Csókolj, csókolj utóljára,
Fehér karoddal ölelj át,
'sz elmegyek már nemsokára
S szerelmed életem ára,
Csókolj, csókolj és ölelj hát.

Már nem csókol! Nincs, nincs sehol
Én eljöttem, - ő - maradott.
Hűtlen-e már? Jaj! mást csókol!
Érzem, más ki néki bókol,
Más visz néki szép virágot.

Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj' kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Itt van a boldog pillanat:
Hozzá, haza repülhetek!
Oly lassan halad a vonat,
Oly gyorsan tűnik le a nap!
Viszontlátom-e őt? Egek?!

Hála Isten! Honn vagyok már!
Szívem pattanásig feszül
S azt dobogja: Tán nem is vár!
Csönd fogad, az óra is áll
S szemembe egy porszem repül.

Csókolok egy hideg kezet,
Zokogástól reszket vállam:
Azt hittem: hűtlen, rászedett,
Pedig csak engem szeretett
S szive repedt meg utánam.

1921. ápr. 11.


Elemzések

A vers természettudományos szempontból elemezve nem nagyon hozható összefüggésbe a mai legfrissebb felfedezésekkel, hiszen nem tartalmaz konkrétan tudományos témákat vagy utalásokat. Azonban, ha a természettudományi felfedezések mai állását általánosságban nézzük, akkor néhány kapcsolódási pontot találhatunk.

Az idő múlására és a változásokra való utalások a kvantumfizikához köthetőek, amely a részecskék és a kvantumok viselkedésével foglalkozik. A versben megjelenő érzelmek és azok változása is az idő elmúlásával kapcsolatos.

Az utazás motívuma a relativitáselmélethez kapcsolódik. A vonat sebességének lassúsága és a nap gyors eltűnése a vonat ablakából, mind a relativitáselmélet alapelveire utalnak.

A személyes érzelmek, mint a szeretet, a hűség és a szomorúság, a pszichológia és az agykutatás legújabb eredményeivel is összekapcsolhatóak. Az idegtudósok például kutatják, hogy az emberségen belül milyen folyamatok és kémiai anyagok játszanak szerepet az érzelmi reakciókban.

Ezen kívül, a versben megjelenő természeti elemek, mint a hold, a nap vagy a porszem is lehetőséget adnak a csillagászat és az asztrofizika témáira való utalásra.

Összességében, bár a versnek nincsenek közvetlenül kapcsolódó elemei a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel, több ponton az emberi érzelmek és a természeti események általános aspektusaihoz köthetőek. A vers inkább a lírai irodalom és a személyes érzelmek kifejezésére fókuszál.

A vers teológiai szempontból is érdekesen értelmezhető. Az isteni irgalmasság, a bűn és a megbocsátás motívumai jelennek meg benne.

A bibliatudomány nézőpontjából vizsgálva a verset, az első sorokban a szeretet és odaadás szimbólumai jelennek meg. A fehér kar és az átölelés képe azt a szeretetet és biztonságot jelképezi, amit az ember Isten irgalmából tapasztalhat. Az "elmegyek már nemsokára" sor pedig az ember véges természét jelzi, amely arra utal, hogy az idő múlásával és az elmúlás közeledtével az emberi kapcsolatok is megszűnnek. Ez a bibliai tanítást idézi, amely szerint az ember életének vége visszatér Istenhez. A versben megjelenik a bűnös állapot és Isten hűtlenségének képe is, amely a másikat csókoló személy megjelenítésével érzékeltetve. Az "érzem, más ki néki bókol" sor pedig azt sugallja, hogy a költő úgy érzi, elhagyta Isten szeretete és megbocsátása.

A patrisztika szemszögéből nézve a versben a költő szenvedése és Istenhez való közeledésre való törekvése jelenik meg. A költő hűtlensége és bűnbeesése az emberi természetből fakad, amelyet azonban Isten megbocsátásával és szeretetével lehet felemelni. Az ember állandó kínlódása és vágyakozása a megtérésre azzal a reménnyel társul, hogy Isten irgalmasan fogadja vissza.

A skolasztika perspektívájából a versben megjelenik a lélektan és a személyiség fejlődésének kérdése. A költő kettéhasadt személyisége és belső küzdelme a bűn és a megtérés között azt jelképezi, hogy az embernek mindig választania kell a jó és rossz között. A versben megjelenő vonat és a gyorsan tűnő nap metaforái pedig azt fejezik ki, hogy az embernek mindig sietnie kell a megtérésben és az örök üdvösség felé.

Más nézőpontokból is vizsgálható a vers, például pszichológiai vagy szociológiai szempontból. Az érzelmek hatalma, a szenvedés és a szeretet közötti ellentét, valamint az emberi kapcsolatok törékenysége mind olyan témák, amelyekre a vers reflektál.

A vers szövege alapján József Attila Csókolj, csókolj... című alkotása egy szerelmi történetet mesél el. Az első részben a költő arra kér valakit, hogy csókoljon és öleljen át utoljára, mivel ő hamarosan távozik. A második részben rájön, hogy a szerelme már nem csókolja és másnak ad virágot, ami felkavarja őt. A harmadik részben a költő élvezi a kínját, folyamatosan gondol rá, és reméli, hogy a szerelme visszavárja. A negyedik részben a költő hazaér, de kételkedik abban, hogy a szerelme vajon várja-e őt. A végén meglepődik, hogy a szerelme egyáltalán nem volt hűtlen, hanem őt szeretett, és megszakadt a szíve utána.

Magyar irodalom szempontjából a vers a XX. századi líra egyik remekműve. József Attila fontos magyar költő, aki jelentős hatást gyakorolt a kortárs irodalomra. Az ő művei ismerősek és elismertek mind a lírai jellegükről, mind a társadalmi kritikáról, amelyeket tartalmaznak.

A vers nemzetközi szinten kapcsolódik a romantikus líra hagyományához. A szerelmi történet, az érzelmek intenzitása és a romantikus képek alkalmazása mind olyan elemek, amelyek az európai romantikus költészetre jellemzőek. Emellett a vers hangsúlyozza az elválás fájdalmát, ami az emberi élet általános tapasztalata és gyakran megjelenik a világirodalomban is.

Egy másik nemzetközi kapcsolódást a költő lírai stílusa mutathat. A versben megjelennek jellegzetes romantikus elemek, például a visszatérő képek és hasonlatok. Ez a lírai stílus azonosítható más nemzetközi költők műveiben is, akik ugyanúgy kifejezik a szerelmi fájdalmat és a vágyat a távoli szerelmes iránt.

Összességében József Attila Csókolj, csókolj... című verse jól illeszkedik a magyar és nemzetközi irodalomkontextusba. Magyar irodalom szempontjából az alkotás jelentős, a lírai expresszivitásával és a korabeli társadalomkritikával. Nemzetközi szinten pedig a verse kapcsolódik a romantikus líra hagyományához és számos elemet mutat, amelyek az európai irodalomban gyakran előfordulnak.