József Attila "Bánat" című versében a teológiai szempontból több összefüggés is felfedezhető. Az első sorban említett "szarvasok" metaforája a vágyakozásra és a menekülésre utalhat. A szarvasok híresen távoli és nehezen elérhető állatok, így ez a kép a spirituális vágyakozást és a lelki keresést jelképezi.
A "lágy bánat a szememben" kifejezés mögött megjelenik a patrisztikus teológia nézőpontja, amely hangsúlyozza a bűnbeesés és elválás állapotát az ember és Isten között. A bánat itt a bűnbánatot jelenti, és a "szememben" szereplő szerv metaforikusan a lélek tekintete, ami a megtérés iránti vágyat és szomorúságot fejezi ki.
A következő sorban említett "famardosó farkasok" szintén a bűnt és a kísértést jelképezik, amelyek elüldözik a szeretetet és boldogságot. Ezek a farkasok azonban nem külső, hanem belső igényeket és erőket jelképeznek.
A vers második része az önnön változásra utal. Az "agancsom rég elhagyám" kijelentés arra utal, hogy az ember elveszíti az ártatlanságát és a természetes állapotát. Az "ing az ágon" képzeleti képe a megaláztatásnak és a megvetésnek, mint az emberi állapot átalakulásának következményei.
A "szarvas voltam hajdanán, farkas leszek, azt bánom" sorban az ember elveszett állapotával és vágyával konfrontálódik. A szarvas az ártatlanságot és a szabadságot jelképezi, amelyet elveszített, és helyette a farkassá válik, amely kiszolgáltatottá és önpusztítóvá válik.
A "farkas leszek, takaros" sor kifejezi az emberi természet átalakulásának elfogadását és befogadását. Az ember elfogadja a változást, és megpróbálja szépíteni és elfogadhatóvá tenni a saját sorsát. Ez a sor tartalmazza a skolasztikus teológia nézőpontját, amely hangsúlyozza az ember képességét arra, hogy megértse és alkalmazkodjon a változásokhoz.
Az "ordas társam mind habos" kifejezés a bűnös társaságra utal, akikkel az ember közeledik a sötét és veszélyes úton. Az "mosolyogni próbálok" kijelentés kifejezi az ember vágyát a boldogságra és a vidámságra, de ez az erőfeszítés hiábavaló és mulandó.
A vers befejező részében az elűzött és eltévedt ember a kimerültségig folytatja a küzdelmet. A "s ünőszóra fülelek" kifejezés az ember elcsendesedésére és Isten hangjának meghallgatására utal. A "hunyom szemem álomra" kifejezés a nyugodt elfogadást és a béke vágyát jelképezi, míg a "setét eperlevelek hullanak a vállamra" képzeleti képe a bűnök következményeit és a szenvedést jelenti.
A vers teológiai elemzése tehát több szempontból is lehetséges. A bibliatudomány, a patrisztika és a skolasztika példái mellett a vers számos más teológiai aspektust is érint, mint például a bűnbánat, a változás elfogadása, a bűnnel való küzdelem és a lelki fejlődés.