A vers szövege alapján József Attila Csókolj, csókolj... című alkotása egy szerelmi történetet mesél el. Az első részben a költő arra kér valakit, hogy csókoljon és öleljen át utoljára, mivel ő hamarosan távozik. A második részben rájön, hogy a szerelme már nem csókolja és másnak ad virágot, ami felkavarja őt. A harmadik részben a költő élvezi a kínját, folyamatosan gondol rá, és reméli, hogy a szerelme visszavárja. A negyedik részben a költő hazaér, de kételkedik abban, hogy a szerelme vajon várja-e őt. A végén meglepődik, hogy a szerelme egyáltalán nem volt hűtlen, hanem őt szeretett, és megszakadt a szíve utána.
Magyar irodalom szempontjából a vers a XX. századi líra egyik remekműve. József Attila fontos magyar költő, aki jelentős hatást gyakorolt a kortárs irodalomra. Az ő művei ismerősek és elismertek mind a lírai jellegükről, mind a társadalmi kritikáról, amelyeket tartalmaznak.
A vers nemzetközi szinten kapcsolódik a romantikus líra hagyományához. A szerelmi történet, az érzelmek intenzitása és a romantikus képek alkalmazása mind olyan elemek, amelyek az európai romantikus költészetre jellemzőek. Emellett a vers hangsúlyozza az elválás fájdalmát, ami az emberi élet általános tapasztalata és gyakran megjelenik a világirodalomban is.
Egy másik nemzetközi kapcsolódást a költő lírai stílusa mutathat. A versben megjelennek jellegzetes romantikus elemek, például a visszatérő képek és hasonlatok. Ez a lírai stílus azonosítható más nemzetközi költők műveiben is, akik ugyanúgy kifejezik a szerelmi fájdalmat és a vágyat a távoli szerelmes iránt.
Összességében József Attila Csókolj, csókolj... című verse jól illeszkedik a magyar és nemzetközi irodalomkontextusba. Magyar irodalom szempontjából az alkotás jelentős, a lírai expresszivitásával és a korabeli társadalomkritikával. Nemzetközi szinten pedig a verse kapcsolódik a romantikus líra hagyományához és számos elemet mutat, amelyek az európai irodalomban gyakran előfordulnak.