztaniuk egymással a szeretetet, a fényességet és a boldogságot. Ez a témakör az emberi kapcsolatok, a barátság, a szeretet és az együttműködés kérdéseit érinti, amelyek gyakran jelennek meg a világirodalomban is.

A vers befejező soraiban található utalás a virágokra, amelyek hajnalonta gyengéden kibontakoznak, szintén fontos szimbolikus jelentőséggel bírhat. Ez a kép a természet, az élet ciklikus jellegére és a megújulás erősségére utalhat, amely egyébként számos irodalmi műben és irodalmi hagyományban is fontos szerepet játszik.

Összességében tehát József Attila "Érik a fény" című verse számos irodalomtudományi elemzést lehetővé tesz mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az irodalmi stílus, az alkotási környezet, a motívumok és képek, az időpont és a téma mind olyan összefüggések, amelyeket érdemes figyelembe venni, ha a verset irodalmi szempontból elemezzük.