A József Attila által írt "Beteg vagyok..." című vers teológiai szempontból is értelmezhető, ám először meg kell értenünk a vers sajátos atmoszféráját és jelentését.
A vers első részében a költő betegségével és távolságtartásával kapcsolódik össze a szomszédasszony tejes köcsöggel, amely a mindenféle társas érintkezéstől való elzárkózást szimbolizálja. A betegség képes az embereket elszigetelni egymástól, és a költő azt is kifejezi, hogy halála előtt megtalálni kívánja a tisztaságot. Ez a tisztaság tehát valószínűleg nem csak a testi, hanem a lelki tisztasággal is kapcsolatos.
Ezután a költő kifejezi vonzódását a hajhoz, amely lehet egy szimbólum a nőiesség vagy az élet teljessége iránti vágyat jelképezve. Az ujjai által való óvatos belemélyedés a hajba pedig az intimitás és a harmónia keresését jelzi. A költő ezen ábrándozik, hogy valaha is megtalálja ezt a tisztaságot és boldogságot. Ebben a részben tehát a vers a testi és lelki betegségek, a társas kapcsolatok hiánya és a tökéletesség iránti vágy szempontjából is teológiai érzéseket idézhet elő.
A vers második részében a költő hozzájárulása az emberiség sorsához kerül előtérbe, ahol a lehelete a felhőn átsegíti az embereket a nehéz időkön. Ezeket az embereket egy "kis öreg" figyeli, akinek pipája elalszik közben. Ez a jelenet a halál közeledtét vagy az idő múlását jelképezheti. A vers záró sorai pedig arra utalnak, hogy bár a világ folyamatosan változik és ellentmondásokkal teli, de a remény mindig megmarad, és az emberek örülni fognak.
A bibliatudomány és a patrisztika nézőpontjából az emberi betegségeket és a hiányzó emberekkel való kontaktusokat a bűn által generált állapotnak láthatjuk. Az első emberpár bűne után az emberiség teljes egészében megfosztotta magát az eredeti tisztaságtól és háborúba kezdett Istennel. A betegség és a távolságtartás ezért mindkettőnek a következménye. Azonban az emberi vágy a teljességre mindig ott marad, így a versben megfogalmazott vágy is tükrözi az ember örök vágyát, hogy újra egyesüljön Isten szeretetével és harmóniában éljen.
A skolasztika nézőpontjából is érthetjük a verseket, amikor a költő Istent vagy az objektív valóságot keresi a betegség és a távolságtartás mögött. A skolasztika szerint Isten az objektív valóság, amelyet csak az emberi tapasztalat és az érzékszervek korlátai határoznak meg. A költő, aki beteg és elszigetelt, szenved a korlátoktól, és hiányzik neki az objektív valóság, amelyet csak Isten képes megadni.
Összességében a "Beteg vagyok..." című vers teológiai szempontból az ember vágyát tükrözi az önvaló, a tisztaság és a boldogság felé. A betegség, a távolságtartás és a halál mind arra emlékeztetnek bennünket, hogy az emberiséget bűn által alávetette az elszigeteltségnek és a korlátoknak, de még mindig ott van a remény és az öröm lehetősége a teljesség és az egység vágyában.