Én dobtam ide magamat, szivünkben vakok topognak, de
szándékunk egyet jelent a rádiummal
Maholnap Jehovák leszünk, hogy emberré teremtsük magunkat újra
Ez a szerelem s a patakhúrú ének, mely most kinyujtozkodik,
hogy fölérjen valahogy kedvesem bokájáig
A lélek hullámhossza éppen a magasságom, ezért van az,
hogy csóknak mondjuk a szédítő naprendszereket
Forognak és zengő fekete hajuk alatt szelíden mosolyognak az imádságok.

Nehéz álomban hervadnak az órák
De violakert úszik belőlünk arasznyira a város fölé
Odaindul a vonat s a könnyek árnyékában odasikoltanak a karcsú tornyok
Hát gondoljatok a hárfaszemű fiatalokra, szegények
Nincs, aki friss, tiszta vízzel borulna ártatlan életükre.

1924. szept. [?]


Elemzések

A vers teológiai szempontból több értelmezési lehetőséget is magában rejt. Az alábbiakban bemutatom a főbb értelmezési irányokat, valamint összekapcsolom a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival.

1. A vers egyenlőség jelentősége: A versben megjelenő vallási szimbólumok és kifejezések azt sugallják, hogy a költő keresi az egyenlőséget és a transzcendenciát a világi környezetben. Itt megfigyelhető az összefüggés a bibliatudománnyal, ahol a Bibliát a hit és az emberi kapcsolatokra vonatkozó útmutatásként értelmezik.

2. A vallás és a szerelem kapcsolata: A versben a szerelem szimbólumai és a vallás közötti összekötésre utalás található. A költő úgy látja, hogy a vallás és a szerelem képesek emberré formálni bennünket, és ezért ugyanazt a magasztosságot tulajdonítja mindkettőnek. Ez kapcsolódik a patrisztikus teológiához, amely a szeretetet a legfontosabb erénynek tartja, és hangsúlyozza a szerelem szerepét az emberi kapcsolatokban.

3. A transzcendencia élménye: A költő a versben a transzcendencia élményét írja le, amikor a lélek hullámhossza éppen a magasságában rezeg. Ez a vallásos tapasztalatot és a költői ihletet idézi, amely a szükséges szellemi kapcsolatot teremti meg a Teremtővel. Ez összekapcsolható a skolasztikus teológiával, ahol a természet rendjét az isteni létbe beleágyazott elemekként értelmezik.

Az időpont (1924. szeptember) nincs kötve egyértelmű kapcsolathoz a teológiai témákkal. Azonban a vers több értelmezési rétege és vallásos jelentősége miatt teológiai megközelítéseket is lehetővé tesz.

Összességében, a versben megjelenő vallási szimbólumok és kifejezések teológiai szempontból értelmezhetők és kapcsolatba hozhatók a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaival. Egyenlőség, szerelem és transzcendencia a fő témák a versben, és ezek közvetetten vagy közvetlenül kapcsolódhatnak a teológia számos ágához és megközelítéséhez.

A József Attila által írt "Én dobtam" című vers természettudományos szempontból számos érdekes elemet tartalmaz, amelyeket a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel összefüggésbe lehet hozni.

Először is, a versben megjelenik a rádium. A rádium egy radioaktív elem, amelyet 1898-ban fedezett fel Pierre és Marie Curie. Ez a felfedezés óriási áttörést jelentett a fizikában és a kémiai elemek megértésében. A versben az rádium szinonimaként használódik, itt pedig arra utal, hogy a szerelem és az ének olyan erővel rendelkezik, mint a radioaktív anyagok.

Másodszor, a versben említésre kerül a lélek hullámhossza, amely összefügg az elektromágneses spektrummal és a hullámhosszakkal. Az elektromágneses tartomány különböző hullámhosszú tartományokból áll, amelyek között van a látható fény, a rádióhullámok, a mikrohullámok stb. A versben a lélek hullámhossza azonosítódik a költő magasságával, ami metaforikus értelemben utal az emberek szeretetének mélységére és intenzitására.

A versben szerepelnek a naprendszerek is. A naprendszer egy csillagot (például a Napot) és azt körülvevő objektumokat tartalmaz, mint például bolygók, holdak, aszteroidák és kométaok. A versben a naprendszerek a csókokhoz hasonlítanak, ami szintén egy erős metafora a szerelemre és az emberi kapcsolatokra.

A versben megemlítésre kerülnek a tornyok is, amelyek metaforikusan utalhatnak a modern városokra. A városok jelentős mennyiségű beton- és acélstruktúrával rendelkeznek, amelyek a modern építészet részét képezik. Az építészeti technológia fejlődése lehetővé teszi a magas építmények létrehozását, amelyek karcsú szerkezetű tornyokként jelenhetnek meg.

Végül, a versben megjelenik a tiszta víz hiánya. A víz életfontosságú a földön lévő összes organizmus számára. A víz szerepe a természettudományban alapvető fontosságú, és sok kutatás és fejlesztés irányul a tiszta és megfelelő minőségű vízforrások megtalálására és megőrzésére.

Így a "Én dobtam" című vers természettudományos szempontból olyan témákat érint, mint a radioaktivitás, az elektromágneses spektrum, a naprendszerek, az építészeti technológia és a vízellátás, amelyek mind fontos szerepet játszanak a mai természettudományban.

József Attila "Én dobtam" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos lehetséges összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.

Először is, a versben megjelenik az avantgárd stílusjegye, amely jellemző volt a 20. század elején az irodalomban. Az elvont, szürrealisztikus képek, a képregényekből ismerős szereplők megjelenése (Jehovák), valamint a szokatlan korlátaink felszabadításának vágya mind az avantgárd esztétikára utalnak.

A versben megjelenő szerelem és vallás témái is igen gyakoriak az irodalomban. A szerelem tárgyalása, a szenvedély és az érzelmek kifejezése az emberi tapasztalat fontos részét képezi, és számos irodalmi mű központi témája. Ugyanez igaz a vallásra is, hiszen az emberi létezés alapvető kérdéseire adott válaszok, a hit és a vallásos érzelmek mindig is az irodalom inspirációját jelentették.

Az idő és a múlás motívuma is fellelhető a versben. Az órák hervadása és a vonat indulása, valamint a karcsú tornyok odasikoltása mind az elmúlásra, a változásra utalnak. Ez az időmotívum és a múlás állandó témái voltak a lírikus irodalomnak, hiszen az emberek mindig is próbálták megérteni és megragadni az idő múlásának folyamatát.

A versben megjelenő társadalmi kritika is jellemző az irodalomra. József Attila szerelembe és vallásba helyezi reményeit, de a fiatalokra való utalása és a friss, tiszta vízzel való borulás hiánya arra utal, hogy a társadalom nem képes gondoskodni a jövő nemzedékeiről. Ez a társadalmi kritika több más műben is megjelenik, és hangsúlyozza a költő szociális tudatosságát.

A versek címzettje is fontos elem az irodalomban. A versben megjelenik a "kedvesem", aki az olvasó számára a költő kapcsolatainak központi alakja lehet, és az olvasót is a költő párjává teszi. Ez az interakció az olvasóval az irodalom figyelmének és hatásának középpontjába helyezi a költő karakterét.

Összességében a József Attila "Én dobtam" című verse számos irodalmi összefüggést mutat mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén. Az avantgárd stílusjegyei, a szerelem és a vallás témája, az idő és a múlás motívuma, a társadalmi kritika, a címzett és az olvasóval való interakció mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a vers jelentős irodalmi értékkel bírjon.