József Attila "Csudálkozunk az életen" című versét irodalomtudományi szempontból vizsgálva számos érdekes összefüggést találhatunk mind a magyar, mind a nemzetközi szépirodalom területén.
Stílus és költői eszközök: A vers József Attila lírai költészetének jellegzetességeit mutatja. A szimbolikus képek, a metaforák és a hasonlatok gazdag használata jellemző rá. Például a "mosolya csupa csillag" és "friss patak" képekkel él arra utalva, hogy a kedvese olyan ragyogó és megnyugtató számára, mint a csillagok vagy egy patak frissessége. Emellett a harmatos erdők a szemének hasonlata, valamint az, hogy az én kedvesem a füvek szíve, további költői képek, amelyek a természet szépségét és erejét tükrözik. A vers hangulata lírai és romantikus, erőteljesen érzelmekkel teli.
Szerelem és romantika: A vers a szerelmes érzelmeket és a romantikát öleli fel. A szerelmes líra József Attila költészetének meghatározó főszála, amely az emberi kapcsolatok, a szerelem megtapasztalását és az ezzel járó fájdalmakat is ábrázolja. A versben a költő leírja, hogy a kedvese valódi szerelemmel van iránta és nem engedi senkinek, hogy hozzáférjen, csak neki szabad megcsókolnia. Ez a szerelmeskapcsolat egyedülálló és különleges, ami mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban általánosan jelen van. Az "örök szerelem" vagy a "tiltott szerelem" motívumai szintén megtalálhatók a világirodalomban.
Természet és ember kapcsolata: József Attila verseiben gyakran van jelen a természet és az ember kapcsolata, és ez az elem a "Csudálkozunk az életen" című versében is megjelenik. A természet szépsége és ereje mindig kapcsolódik az emberi érzelmi élethez. A versben a természet képi motívumokon keresztül tükrözi a szerelmesek szoros kapcsolatát: "Haja szurokkal elkevert arany", "harmatos erdők az ő szemei". Emellett a költő leírja, hogy a szerelem "mező álmodhat össze annyi jót", ezzel a természet és az ember szerelemének egységét hangsúlyozva. Ez a természet és emberi kapcsolat, valamint az ember és a világ közötti szoros kötelék mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran jelentkezik.
Emberi élmények és az élet csodája: A vers címe, "Csudálkozunk az életen", és a vers utolsó sora ("És csak csudálkozunk az életen") arra utal, hogy a költő és a kedvese meglepődnek és ámulnak az életen és annak sokféle csodáján. Ez az élet és az emberi lét állandóan visszatérő témája mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban. Az élet értelmét, a boldogság és a fájdalom összefüggéseit, valamint az emberi tapasztalatok mélységét sok irodalmi mű megvizsgálja.
Összefoglalva, József Attila "Csudálkozunk az életen" című versében számos irodalomtudományi szempontból értékelhető elem található. A költői stílus, a szerelmes líra, a természet és az ember kapcsolata, valamint az emberi élmények és az élet csodája mind olyan témák és motívumok, amelyek mind a magyar, mind a nemzetközi irodalomban gyakran jelen vannak.