József Attila "Dúdoló" című versében teológiai szempontból több értelmezés is lehetséges, amelyek összekapcsolhatók a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával is.
Egy lehetséges értelmezés szerint a vers a létezés, az emberi élet, az igazság és szegénység témáit boncolgatja. A rétek és útak csendesen úsznak a hűvös vizeken, ami a természet harmóniájára és öröklétérzésre utalhat. Ez a bibliatudományban a Teremtés könyvére utalhat, ahol az Isten teremtményei létezésük célját teljesítik, részeik a teremtett világnak.
Ugyanakkor a második versszak azt sugallja, hogy piszokban élünk és meghalunk. Ez az emberi bűn, a romlottság és a változás témájához kapcsolható, amely szintén a bibliatudományban megjelenik, például a Teremtés esemény utáni világban. A kettősség és kontraszt az emberi sors állandó kérdése, amelyet a féktelen vágyak, az önzés és a vétkes cselekedetek okoznak.
A harmadik versszakban a kérdés, hogy miért görbül egyesek szája, lehet arra utalás, hogy az emberi boldogság és elégedettség hiányzik az életükből. Új inget gondolok reád - ezt az életben megvalósuló megtérést, a változást és az újjászületést jelentheti. Ez a patrisztika több gondolataira emlékeztet, amelyek hangsúlyozzák a lelki megújulást és a hit erejét.
Az utolsó versszakban az "akire csak egy párt vigyáz" kifejezés úgy értelmezhető, hogy az emberi életben a szeretet és az áldozattétel fontos, és ez lehet a válasz a senkiházi lét gyászának, valamint a társadalmi igazságtalanságnak. Ez összeköthető a skolasztika gondolatával, amely hangsúlyozza az emberi kapcsolatok és az igazság közötti összefüggéseket.
Ezen kívül más értelmezések is lehetségesek, például a vallás és az ateizmus kontrasztja, az emberi élet értelmének megkeresése vagy a szükségletek és anyagi javak fontossága. Ezek a témák szintén összefüggésben vannak a bibliatudománnyal, patrisztikával és skolasztikával.