Freud nyolcvanadik
születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

1936. máj.


Elemzések

A vers alapján József Attila egy szerelmi témájú verset írt, melynek központi gondolata az érzelmek kifejezése és megélésének fontossága. A vers első sorában utalás történik Freud nyolcvanadik születésnapjára, mely azt sugallja, hogy a versben megjelenő gondolatokhoz a pszichoanalízis és a tudatalatti is kapcsolódik.

A vers több összefüggést is felvethet a magyar irodalom területén. Például a versekben és annak hangulatában érezhető a költő saját látásmódja és világfelfogása, ami jellegzetes József Attila költészetére. A szerelmi gondolatok és érzelmek az ő költészetében gyakori témák. Emellett a versben megjelenik az anyaság motívuma, mely több József Attila versben is visszaköszön.

A nemzetközi szépirodalom terén is találunk összefüggéseket. A vers témája, a szerelem és boldogság keresése globális téma, mely számos világirodalmi műben megjelenik. A vérzés metaforája és annak összekapcsolása a nemzet fiataljainak megölésével a háborúban, a háború borzalmaira emlékeztet, mely szintén sok világirodalmi alkotásban szerepel.

A vers összességében a szerelmi érzelmek, boldogság utáni vágyakozás és a háború tragédiája meghatározóak. Ezek az elemek nemcsak József Attila költészetében jelennek meg, hanem olyan nemzetközi írók műveiben is, akik hasonló témákkal foglalkoznak.

A versben található témák és gondolatok természettudományos szempontból is értelmezhetők. A következőkben részletesen bemutatom, hogy a vers mely részei kapcsolódnak a mai természettudomány legfrissebb felfedezéseihez.

1. Az emberi érzékek és az agy: A vers első részében József Attila említi a szív és a szem kapcsolatát. Ez a rész a modern agykutatás és neurológia területéhez kapcsolódik. A szem és a szív közötti kapcsolat kutatása fontos az érzékek működésének megértése szempontjából.

2. A boldogság és a szerelem: A második részben a boldogság szükségessége hasonlítva van egy falat kenyérhez. Ebben az összefüggésben a boldogság biokémiai és neuropszichológiai vonatkozásaira lehet gondolni. Az endorfinok, szerotonin és más boldogsághormonok termelődése és hatása a boldogság érzéséhez és fenntartásához kapcsolódik.

3. Az ösztönök, a gyermekvágy és az anyaság: A harmadik rész a gyermekvágy és az anyaság ösztönét említi. Az emberi ösztönökről és az anya-gyermek kötődésről végzett kutatások segíthetnek megérteni ezt a vonatkozást. Az evolúciós pszichológia és etológia csoportjai olyan ösztönös viselkedésekkel foglalkoznak, amelyek az egészséges közösségi és biológiai élet fenntartásához szükségesek.

4. Az öröklés és az utókor: A versben hivatkoznak arra, hogy az "Nyolcvan Éves" személynek millió utóda született, aki utódokat hozott a világra. Ez kapcsolódhat a modern populációgenetika és genetika tudományához, amelyek az öröklődést és az utókor szaporodási stratégiáit tanulmányozzák.

5. Az emberi test elöregedése és halál: A vers utolsó része az időskorral és a halállal foglalkozik. Az öregedés és a halál biológiai folyamatok, amelyeket a modern tudomány különösen az élettartam és az öregedés genetikai és környezeti determinánsainak kutatásával vizsgál.

Ez csak néhány példa arra, hogy a vers hogyan kapcsolódik a természettudományhoz. Más meglátások és értelmezések is lehetségesek, de ezeket a legaktualisabb természettudományos eredményekhez igyekeztem kapcsolni.

A vers teológiai szempontból megfogalmazott gondolatokat tartalmaz a szerelemről, boldogságról, halálról és az öröklétről. Az alábbiakban részletesen kifejtem a vers egyes sorait teológiai nézőpontból, és összefüggéseket mutatok a bibliatudomány, patrisztika és skolasztika nézőpontjaira is.

"Amit szivedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt; amit szemeddel sejtesz, sziveddel várd ki azt." - Ebben a részben a belső és külső tapasztalás kapcsolódik össze. Az emberi szív és szem itt az érzelmek és érzékek jelképei. Teológiai értelemben ez azt jelenti, hogy mindazt, amit az ember a világból tapasztal, és amit a szívben rejteget, meg kell osztania a világgal. Ez a rész emlékeztethet a hívőkre arra, hogy meg kell osztaniuk hitüket, szeretetüket és bölcsességüket az emberekkel.

"A szerelembe - mondják - belehal, aki él; de úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér." - Itt a szerelem és boldogság összehasonlítása történik. A versben az állítás, hogy a szerelembe belehal az, aki él, ellentétben van azzal a ténygel, hogy a boldogság nélkülözhetetlen az ember számára, mint ahogy a kenyér is. A bibliatudományban pedig a boldogság és az öröm gyakran említett fogalmak, amelyek Isten ajándékaként jelennek meg az embernek.

"Aki él, mind-mind gyermek és anyaölbe vágy. Ölnek, ha nem ölelnek - a harctér nászi ágy." - A versecskeben szereplő kifejezések a velünk született vágyakról beszélnek, az ölelés, anyaölelés és szeretet iránti igényről. A patrisztikus gondolkodásban ez az emberi lélek természetes vágyára utal, hogy kapcsolatban legyen Isten és más emberekkel.

"Légy, mint a Nyolcvan Éves, akit pusztítanak a növekvők s míg vérez, nemz millió fiat." - Ez a rész arra utal, hogy a Nyolcvan Éves képes vállalni a szenvedést azért, hogy több generációnak hozzon életet. Ez teológiai szempontból a Krisztusi áldozatra és feltámadásra utal, amely a hívőknek az örök életet nyújtja.

"Már nincs benned a régen talpadba tört tövis. És most szivedből szépen kihull halálod is." - Ez a rész beszél arról, hogy a régi sebek, kínok és szenvedések már elmúltak, és a halál is eljön, de a lélekben ezzel együtt bekövetkezik az újjászületés, az örök élet lehetősége. Ez a rész a keresztény teológiai gondolkodásban az ember megváltására és a földi szenvedések megszűnésére utal.

"Amit szemeddel sejtesz, kezeddel fogd meg azt; akit szivedbe rejtesz, öld, vagy csókold meg azt!" - A vers befejező részében a szem és a szív egysége hangsúlyozódik. Ez a központi gondolat itt is megjelenik: amit megszeretünk, azt meg kell ragadnunk és meg kell osztanunk másokkal, akár szeretettel, akár figyelemmel.

Összegzésként elmondható, hogy a vers teológiai nézőpontból a boldogság, szeretet, halál és öröklét témáit járja körül. A bibliatudomány, patrisztika és skolasztika közös gondolatokat és hagyományokat is felidézhet a szöveg kapcsán, például az öröm, a Krisztusi áldozat és feltámadás, valamint az emberi jellemzők és vágyak megértése terén.