József Attila "Én nem tudtam" című versében a költő természettudományos elemeket használ annak érzékeltetésére, hogy az emberi természetben is vannak olyan sötét és szörnyű dolgok, amelyekről nem vagyunk mindig tudatában. A versben található kifejezések és képek friss természettudományi felfedezésekkel, ill. tudásunk bővülésével állíthatóak összefüggésbe.
Az első sorok arról beszélnek, hogy a költő valamikor nem figyelt oda, mint egy mesére vagy tanításra, amely a bűnről beszél. Az első természettudományos elem itt felmerülhet az emberi hajlamok, sötétség és szenvedély kutatása, amelyeket a bűn és a rossz döntések jelenthetnek.
Az "annyi szörnyűség barlangja" kifejezésben a mai természettudományi kutatásokra utalhatunk, amelyek arra világítanak rá, hogy az emberi agyban rejtett sötét és erőszakos hajlamok is lehetnek jelen. A természettudományok, például a kriminológia és a pszichológia, alapján rájöhetünk, hogy az emberekben közös belső motivációk és hajlamok vannak, amelyek képesek sötét tettekre.
Az "eredendő gazság" kifejezés a költőben rejlő sötét oldalra utal, ami az emberi természet része. A genetika és a pszichológia kutatásai által ma ismerjük a vadonban élő állatok által mutatott ösztöneket és genetikai hajlamokat, amelyek hasonlóan jelen vannak az emberi természetben is.
A vers végén a költő azt sugallja, hogy mindenki bűnös és sötét, és hogy az őszinteség és a megértés segítene neki nem maradni egyedül. Ezt összekapcsolhatjuk a modern társadalmi és pszichológiai kutatásokkal, amelyek arra utalnak, hogy az emberi természetben lévő általános hajlamok és érzelmek összeköthetik az embereket, és segíthetnek nekik megérteni és elfogadni egymást.