1

Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog,
fehér habokba szaggatja a zöldet.
Fogócskáznak az apró viharok,
az ablakban a legyek megdögölnek.

Nyafog a táj, de néha némaság
jut az eszébe s új derűt lel abban.
Tollászkodnak a sárga lombu fák,
féllábon állván a hunyorgó napban.

Kell már ahhoz a testhez is az ágy,
mely úgy elkapott, mint a vizek sodra.
Becsomagoljuk a vászonruhát
s beöltözünk szövetbe, komolykodva.

2

Míg nyugtalanul forgott nagy, lágy habokon az az éj,
      a csónak alatt hüvös öblögetési kotyogván,
én nyugtomat ott leltem piros ölben, amint a szeszély,
      meg a természet gyönyörűn lecsapott rám.

Én fáztam előbb, mert ősz volt már s aki emberi lény,
      az mind szomorúbb, mikor újra tanulna remegni.
Kettős remegés tölt: vágy s hüvös árnyak igy ősz elején,
      mikor elkezdnek a szelid öregek köhögetni.

3

      Je n'ai point de thème,
      excepté que je t'aime -

      költeni csak ezt tudtam,
      mert mindig elaludtam,

      hisz annyiszor öleltem,
      ahányszor rája leltem.

      Szemüveg volt az orrán,
      az alól nézett énrám

s amikor magamhoz szorítottam, a szemüveg alatt
hunyta le a szemét. Pedig mindig zavarják az embert.

      Szivemben bizony kín dúlt,
      mikor a vonat indult,

      de nem sokat merengtem -
      esett, hát hazamentem.

      Száz gramm dohányt hagyott rám,
      hogy legyen cigarettám.

      S nem álmot, hanem alvást.
      Nem látjuk többé egymást.

1936. szept.


Elemzések

A József Attila "Balatonszárszó" című versét irodalomtudományi szempontból elemzhetjük. Az első két versszakban az ősz jellemzőinek bemutatására kerül sor. A versben megjelenő évszakváltozás a természet megjelenése révén a költő hangulatát és érzelmi állapotát is jelképezheti. A zúgó szél, a viharok és a fehér habok azt a feszültséget tükrözik, amelyet a költőben felkelt az ősz érkezése.

A "Balatonszárszó" második részében a költő az éjszakai élményeit meséli el. Itt megjelenik a víz motívuma, amely a természet pszichológiai hatását jelzi. A személyes hangvétel nemzetközi szépirodalmi kapcsolatokra utalhat, ahol a természet és az emberi érzelmi állapotok kapcsolata jellemző.

A vers harmadik részében az idézet a francia költő, Paul Éluard szövegéből származik. Ez a sorcsend a költő szerelmi vágynak és érzelmeknek ad kifejezést, amelyek mindig jelen vannak életében.

Az elemzés során fontos megnézni a versek formai tulajdonságait és megfigyelni az alkalmazott költői eszközöket is. A vers szerepe és a költői hang az irodalmi kontextusban is érdekes lehet, mivel József Attila ismert magyar költő, és az irodalmi hagyományokkal és stílusokkal együttmozogva alkotta meg művét.

A vers természettudományos szempontból elemezve többek között a következő felfedezésekkel vagy jelenségekkel hozható összefüggésbe:

1. Az első sorban említett "ősz" időjárási jelenségként értelmezhető, ami a klímaváltozással és az évszakok változásával kapcsolatos. A "zúgás" és a "fehér habokba szaggatás" kifejezi az őszi viharokat és a szelek erejét, amit a klímaváltozás hatásai, például az erősödő viharok, szelek és esőzések jelenthetnek.

2. A "gyűlik és kavarog" kifejezés, valamint az "apró viharok" és "legyek megdögölnek" említése a természeti katasztrófákkal, például hurrikánokkal, viharokkal és az ezzel járó pusztítással hozható összefüggésbe, ami a klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá válik.

3. A második versszakban az "új derűt lel abban" kifejezés a természet gyógyító hatására utalhat, ami a természettudományban is kutatott téma, például az erdőterápia vagy a természetrelaxáció.

4. A "sárga lombu fák", valamint a "hunyorgó napban" említett szín- és fényjáték, a fotoszintézis és az évjáratok változása, amit a klímaváltozás is befolyásolhat.

5. A harmadik versszakban a "vonat indult" és a "hazamentem" kifejezések a technológia és az emberi tevékenység, a közlekedés és az életvitel változására utalhatnak, amit a természettudományok is elemznek a fenntarthatóság és a környezettudatosság szempontjából.

6. A versben előforduló időjárási jelenségek (viharok, esőzések stb.), a növények változása és az emberi tevékenység hatása (klímaváltozás, természeti katasztrófák, fenntarthatóság) mind olyan témák, amelyek a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseivel és kutatásaival összefüggésbe hozhatóak.

József Attila Balatonszárszó című verse az ősz hangulatát és az elmúlás témáját dolgozza fel. A szövegben megjelenő motívumok és képek teológiai értelmezése és összefüggése a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjából a következőképpen elemezhető:

1. A versekben megjelenő őszi jelenségek (a zúgó őszi szél, a sárguló levelek, az öregedő nap) az idő múlását, az elmúlást és a halált idézik. Ezen jelenségek a bibliatudomány szerint a teremtést követő eseményekhez köthetők, amikor is az emberiség bűnbeesése miatt a világ megromlott és az emberi élet korlátozottá vált. Az őszi jelenségek tehát az emberi létezés múlandóságára és a bűn által okozott romlottságra hívják fel a figyelmet.

2. A "gyűlik és kavarog" kifejezés utalhat az emberi sorsban felvetődő kérdésekre és belső zűrzavarra. A patrisztika nézőpontjából ez a belső konfliktus a bűnbeesés utáni eredendő bűn következménye, amikor az ember elveszítette az isteni rendhez való kapcsolatát és belső harmóniáját.

3. A "fehér habokba szaggatja a zöldet" kép az ember és Isten közötti kapcsolat megromlását jelképezi. Az ember ártó módon beavatkozik a természetbe, szétesztve az isteni rendet és megtörve a teremtés egységét. A patrisztika nézőpontjából ez az emberi bűnös állapot, amikor az ember folyamatosan elszakad az isteni gondviseléstől és megszakítja az eredeti teremtési rendet.

4. A "Tollászkodnak a sárga lombu fák" kép a földi létezés korlátairól és a természet változásáról szól. A skolasztika nézőpontjából ez az emberi természet jellemzője, amely folyamatosan változik és veszélyezteti az emberi létezést. Az emberi lélek és test kapcsolatának elszakadása és a bűn által okozott szellemi romlottság miatt az ember folyamatosan küzd a változásokkal és a korlátokkal.

5. A versek második részében a szerző a magányt és az elmúlást fejezi ki. A "nyugtalanság a nagy, lágy habokon" a patrisztika és a skolasztika nézőpontjából az emberi lélek folyamatos keresésére utal, amely a halálig tart. Az emberi élet folyamatosan küzd a hiábavalósággal és a szenvedéssel, az elmúlás és a halál gondolata pedig kiemeli az ember végzetességét és örökkévalóságra való vágyát.

6. A "Je n'ai point de thème, excepté que je t'aime" (Nincs más témám, csak a szeretlek) sor a szerelem és a szeretet jelentőségét hangsúlyozza a versekben. Ennek teológiai értelmezése a patrisztika és a skolasztika nézőpontjából a szeretet mint Isten megnyilvánulása és a szeretet mint az emberi lét célja. Az emberi szeretet és az Isteni szeretet közötti kapcsolat és egység szintén köztük áll.

Összességében József Attila Balatonszárszó című verse teológiai szempontból az emberi létezés korlátaira, az elmúlásra és a halálra, valamint a szeretet és az örökkévalóságra való vágyra hívja fel a figyelmet. A bibliai, patrisztikus és skolasztikus nézőpontok segítségével e versek segítenek elmélyedni ezekben a teológiai témákban és az emberi létezés szempontjából.